„Monetáris politika” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
Bottal végzett egyértelműsítés: Leértékelés –> Leértékelés (pénzügy)
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Defláció –> Defláció (közgazdaság))
a (Bottal végzett egyértelműsítés: Leértékelés –> Leértékelés (pénzügy))
Rögzített árfolyamos rendszerben a jegybank általában nem képes önálló kamatpolitikát folytatni. Az irányadó kamat szintje gyakorlatilag követi a horgonydevizát kibocsátó ország kamatszintjét, hosszabb távú eltérések csak abban az esetben lehetségesek, ha a belföldi és külföldi szereplők közötti tőkeáramlást jogi eszközökkel korlátozzák, azaz a deviza konvertibilitását csökkentik. Az árfolyam rövid távú elmozdulásainak ellensúlyozására a jegybank devizapiaci intervenciók keretében végrehajtott devizaeladási és -vásárlási műveleteket hajt végre.
 
Az árfolyamrögzítés előnye a rendszer egyszerűsége és átláthatósága. Hátránya ugyanakkor egyrészt, hogy a rögzített árfolyam hitelességének fenntartásához nagy mennyiségű külföldi devizatartalék felhalmozására van szükség, ami drága. Másrészt az árfolyamrögzítés hitelességét nehéz megőrizni: a árfolyamrögzítéseknek gyakran [[leértékelésLeértékelés (pénzügy)|leértékeléssel]]sel járó [[valutaválság]]ok vetnek véget, melyek után az ország gazdasága akár évekre is recesszióba süllyedhet.
 
Az [[MNB]] által 1995 és 2001 között követett [[csúszó leértékelés]] az árfolyamrögzítés egy speciális fajtája. A hazai monetáris rendszernek 2008. február 25-ig részét képezte egy [[A forint árfolyamsávja|árfolyamsáv]], ennek nagy szélessége azonban lehetővé tette, hogy a sávon belül a jegybank az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikát folytasson. 2008. február 26-tól az MNB tisztán inflációs célkövetésen alapuló monetáris politikát folytat.
117 228

szerkesztés

Navigációs menü