„Daktil” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eu:Esku alfabeto
sok jav, átdolg, forma
1. sor: 1. sor:
A '''daktil''' (más néven ''ujjábécé'') egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a [[siketek]] által használt [[jelnyelv]]ek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó [[nyelv]]ek jelelésére.
A '''daktil''' (más néven ''ujjábécé'')
egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a [[siketek]] által használt [[jelnyelv]]ek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó [[nyelv]]ek jelelésére.


==A név eredete==
== A név eredete ==


[[Görög nyelv|Görögül]] ''daktülosz'' = ''[[ujj]]''.
[[Görög nyelv|Görögül]] ''daktülosz'' = ''[[ujj]]''.


==A jelrendszer jellemzése==
== A jelrendszer jellemzése ==


A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például [[magyar nyelv|magyar]]) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni.
A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például [[magyar nyelv|magyar]]) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni.
12. sor: 11. sor:
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a [[fonomimikai ábécé]].
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a [[fonomimikai ábécé]].


Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon 6-7 egymástól 10-30%-ban eltérő jelnyelvi nyelvjárás van. Annak idején, mikor a németből magyarított jelnyelvet megújítani akarták hat, sajnos egymástól független siket-pedagógiai (szurdopedagógia) és jelnyelvi irányzat
Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon 6–7 egymástól 10–30%-ban eltérő jelnyelvi nyelvjárás van. Annak idején, mikor a németből magyarított jelnyelvet megújítani akarták hat, sajnos egymástól független siket-pedagógiai (szurdopedagógia) és jelnyelvi irányzat alakult ki. A jelnyelv ma már ''alkotmányosan elfogadott'', önálló, a ''siket kisebbség által használt nyelv''. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is.
alakult ki. A jelnyelv ma már ''alkotmányosan elfogadott'', önálló, a ''siket kisebbség által használt nyelv''. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is.
V.ö.: '''www.hallatlan .hu'''


== Története, formái ==
==Lásd még==


Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak ([[Ókori Egyiptom|Egyiptom]]). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A ''Brachoho-keironómia'' (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható [[Buddha]] esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.
A daktil, illetve a digitális (digitus = ujj), kézujjakkal való, ujjakhoz tartozó szóból ered.
Digit(alis) -a latinból jön még a francia = doigt, az orvosi angol, digit(al), olasz: dito nyelvekbe is.


Siketek esetében az ''igen gyors betűnkénti jelelés''t ([jelnyelv]]) tesz lehetővé az ún. ujj-abc. Az ujj-abc (vagy daktil) minden nyelvben más és más, de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc-, vagy daktiljeleket.
Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését - zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára.'''Brachoho-keironómia'''. (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény, átv. ért.: rend, karral, kézjelekkel való irányítás -a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárthüvelyk és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.


A daktil egy jele egy [[Fonéma|fonémának]] felel meg, a [[jelnyelv]]ekkel ellentétben, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít. Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat ''betűnként'' kell eljelelni.
Siketek esetében az ''igen gyors betűnkénti jelelés''t (lásd jelnyelv) tesz lehetővé az ún. ujj-abc.Az ujj-abc (vagy daktil) m''inden nyelvben más és más'', de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc -t, vagy daktil jeleket.


A daktil alapformája egyszerű, de nem az, ha angol, vagy arab, vagy francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, számunkra kimondhatatlan, nem jelezhető hangzás is van, pl. a szanszkritban, arabban, szuahéliben. A daktil mindig a leírt szavak betűit jelöli.
A '''daktil egy jele egy hang''' (fonéma)-nak felel meg. Lásd még: ''magyar ujjabc'' szócikk.
Nem úgy a '''jelnyelvnél, ami gesztusnyelv is''', tehát egyetlen mozdulat (!) jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít (stb.)


Az úgynevezett „alap betűk” az [[angol abc]] betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: ''a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y''
Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat ''betűnként'' kell eljelelni.


A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. ''n–ny'', ''g–gy'', vagy ''t–ty'' között, de ezeknek van magyar jele, ami ún. fonomimikai jel.
A ''daktil'' alapformája egyszerű, de nem az, ha Angol, vagy Arab, vagy Francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, ''számunkra kimondhatatlan'', nem jelezhető hangzás is van, pl. a Szanszkritban, Arabban, Szuahéliben. A daktil mindig a ''leírt szavak betűit'' jelöli.


Az fonomimikában a hang jelzéséhez (fofno-) és [[mimika]] is társul, illetve a kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, jelentést pontosító szándékkal. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot érinti, stb.
Az ''alap betűk'': a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y.


A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: ''Austin'': Apeach-Act Theory, ''Noam Chonsky'' az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A jelnyelv alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).
A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. n - ny, vagy g-gy, vagy t-ty között, de ezeknek (természetesen) van magyar jele, ami ún. '''fonomimikai''' jel.


A daktil már igen elvont szimbólum, de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. ''o, p, x, y, z'', de hasonlít az ''i, j'' és a ''k'' is. Hallóknak is célszerű lenne [[dadogás]], vagy agyérkatasztrófa, [[diszlexia]] esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali [[beszédközpont]] (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől. (Dunkel)
Az ún. fonomimikában jelezzük a hangot (fofno-) és ''mimikát is'' adunk hozzá, illetve a '''kéztartás''' gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik (fontos, hogy hol?!), sőt, még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, ''jelentést pontosító'' szándékból. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). Néni, nép, Orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot (összehúzza az ínyem) érinti, stb, stb. A K jelével fejezem ki, de mindig más-más testtájon a kólát, a ''kakát'', a ''kéket'', a ''villamost'' (áramszedő), a ''kurvát'', a ''kell'' -t, de a K daktil önmagában nem értelmezhető, csak, ha a ''megfelelő testrészen'' jelelt (testvázlat tudatossága!).


Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek (jelnyelvi pedagógia alapelvei).
A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott '''mudrákkal''' (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás)szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: ''Austin'': Apeach-Act Theory, ''Noam Chonsky'' az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A '''jelnyelv alapja''' a szimulákrum = '''a mozdulattal ''felidézett'' mozgásos történés''' , vagy valaminek a jellemző mozgása/ alakja / térbeli tulajdonsága.(pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).


A jelnyelvben nincs ragozás, egyszerű kifejezéseket használnak (például a ''Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret'' mondat jelnyelvi fordításban ''holnap fog menni vesz tej, kenyér'')
A daktil már igen''' elvont szimbólum''', de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, a j, a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa, diszlexia esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől (Dunkel)


<!-- ÁT KÉNE FOGALMAZNI, CSAK A LÉNYEGET!:: A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. proformot használnak, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform utánozza magát a mozdulatot, történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban állás). A siket embereket ma már egyre több [[Integráció|integrálási]] törekvéssel segíti a civil társadalom, időnként a politika is. A süket valaha negatív konnotációja (felhangja, hangzása) volt, lenéző, sértő, mint, pl. a zsaru, vagy a béna (mozgássérült), buzi, világtalan (vak)szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát az elfogadás gesztusaként INKÁBB mondjuk, hogy: sIket, és jobb, hogy kerekes szék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott, (a gyengeelméjű helyett).-->
Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek ('''jelnyelvi pedagógia''' alapelvei: www.dunkelnorbert.hu / szakcikkek).
A '''jelnyelvben nincs ragozás''', egyszerű kifejezéseket használunk. Pl. Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret. - Jelnyelvi fordítás, holnap fog menni vesz tej, kenyér.


== Lásd még ==
A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. '''proform''' -ot használunk, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform ''utánozza magát a mozdulatot'', történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban-állás stb.). A 'süket' embereket ma már egyre több ''integrálási törekvés''sel segíti a civil társadalom, időnként a politika is. A süket valaha negatív konnotációja (felhangja, hangzása) volt, lenéző, sértő, mint, pl. a zsaru, vagy a béna (mozgássérült), buzi, világtalan (vak)szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát ''az elfogadás gesztusaként'' INKÁBB mondjuk, hogy: sIket, és jobb, hogy kerekes szék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott, (a gyengeelméjű helyett).
* [[Jelnyelv]]
* [[Daktüloszok]]


== Külső hivatkozások ==

Lásd még:
* [[daktüloszok]]

==Külső hivatkozások==
{{Commons|Fingerspelling}}
{{Commons|Fingerspelling}}
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/jelny.htm Ismeretek a hallássérültekről]
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/jelny.htm Ismeretek a hallássérültekről]
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/ujj-h.htm Magyar ujjábécé]
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/ujj-h.htm Magyar ujjábécé]
* [http://www.hallatlan.hu hallatlan.hu]


{{portál|írás}}
{{portál|írás}}

A lap 2011. október 19., 16:07-kori változata

A daktil (más néven ujjábécé) egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a siketek által használt jelnyelvek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó nyelvek jelelésére.

A név eredete

Görögül daktülosz = ujj.

A jelrendszer jellemzése

A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például magyar) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni.

Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a fonomimikai ábécé.

Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon 6–7 egymástól 10–30%-ban eltérő jelnyelvi nyelvjárás van. Annak idején, mikor a németből magyarított jelnyelvet megújítani akarták hat, sajnos egymástól független siket-pedagógiai (szurdopedagógia) és jelnyelvi irányzat alakult ki. A jelnyelv ma már alkotmányosan elfogadott, önálló, a siket kisebbség által használt nyelv. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is.

Története, formái

Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A Brachoho-keironómia (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.

Siketek esetében az igen gyors betűnkénti jelelést ([jelnyelv]]) tesz lehetővé az ún. ujj-abc. Az ujj-abc (vagy daktil) minden nyelvben más és más, de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc-, vagy daktiljeleket.

A daktil egy jele egy fonémának felel meg, a jelnyelvekkel ellentétben, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít. Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat betűnként kell eljelelni.

A daktil alapformája egyszerű, de nem az, ha angol, vagy arab, vagy francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, számunkra kimondhatatlan, nem jelezhető hangzás is van, pl. a szanszkritban, arabban, szuahéliben. A daktil mindig a leírt szavak betűit jelöli.

Az úgynevezett „alap betűk” az angol abc betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y

A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. n–ny, g–gy, vagy t–ty között, de ezeknek van magyar jele, ami ún. fonomimikai jel.

Az fonomimikában a hang jelzéséhez (fofno-) és mimika is társul, illetve a kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, jelentést pontosító szándékkal. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot érinti, stb.

A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: Austin: Apeach-Act Theory, Noam Chonsky az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A jelnyelv alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).

A daktil már igen elvont szimbólum, de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, j és a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa, diszlexia esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől. (Dunkel)

Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek (jelnyelvi pedagógia alapelvei).

A jelnyelvben nincs ragozás, egyszerű kifejezéseket használnak (például a Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret mondat jelnyelvi fordításban holnap fog menni vesz tej, kenyér)


Lásd még

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Daktil témájú médiaállományokat.