„Pásztor Gábor (grafikus)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
4. sor: | 4. sor: | ||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
Felsőfokú tanulmányokat a [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Magyar Iparművészeti Főiskolán]] (1953-1955), majd a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] (1956-1960) folytatott grafika szakon. Mesterei [[Ék Sándor]] és [[Bernáth Aurél]] voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1993-ig, közben 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán egyetemi docensi beosztásban a képgrafika szakon tanított. 1960 óta kiállító művész. Nevezetes munkái [[Madách Imre]]: Az ember tragédiája illusztrációi (1964), [[Babits Mihály|Babits]] illusztrációi (1966). A grafikai stílusokban (természetelvű, balladai hangulatú, expresszív, [[avantgárd]], [[szürrealizmus|szürrealisztikus]]) és a grafikai technikákban ([[rajz]], [[rézkarc]], cinkmaratások, [[litográfia|litográfiák]]) egyaránt otthonosan működött. Monumentális rézkarcokat is készített (''Siklósi vár''<ref>[http://antik.vatera.hu/festmeny/eletkep/pasztor_gabor_siklosi_var_monumentalis_rezkarc_1484895011.html Siklósi vár]</ref>), s a fennálló hatalom által elvárt grafikákat (''[[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] október''; ''Adj esélyt a békének'', 1969). Az [[1980-as évek]]re alakult ki az ő egyedi stílusa, mutatja ezt ''Műterem-sorozata'', ''Önarckép sorozata'', elfolyó, hullámzó formákat megjelenítő nyomatokkal dolgozik, melyeket a nyomdai módszereket is bekapcsolva komplex eljárással hoz létre, majd szita vásznon vagy litográf kövön jelenít meg. (Önarckép, 1986; Akt 1993; Vénusz születése 1997). |
Felsőfokú tanulmányokat a [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Magyar Iparművészeti Főiskolán]] (1953-1955), majd a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Magyar Képzőművészeti Főiskolán]] (1956-1960) folytatott grafika szakon. Mesterei [[Ék Sándor]] és [[Bernáth Aurél]] voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1993-ig, közben 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán egyetemi docensi beosztásban a képgrafika szakon tanított. 1960 óta kiállító művész. Nevezetes munkái [[Madách Imre]]: Az ember tragédiája illusztrációi (1964), [[Babits Mihály|Babits]] illusztrációi (1966). A grafikai stílusokban (természetelvű, balladai hangulatú, expresszív, [[avantgárd]], [[szürrealizmus|szürrealisztikus]]) és a grafikai technikákban ([[rajz]], [[rézkarc]], cinkmaratások, [[litográfia|litográfiák]]) egyaránt otthonosan működött. Monumentális rézkarcokat is készített (''Siklósi vár''<ref>[http://antik.vatera.hu/festmeny/eletkep/pasztor_gabor_siklosi_var_monumentalis_rezkarc_1484895011.html Siklósi vár]</ref>), s a fennálló hatalom által elvárt grafikákat (''[[Vlagyimir Iljics Lenin|Lenin]] október''; ''Adj esélyt a békének'', 1969). Az [[1980-as évek]]re alakult ki az ő egyedi stílusa, mutatja ezt ''Műterem-sorozata'', ''Önarckép sorozata'', elfolyó, hullámzó formákat megjelenítő nyomatokkal dolgozik, melyeket a nyomdai módszereket is bekapcsolva komplex eljárással hoz létre, majd szita vásznon vagy litográf kövön jelenít meg. (''Önarckép'', 1986; ''Akt'' 1993; ''Vénusz születése'' 1997). |
||
== Díjak, elismerések == |
== Díjak, elismerések == |
A lap 2011. október 8., 09:17-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Pásztor Gábor (Tura, 1933. december 3.–) Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikus. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja (1992).
Életpályája
Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán (1953-1955), majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1956-1960) folytatott grafika szakon. Mesterei Ék Sándor és Bernáth Aurél voltak. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában 1993-ig, közben 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskolán egyetemi docensi beosztásban a képgrafika szakon tanított. 1960 óta kiállító művész. Nevezetes munkái Madách Imre: Az ember tragédiája illusztrációi (1964), Babits illusztrációi (1966). A grafikai stílusokban (természetelvű, balladai hangulatú, expresszív, avantgárd, szürrealisztikus) és a grafikai technikákban (rajz, rézkarc, cinkmaratások, litográfiák) egyaránt otthonosan működött. Monumentális rézkarcokat is készített (Siklósi vár[1]), s a fennálló hatalom által elvárt grafikákat (Lenin október; Adj esélyt a békének, 1969). Az 1980-as évekre alakult ki az ő egyedi stílusa, mutatja ezt Műterem-sorozata, Önarckép sorozata, elfolyó, hullámzó formákat megjelenítő nyomatokkal dolgozik, melyeket a nyomdai módszereket is bekapcsolva komplex eljárással hoz létre, majd szita vásznon vagy litográf kövön jelenít meg. (Önarckép, 1986; Akt 1993; Vénusz születése 1997).
Díjak, elismerések
- 1964, 1966: Stúdió-kiállítás díja;
- 1967: a bécsi Europahaus díja; a párizsi Fiatalok Biennáléja díja;
- 1968: Munkácsy Mihály-díj;
- 1969: V. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, nagydíj;
- 1977: a madridi Grafikai Biennálé díja;
- 1986: érdemes művész;
- 1989: XV. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc, nagydíj; Portrébiennálé, Hatvan, II. díj;
- 1991: a Csillag Alapítvány díja;
- 1992: Kisgrafika '92, Újpesti Galéria, nagydíj; XXXIII. Nyári Tárlat, Szeged, nagydíj;
- 1993: II. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Győr, nagydíj;
- 1994: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje; 41. Vásárhelyi Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely, Tornyai-plakett; IX. Esztergomi Fotóbiennálé, a Pajta Galéria díja.
Hivatkozások
Források
- Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés