„Daktil” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: eu:Esku alfabeto |
sok jav, átdolg, forma |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
⚫ | |||
A '''daktil''' (más néven ''ujjábécé'') |
|||
⚫ | |||
==A név eredete== |
== A név eredete == |
||
[[Görög nyelv|Görögül]] ''daktülosz'' = ''[[ujj]]''. |
[[Görög nyelv|Görögül]] ''daktülosz'' = ''[[ujj]]''. |
||
==A jelrendszer jellemzése== |
== A jelrendszer jellemzése == |
||
A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például [[magyar nyelv|magyar]]) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni. |
A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például [[magyar nyelv|magyar]]) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni. |
||
12. sor: | 11. sor: | ||
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a [[fonomimikai ábécé]]. |
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a [[fonomimikai ábécé]]. |
||
Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon |
Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon 6–7 egymástól 10–30%-ban eltérő jelnyelvi nyelvjárás van. Annak idején, mikor a németből magyarított jelnyelvet megújítani akarták hat, sajnos egymástól független siket-pedagógiai (szurdopedagógia) és jelnyelvi irányzat alakult ki. A jelnyelv ma már ''alkotmányosan elfogadott'', önálló, a ''siket kisebbség által használt nyelv''. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is. |
||
alakult ki. A jelnyelv ma már ''alkotmányosan elfogadott'', önálló, a ''siket kisebbség által használt nyelv''. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is. |
|||
V.ö.: '''www.hallatlan .hu''' |
|||
== Története, formái == |
|||
⚫ | |||
⚫ | Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak ([[Ókori Egyiptom|Egyiptom]]). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A ''Brachoho-keironómia'' (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható [[Buddha]] esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd. |
||
A daktil, illetve a digitális (digitus = ujj), kézujjakkal való, ujjakhoz tartozó szóból ered. |
|||
Digit(alis) -a latinból jön még a francia = doigt, az orvosi angol, digit(al), olasz: dito nyelvekbe is. |
|||
⚫ | |||
⚫ | Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését |
||
⚫ | A daktil egy jele egy [[Fonéma|fonémának]] felel meg, a [[jelnyelv]]ekkel ellentétben, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít. Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat ''betűnként'' kell eljelelni. |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
A '''daktil egy jele egy hang''' (fonéma)-nak felel meg. Lásd még: ''magyar ujjabc'' szócikk. |
|||
⚫ | |||
Az úgynevezett „alap betűk” az [[angol abc]] betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: ''a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y'' |
|||
Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat ''betűnként'' kell eljelelni. |
|||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | Az fonomimikában a hang jelzéséhez (fofno-) és [[mimika]] is társul, illetve a kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, jelentést pontosító szándékkal. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot érinti, stb. |
||
Az ''alap betűk'': a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y. |
|||
⚫ | A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: ''Austin'': Apeach-Act Theory, ''Noam Chonsky'' az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A jelnyelv alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új). |
||
⚫ | |||
⚫ | A daktil már igen elvont szimbólum, de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. ''o, p, x, y, z'', de hasonlít az ''i, j'' és a ''k'' is. Hallóknak is célszerű lenne [[dadogás]], vagy agyérkatasztrófa, [[diszlexia]] esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali [[beszédközpont]] (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől. (Dunkel) |
||
⚫ | Az |
||
⚫ | |||
⚫ | A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott |
||
⚫ | |||
⚫ | A daktil már igen |
||
⚫ | <!-- ÁT KÉNE FOGALMAZNI, CSAK A LÉNYEGET!:: A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. proformot használnak, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform utánozza magát a mozdulatot, történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban állás). A siket embereket ma már egyre több [[Integráció|integrálási]] törekvéssel segíti a civil társadalom, időnként a politika is. A süket valaha negatív konnotációja (felhangja, hangzása) volt, lenéző, sértő, mint, pl. a zsaru, vagy a béna (mozgássérült), buzi, világtalan (vak)szavaink. Ilyen megfontolásból, tehát az elfogadás gesztusaként INKÁBB mondjuk, hogy: sIket, és jobb, hogy kerekes szék, (a tolószék helyett) vagy, hogy értelmileg sérült, értelmileg akadályozott, (a gyengeelméjű helyett).--> |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | |||
⚫ | A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). Hanem, ún. |
||
* [[Jelnyelv]] |
|||
* [[Daktüloszok]] |
|||
⚫ | |||
Lásd még: |
|||
* [[daktüloszok]] |
|||
⚫ | |||
{{Commons|Fingerspelling}} |
{{Commons|Fingerspelling}} |
||
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/jelny.htm Ismeretek a hallássérültekről] |
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/jelny.htm Ismeretek a hallássérültekről] |
||
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/ujj-h.htm Magyar ujjábécé] |
* [http://www.c3.hu/~sinoszib/ujj-h.htm Magyar ujjábécé] |
||
* [http://www.hallatlan.hu hallatlan.hu] |
|||
{{portál|írás}} |
{{portál|írás}} |
A lap 2011. október 19., 16:07-kori változata
A daktil (más néven ujjábécé) egy kommunikációs eszköz. Elsősorban a siketek által használt jelnyelvek betűzési rendszereként alkalmazzák, de ettől függetlenül is használható hangzó nyelvek jelelésére.
A név eredete
A jelrendszer jellemzése
A jelrendszer alapja: 1 jel = 1 hang, vagyis az adott (például magyar) nyelv minden hangjának megfelel egy, a kéz ujjaival, illetve a kézfejjel mutatott jel. Általában akkor használják, ha a kifejezendő fogalomnak nincs szimbolikus jele. Előnye, hogy teljesen pontos, mindent ki lehet vele fejezni, hátránya viszont, hogy a jelkészlet nyelvenként (magyar, angol, német) egymástól eltérő. Igen sebesen lehet használni.
Minden siket közösségnek megvan a maga ujjábécéje, a magyar siket közösségeknek azonban két ilyen jelrendszerük is van. Az egyik a daktil, a másik pedig a fonomimikai ábécé.
Természetesen a siketeknek is van saját argo szavaik, sőt, csak a családban ismert és használt szókincsük. A daktil nagyon pontos, sokkal egyértelműbb, mint a kéz és arcmozgással (fono-mimikával) való kifejezés. Már csak azért is, mert a mai Magyarországon 6–7 egymástól 10–30%-ban eltérő jelnyelvi nyelvjárás van. Annak idején, mikor a németből magyarított jelnyelvet megújítani akarták hat, sajnos egymástól független siket-pedagógiai (szurdopedagógia) és jelnyelvi irányzat alakult ki. A jelnyelv ma már alkotmányosan elfogadott, önálló, a siket kisebbség által használt nyelv. Alakul, változik, fejlődik, tehát él, mint akár a beszélt nyelv is.
Története, formái
Az ujjakkal és magával a kézfejjel (kéztartás + ujjtartás), vagy az alkarral történő kommunikáció igen ősi módja a kommunikálásnak (Egyiptom). Használták kiabálás helyett, és titkosítás okán katonák irányítására, de használták a templomok kórusainak irányítására is, amikor több ember pontos éneklését – zenélését irányították úgy, hogy a kéz mozdulatai mintegy emlékeztették az előadókat a dallam (és a szünetekre!) vonalára és az egyes hangok (záróhangok) hosszára. A Brachoho-keironómia (brahiosz = alkar, cherio = kéz, nomosz = törvény)a karral, kézjelekkel való irányítás a zenében. Festészetben számtalan jellemző kéztartást látunk (Krisztus összezárt hüvelyk- és gyűrűsujja, de ez látható Buddha esetében is). A daktil alapja az ősi testbeszéd.
Siketek esetében az igen gyors betűnkénti jelelést ([jelnyelv]]) tesz lehetővé az ún. ujj-abc. Az ujj-abc (vagy daktil) minden nyelvben más és más, de természetesen a magyar jelnyelv ismerői tanulják is, ismerik is az ún. nemzetközi ujjabc-, vagy daktiljeleket.
A daktil egy jele egy fonémának felel meg, a jelnyelvekkel ellentétben, ami gesztusnyelv is, tehát egyetlen mozdulat jelenthet egy mondatot is (becsukom az ajtót, borotválkozik, fenyeget). Tudniillik számtalan szavunk (igék, mozgást megjelenítők) egy-egy gesztussal kifejezhetők, pl. eszik, iszik, jár, gereblyézik, pelenka (pelenkáz), fut, követ, zsarol-kényszerít. Tehát a daktil főleg akkor praktikus, ha idegen neveket, külföldi személyneveket, szakszavakat betűnként kell eljelelni.
A daktil alapformája egyszerű, de nem az, ha angol, vagy arab, vagy francia hangzókat akarnánk jelölni, hisz sok, számunkra kimondhatatlan, nem jelezhető hangzás is van, pl. a szanszkritban, arabban, szuahéliben. A daktil mindig a leírt szavak betűit jelöli.
Az úgynevezett „alap betűk” az angol abc betűinek felelnek meg, a kis- és nagybetűk megkülönböztetése nélkül: a, b, c, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, w, z, x, y
A siketeink számára (a hallási sérülés jellegétől függően) nincs igazi különbség pl. n–ny, g–gy, vagy t–ty között, de ezeknek van magyar jele, ami ún. fonomimikai jel.
Az fonomimikában a hang jelzéséhez (fofno-) és mimika is társul, illetve a kéztartás gyakran jellemző testrészen, vagy az arcon történik, sőt még mimika (arckifejezés) is járul hozzá, jelentést pontosító szándékkal. pl. édes (kisujj lehúzása függőleges irányban az ajak alatt). néni, nép, orosz = a mutatóujj megérinti az orrcimpát, ecet = savanyú arcot vágni és minden ujj az arcot érinti, stb.
A kézzel való beszéd az Indiában alkalmazott mudrákkal (kéztartás, kifejező, valamit felidéző szimbólum, később vallásos kéztartás) szoros kapcsolatban áll (Dunkel), mert valaha a beszéd = mozgás volt. (vö: Austin: Apeach-Act Theory, Noam Chonsky az agyban eleve adott nyelvi mélyszerkezet + annak biológiai alapja) A jelnyelv alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új).
A daktil már igen elvont szimbólum, de van hasonlóság a kéztartás és a betű között, pl. o, p, x, y, z, de hasonlít az i, j és a k is. Hallóknak is célszerű lenne dadogás, vagy agyérkatasztrófa, diszlexia esetén egy kis jelnyelvet tanulni, mert a bal oldali beszédközpont (Wernicke és Brocka beszédmezők) új idegimpulzusokat kapnak a mozgásközpontok, a mozgási memória felől. (Dunkel)
Másképp kell hallóknak (szülő, hozzátartozó, gondozó, jelnyelvi tolmács) jelnyelvet tanulni, mint hallássérülteknek (jelnyelvi pedagógia alapelvei).
A jelnyelvben nincs ragozás, egyszerű kifejezéseket használnak (például a Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret mondat jelnyelvi fordításban holnap fog menni vesz tej, kenyér)