„Méloszi Aphrodité” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Források: clean up, replaced: {{commons|Category: → {{commonskat| AWB |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
== Stílusa == |
== Stílusa == |
||
A szobor a görög szobrászat klasszikus korszakának a korábbi stílusainak a keverékében készült, annak ellenére, hogy a hellenisztikus kor végén alkották. Pontosan nem tudni, hogy az istennő mely aspektusát ábrázolta eredetileg; rendszerint úgy tartják, hogy ''Venus Victrix'' („a győzedelmes Vénusz”) az, kezében az aranyalmával, amit a trójai [[ |
A szobor a görög szobrászat klasszikus korszakának a korábbi stílusainak a keverékében készült, annak ellenére, hogy a hellenisztikus kor végén alkották. Pontosan nem tudni, hogy az istennő mely aspektusát ábrázolta eredetileg; rendszerint úgy tartják, hogy ''Venus Victrix'' („a győzedelmes Vénusz”) az, kezében az aranyalmával, amit a trójai [[Parisz]] nyújtott neki. Ez egyben egy szójáték is [[Mílosz]] szigetének nevével, mely [[görög nyelv]]en „almá”-t jelent. A szobor közelében találtak egy kartöredéket almával, feltehetőleg a szobor része volt. Miután a milói Vénuszt megtalálták, több kísérlet is történt a póz rekonstruálására, de ez végül nem történt meg. |
||
(Adolf Furtwängler rajza a feltételezett eredeti formáról megtalálható a Kousser egy cikkében.<ref>Kousser-2005</ref>) |
(Adolf Furtwängler rajza a feltételezett eredeti formáról megtalálható a Kousser egy cikkében.<ref>Kousser-2005</ref>) |
||
A lap 2011. november 10., 12:46-kori változata
 |
 |
A milói Vénusz, az égei-tengeri Mílosz szigetén 1820-ban talált ókori görög Aphrodité-szobor; az egyik leghíresebb ókori szobor. Ma Párizsban, a Louvre-ban őrzik.
Leírása
A 2,02 m magas, hat darabban paroszi márványból készült szobor ruhátlan felsőtesttel, alsótestén köpennyel ábrázolja az istennőt. A szobor karjai hiányoznak, eredeti tartásuk bizonytalan. A milói Vénusz mintája az a Kr. e. 4. századi görög szobor volt, amelyről az úgynevezett Capuai Aphroditét másolták, de a milói Vénusz maga nem másolat, hanem Kr. e. 130 körül készült szabad átformálása mintájának, a késő hellenisztikus szobrászat szellemében. Mára elveszett talapzatának egy felirata alapján Antiókhiai Alexandrosz műve lehet; korábban tévesen Praxitelész művének tartották. A vele együtt talált szobortöredékek (köztük egy talapzat szignatúra töredékével) csak véletlenül kerültek vele egy gödörbe.
Stílusa
A szobor a görög szobrászat klasszikus korszakának a korábbi stílusainak a keverékében készült, annak ellenére, hogy a hellenisztikus kor végén alkották. Pontosan nem tudni, hogy az istennő mely aspektusát ábrázolta eredetileg; rendszerint úgy tartják, hogy Venus Victrix („a győzedelmes Vénusz”) az, kezében az aranyalmával, amit a trójai Parisz nyújtott neki. Ez egyben egy szójáték is Mílosz szigetének nevével, mely görög nyelven „almá”-t jelent. A szobor közelében találtak egy kartöredéket almával, feltehetőleg a szobor része volt. Miután a milói Vénuszt megtalálták, több kísérlet is történt a póz rekonstruálására, de ez végül nem történt meg.
(Adolf Furtwängler rajza a feltételezett eredeti formáról megtalálható a Kousser egy cikkében.[1])
Felfedezése és hírneve
A szobrot 1820-ban két darabba törve találta meg egy Jorgosz Kentrotasz nevű földműves az égei-tengeri Milosz (más néven Melosz vagy Miló) szigetén. Kentrotasz elrejtette a szobrot, de török tisztviselők később megtalálták és elkobozták. Jules Dumont d’Urville francia tengerésztiszt felismerte a szobor jelentőségét, és elintézte, hogy de Rivière márki, a törökországi francia nagykövet megvásárolja. Kis restaurálás után a szobrot 1821-ben XVIII. Lajos francia királynak ajándékozták, aki végül a Louvre-nak adományozta, ahol jelenleg is megtekinthető.
Az, hogy a szobor a 19. században nagy hírnévre tett szert, nemcsak szépségének volt köszönhető, hanem a francia hatóságok propagandahadjáratának is. 1815-ben Franciaország visszaadta az olaszoknak a Medici Vénuszt, melyet Bonaparte Napóleon zsákmányolt tőlük. Mivel a Medici Vénuszt az ókori szobrászat egyik legszebb példájának tartották, a franciák elhatározták, hogy a tulajdonukban lévő szobrot tudatosan magasabb értékűnek állítják be, mint az elveszítettet. Művészek és kritikusok egyaránt méltatták, és a kecses női szépség megtestesülésének tartották. S valóban ma is Európa leghíresebb Vénusz-szobra.
Források
- Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 347. o.
Jegyzetek
- ↑ Kousser-2005
