„Tanulási akadályozottság” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
 
A [[WHO]] 1980-ban elfogadott osztályozási rendszere az általánostól eltérő fejlődésű gyermeket/felnőttet alapvetően három gyakorlati terület szempontjából vizsgálja. Ez az új, többdimenziós megközelítés határkőnek számított a magyar gyógypedagógiai gondolkodás megújulásában is. Az irreverzibilis fogyatékos állapot értelmezés helyébe a fogyatékossági folyamat értelmezése lépett. Biológiai, organikus szinten, tehát a szervezet szintjén sérülésről, károsodásról beszélünk, a pszichés funkciók, képességek szintjén pedig képesség-, illetve funkciózavarokról. A definíció tartalmazza a harmadik, a szociális szintet is, hiszen a megváltozott fejlődésmenetnek komoly kihatása van a szocializációra, és így beilleszkedési zavar, társadalmi hátrány keletkezik.
Ez a WHO-definíció még mindig egyenes vonalú oksági láncként fogta fel a biológiai, a pszichés és a szociális szintek összefüggéseit. Eszerint a fogyatékosság az egyén individuális minősége.
A WHO 2011-es klasszifikációja az 1980-as „fogyatékossági folyamat” értelmezés kritikájából indult ki, amelynek fő elemei a kontextus faktorok jelentőségének elhanyagolása, a lineáris folyamatértelmezés, valamint a továbbra is megmaradt medicinális megközelítés voltak. Hivatalos magyar fordítása „A funkcióképesség, a fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása ([[FNO]])” címen jelent meg (2004).
Ez az osztályozási rendszer a fogyatékosság három szintje, az organikus, a funkcionális és a szociális szint kölcsönhatását hangsúlyozza.
 
Névtelen felhasználó

Navigációs menü