„Vörös Khmer” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Kommunizmus kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a Helyesírási javítások (8. csoport: j/ly és az egyebek) kézi ellenőrzéssel |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
A vörös khmerek megjelenése a [[Kambodzsai Kommunista Párt]] 1960-as megszületéséhez köthető. A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni [[Norodom Szihanuk|Szihanuk király]] rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. [[Észak-Vietnam]] kommunistái természetesen támogatták Pol Potot, így a Forradalmi Hadsereg bekapcsolódott a [[vietnami háború]]ba is. Az amerikai csapatok őket is támadták. 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak. |
A vörös khmerek megjelenése a [[Kambodzsai Kommunista Párt]] 1960-as megszületéséhez köthető. A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni [[Norodom Szihanuk|Szihanuk király]] rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. [[Észak-Vietnam]] kommunistái természetesen támogatták Pol Potot, így a Forradalmi Hadsereg bekapcsolódott a [[vietnami háború]]ba is. Az amerikai csapatok őket is támadták. 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak. |
||
Eredetük ellenére a vörös khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, se nem maoisták, se nem marxista–leninisták. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2000 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább kétmillió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. (A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a |
Eredetük ellenére a vörös khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, se nem maoisták, se nem marxista–leninisták. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2000 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább kétmillió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. (A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a vietnamiak három millióról, a Yale Egyetem 1996-os kutatása 2 millióra teszti a halottak számát.) Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is. Céljuk egy önellátó kommunista agrártársadalom kialakítása volt, ebből a megfontolásból a városi lakosság és a buddhista szerzetesek nagy részét rizstermelő munkatáborokba telepítették vagy kivégezték, az infrastruktúrát és az ipart gyakorlatilag felszámolták. Hatalomra jutásukig szorosan együttműködtek a vietnami kommunistákkal, ám utána a szovjetbarát vietnami irányvonallal szemben Kína felé orientálódtak. Emögött elsősorban nem ideológiai megfontolások álltak, hanem a vietnami befolyás megakadályozása volt a céljuk. |
||
1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnami csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre, a Thaifölddel határos Pailin környékére menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. Uralmát a vietnamiak kambodzsai kivonulásáig Kína és közvetve Thaiföld is támogatta. A vörös khmerek azonban egyre inkább elszigetelődtek, ahogy a kambodzsai kormányok hatalma megszilárdult. Számuk teljesen elenyészővé vált, amikor sok csapat élt az 1995-ben ajánlott amnesztiával. Pol Pot 1998-as halálát követően 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat. A vörös khmer vezetők elleni perek napjainkban zajlanak. Öt vezetőt vádoltak meg, az első (Kaing Guek Eav) 2009 februárjában állt bíróság elé. A széles körű felelősségre vonás elmaradt. |
1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnami csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre, a Thaifölddel határos Pailin környékére menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. Uralmát a vietnamiak kambodzsai kivonulásáig Kína és közvetve Thaiföld is támogatta. A vörös khmerek azonban egyre inkább elszigetelődtek, ahogy a kambodzsai kormányok hatalma megszilárdult. Számuk teljesen elenyészővé vált, amikor sok csapat élt az 1995-ben ajánlott amnesztiával. Pol Pot 1998-as halálát követően 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat. A vörös khmer vezetők elleni perek napjainkban zajlanak. Öt vezetőt vádoltak meg, az első (Kaing Guek Eav) 2009 februárjában állt bíróság elé. A széles körű felelősségre vonás elmaradt. |
A lap 2011. december 2., 04:22-kori változata
A Vörös Khmer (franciául: Khmers rouges, angolul: Red Khmer) azoknak a kambodzsai kommunista csapatoknak a neve, melyeket Pol Pot vezetett. A khmerek egyben Kambodzsa domináns etnikai csoportja.
A vörös khmerek megjelenése a Kambodzsai Kommunista Párt 1960-as megszületéséhez köthető. A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni Szihanuk király rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. Észak-Vietnam kommunistái természetesen támogatták Pol Potot, így a Forradalmi Hadsereg bekapcsolódott a vietnami háborúba is. Az amerikai csapatok őket is támadták. 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak.
Eredetük ellenére a vörös khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, se nem maoisták, se nem marxista–leninisták. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 2000 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió, valószínűleg inkább kétmillió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma. (A becslések eltérőek: a korabeli külföldi megfigyelők egymillió áldozatról beszéltek, a vietnamiak három millióról, a Yale Egyetem 1996-os kutatása 2 millióra teszti a halottak számát.) Az áldozatok többsége a járványok és az éhezés miatt vesztette életét, de több százezerre teszik a kivégzettek számát is. Céljuk egy önellátó kommunista agrártársadalom kialakítása volt, ebből a megfontolásból a városi lakosság és a buddhista szerzetesek nagy részét rizstermelő munkatáborokba telepítették vagy kivégezték, az infrastruktúrát és az ipart gyakorlatilag felszámolták. Hatalomra jutásukig szorosan együttműködtek a vietnami kommunistákkal, ám utána a szovjetbarát vietnami irányvonallal szemben Kína felé orientálódtak. Emögött elsősorban nem ideológiai megfontolások álltak, hanem a vietnami befolyás megakadályozása volt a céljuk.
1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnami csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre, a Thaifölddel határos Pailin környékére menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. Uralmát a vietnamiak kambodzsai kivonulásáig Kína és közvetve Thaiföld is támogatta. A vörös khmerek azonban egyre inkább elszigetelődtek, ahogy a kambodzsai kormányok hatalma megszilárdult. Számuk teljesen elenyészővé vált, amikor sok csapat élt az 1995-ben ajánlott amnesztiával. Pol Pot 1998-as halálát követően 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat. A vörös khmer vezetők elleni perek napjainkban zajlanak. Öt vezetőt vádoltak meg, az első (Kaing Guek Eav) 2009 februárjában állt bíróság elé. A széles körű felelősségre vonás elmaradt.
Források
- Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History. Oxford University Press, 2004
- Bíróság előtt a hóhérok
Lásd még
Külső hivatkozások
- Nemzetközi bíróság előtt a tömeggyilkos Kaing Guek Eav (Index.hu, 2007. november 20.)