„I. István Uroš szerb király” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: HTML-sortörés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
28. sor: | 28. sor: | ||
|}} |
|}} |
||
'''I. István Uroš''' vagy '''Nagy Uroš'''<ref>Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)</ref> ([[1223]] – [[1277]]. [[május 1.]]) szerb király [[1243]]-tól [[1276]]-ig. |
'''I. István Uroš''' vagy '''Nagy Uroš'''<ref>Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)</ref> ({{ny-sr|Стефан Урош}}), ([[1223]] – [[1277]]. [[május 1.]]) szerb király [[1243]]-tól [[1276]]-ig. |
||
II. István harmadik fiaként született.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref> Trónralépte után először is kiűzte a [[tatárok]]at országából.<ref name=pallas/> [[1253]]-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,<ref name=pallas/> ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült.<ref name=pallas/> Mikor Mihály bolgár császárt megölték [[1257]]-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.<ref name=pallas/> István [[IV. Béla magyar király]]t támogatta a [[II. Ottokár cseh király]] elleni háborúban<ref name=pallas/> és [[1261]]-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:<ref name=pallas/> ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi [[V. István magyar király]] leányával, Katalinnal<ref name=pallas/> és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.<ref name=pallas/> Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene<ref name=pallas/> és Istvánnak Humba kellett menekülnie,<ref name=pallas/> majd kolostorba lépett,<ref name=pallas/> ahol [[1277]]-ben meg is halt.<ref name=pallas/> |
II. István harmadik fiaként született.<ref name=pallas>{{cite book | author = Bokor József (szerk.) | title = A Pallas nagy lexikona | publisher = Arcanum FolioNET Kft. | location = Budapest | year = 1998 | id = ISBN 963 85923 2 X | url = {{MEK|00000/00060/}}| chapter = Szerbia | chapterurl = {{MEK|00000/00060/html/096/pc009675.html#5}} | accessdate = 2007-01-11}}</ref> Trónralépte után először is kiűzte a [[tatárok]]at országából.<ref name=pallas/> [[1253]]-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,<ref name=pallas/> ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült.<ref name=pallas/> Mikor Mihály bolgár császárt megölték [[1257]]-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.<ref name=pallas/> István [[IV. Béla magyar király]]t támogatta a [[II. Ottokár cseh király]] elleni háborúban<ref name=pallas/> és [[1261]]-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:<ref name=pallas/> ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi [[V. István magyar király]] leányával, Katalinnal<ref name=pallas/> és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.<ref name=pallas/> Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene<ref name=pallas/> és Istvánnak Humba kellett menekülnie,<ref name=pallas/> majd kolostorba lépett,<ref name=pallas/> ahol [[1277]]-ben meg is halt.<ref name=pallas/> |
A lap 2011. október 14., 17:38-kori változata
I. István Uroš | |
István Uroš és fia, István Dragutin | |
Szerbia királya | |
Uralkodási ideje | |
1243 – 1276 | |
Koronázása | 1243 |
Elődje | I. István Ulászló |
Utódja | István Dragutin |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
Született | 1223 körül nem ismert |
Elhunyt | 1277. május 1. Sopoćani kolostor |
Nyughelye | Sopoćani monastery |
Édesapja | II. István |
Édesanyja | Anna Dandolo |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Ilona szerb királyné |
Gyermekei | |
I. István Uroš aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz I. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
I. István Uroš vagy Nagy Uroš[1] (szerbül: Стефан Урош), (1223 – 1277. május 1.) szerb király 1243-tól 1276-ig.
II. István harmadik fiaként született.[2] Trónralépte után először is kiűzte a tatárokat országából.[2] 1253-ban a szövetséges Ragusa és a bolgárok ellen harcolt,[2] ám győzött, így a büszke Ragusa évi 2000 arany adót fizetésére kényszerült.[2] Mikor Mihály bolgár császárt megölték 1257-ben, István bevonult Bulgáriába és II. Kálmán megöletése után saját öccsét, Konstantint ültette a bolgár trónra.[2] István IV. Béla magyar királyt támogatta a II. Ottokár cseh király elleni háborúban[2] és 1261-ben a bécsi békekötésnél jelen is volt:[2] ekkor házasította össze fiát, István Dragutint, a későbbi V. István magyar király leányával, Katalinnal[2] és megígérte, hogy nekik engedi át a szerb trónt.[2] Mikor ezt az ígéretét teljesíteni vonakodott, fia fellázadt ellene[2] és Istvánnak Humba kellett menekülnie,[2] majd kolostorba lépett,[2] ahol 1277-ben meg is halt.[2]
István bányákat nyitott[3], pénzt veretett[3] és megpróbálta alárendelni az egyházat az államhatalomnak[3].
Gyermekei
- Feleségétől, Ilona (1236 körül–1314) úrnőtől okiratilag három gyermeke ismert:
- István Dragutin (1253 előtt–1316), IV. István Dragutin néven szerb király, felesége Árpád-házi Katalin magyar királyi hercegnő, 3 gyermek
- Uroš István Milutin (1253–1321), II. Uroš István Milutin néven szerb király, 4 feleség és négy gyermek házasságaiból, ill. ágyasaitól
- Brnča (Brnjača), férje György zsupán, 1269-ben IV. Béla magyar király fogságában[4][5]
Jegyzetek
- ↑ Uralkodása szerencséssége és dicsősége miatt nyerte e melléknevet (Vö.: Pallas)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11.
- ↑ a b c Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 27. oldal
- ↑ Wertner nem nevezi meg a lányt és férjét, hiszen az általa ismert forrás nevet nem tartalmazott, lásd Wertner (1891: 56–58).
- ↑ A Foundation for Medieval Genealogy szerint a neve Brnča (Brnjača) lehetett, és férje György zsupán volt.
Lásd még
Előző uralkodó: I. István Ulászló |
|
Következő uralkodó: István Dragutin |