Fluxus

A fluxus általában egy adott ${\boldsymbol {A}}$ felületen átáramló anyag vagy energia mennyiségét jelenti vagy egy erőtérnek a felületen való áthatolását jellemzi. Ha az áramlást vagy az erőteret a ${\boldsymbol {v}}$ vektor jellemzi, akkor a

$\Phi =\int _{\boldsymbol {A}}{\boldsymbol {v}}d{\boldsymbol {A}}$

integrált a ${\boldsymbol {v}}$ fizikai mennyiség fluxusának hívjuk. A ${\boldsymbol {v}}$ vektor ugyanakkor egyben a $\Phi$ fluxus fluxussűrűsége.

A mágneses fluxus

A ${\boldsymbol {B}}$ mágneses indukció ${\boldsymbol {A}}$ felületre vett

$\Phi _{\boldsymbol {B}}=\int _{\boldsymbol {A}}{\boldsymbol {B}}d{\boldsymbol {A}}$

integrálját mágneses fluxusnak hívjuk, ami szemléletesen a felületet metsző mágneses indukcióvonalak száma, bár nem dimenziótlan mennyiség. SI mértékegysége a weber (Wb). 1 Wb = 1 T m^{2 = 1 V s. Az általános definíciónak megfelelően a ${\boldsymbol {B}}$ mágneses indukció azonos a mágneses fluxussűrűséggel.}

Az erővonalak jellemzői

• Az erővonalak soha nem metszik, és soha nem keresztezik egymást.
• Az erővonalak a gumiszalaghoz hasonlóan igyekeznek megrövidülni.
• Több, egyidejű mágneses tér egymásra hatva az erővonalképet eltorzítja, azok vektorális eredője jelenik meg.
• Az erővonalak a kisebb mágneses ellenállás irányába igyekeznek.
• Ha egy ferromágneses anyag egy keresztmetszete telítésbe kerül, akkor az erővonalak azon a részen kilépnek, és a nagyobb mágneses ellenállás felé kényszerűlnek.
• Ahol a legtöbb erővonal záródik, ott a legnagyobb a szóródás.
• Ugyanakkora gerjesztés mellett, nagyobb átmérőnél ugyanannyi erővonal záródik, a fluxus ugyanannyi, de az indukció kisebb lesz!

Források

• ↑ Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 963 10 1695 1 (1977) 
• ↑ Ganz: Tamás László. Analóg műszerek (jegyzet). Ganz Műszer Zrt. (2006)