„B. Nagy Margit” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Hkbot (vitalap | szerkesztései)
botok
117 228 szerkesztés
a Bottal végzett egyértelműsítés: Hadad –> Hadad (település)
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
578 374 szerkesztés
a Román ş és ţ cseréje ș és ț betűkre
8. sor: 8. sor:
== Munkássága ==
== Munkássága ==


Első cikkét [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad váráról]] az [[Utunk]] (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a [[bethlenszentmiklós]]i kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a [[kolozsvár]]i Bánffy-palota és a [[Hadad (település)|hadadi]] Wesselényi-kastély [[barokk]] építkezéseit (''Studii şi Cercetări de Istoria Artei'' 1966/1 és 1967/2), mutatatta be Kolozsvár [[XIX. század]] eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a [[klasszicizmus]] és a [[romantika]] kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).
Első cikkét [[Vajdahunyad vára|Vajdahunyad váráról]] az [[Utunk]] (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a [[bethlenszentmiklós]]i kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a [[kolozsvár]]i Bánffy-palota és a [[Hadad (település)|hadadi]] Wesselényi-kastély [[barokk]] építkezéseit (''Studii și Cercetări de Istoria Artei'' 1966/1 és 1967/2), mutatatta be Kolozsvár [[XIX. század]] eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a [[klasszicizmus]] és a [[romantika]] kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).


A [[székelykapu]] eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, [[Jakó Zsigmond]] így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."
A [[székelykapu]] eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, [[Jakó Zsigmond]] így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."
15. sor: 15. sor:


*Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970);
*Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970);
*Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973);
*Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973);
*Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978).
*Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978).
*Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest. (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)
*Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest. (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)
25. sor: 25. sor:
== Irodalom ==
== Irodalom ==


*[[Szőcs István]]: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. [[Igaz Szó]], 1970/10.
*[[Szőcs István]]: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. [[Igaz Szó]], 1970/10.
*[[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]]: Reneszánsz és barokk Erdélyben. [[Utunk]], 1970/43;
*[[Debreczeni László (művészettörténész)|Debreczeni László]]: Reneszánsz és barokk Erdélyben. [[Utunk]], 1970/43;
*Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. [[Utunk]], 1974/3.
*Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. [[Utunk]], 1974/3.
*[[Entz Géza]]: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
*[[Entz Géza]]: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
*[[Balogh Edgár]]: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
*[[Balogh Edgár]]: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
*[[Komlovszki Tibor]]: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
*[[Komlovszki Tibor]]: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
*[[Balogh Ferenc]]: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
*[[Balogh Ferenc]]: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
*[[Imreh István (történész)|Imreh István]]: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
*[[Imreh István (történész)|Imreh István]]: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
*[[Jakó Zsigmond]]: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.
*[[Jakó Zsigmond]]: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.


== Források ==
== Források ==
{{források}}
{{források}}
*{{RMIL|1}}
*{{RMIL|1}}
{{portál|Erdély|-}}
{{portál|Erdély|-}}
[[Kategória:Magyar művészettörténészek]]
[[Kategória:Magyar művészettörténészek]]

A lap 2011. szeptember 29., 10:31-kori változata

Ez a szócikk a művészettörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Margit (egyértelműsítő lap).

B. Nagy Margit, Benkőné (Gyoma, 1928. május 4. – Budapest, 2007. március 4.) magyar művészettörténész. Férje, Benkő Samu művelődéstörténész.

Életútja

Középiskolát Kecskeméten és Marosvásárhelyt végzett, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészhallgatója (1946-50), majd tanársegédje (1950-52). Az egyetemről való eltávolítása után a Román Akadémia ko­lozsvári fiókjának kutatójaként került az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egykori, az A­ka­démiai Fiók kezelésébe került levéltárába, nyugalomba vonulásáig kutatója, majd főkutatója a kolozsvári Akadémiai Fiók Történeti és Régészeti Intézetének.

Munkássága

Első cikkét Vajdahunyad váráról az Utunk (1956/33) közölte. A Kelemen-emlékkönyvben (1957) a bethlenszentmiklósi kastély építéstörténetéről írt tanulmányával szerepelt. Műtörténeti elemzéseiben a levéltári források feldolgozását kötötte össze helyszíni tanulmányozással. Így elevenítette fel a kolozsvári Bánffy-palota és a hadadi Wesselényi-kastély barokk építkezéseit (Studii și Cercetări de Istoria Artei 1966/1 és 1967/2), mutatatta be Kolozsvár XIX. század eleji városrendezését (Korunk 1967/1), ismertette a klasszicizmus és a romantika kolozsvári építészmestereit (Korunk Évkönyv 1973).

A székelykapu eredetéről és múltjáról írt összefoglaló tanulmányt (Hargita Kalendárium 1972). Részt vett Erdély műemlék-topográfiájának elkészítésében. Célratörő rendszerességét méltatva, Jakó Zsigmond így jellemezte művészettörténeti munkásságának jelentőségét: "...új témákat szólaltatott meg kutatásunkban. A műalkotások és mestereik történetének hagyományosan művelt témái mellett nála jelentkezik először szakirodalmunkban kutatási tárgyként, egyebektől eltekintve, a munkaszervezet, a művészet és az alkotó ember kapcsolata a társadalommal, a megrendelő, a tervező és a kivitelező bonyolult viszonya, a városrendezés vagy a helyi művészeti központok kérdéscsoportja."

Művei

  • Reneszánsz és barokk Erdélyben (Művészettörténeti tanulmányok, 1970);
  • Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták (XVII-XVIII. századi erdélyi összeírások és leltárak, 1973);
  • Stílusok, művek, mesterek (1977); sajtó alá rendezi Kelemen Lajos tudományos hagyatékát (I. kötete: Művészettörténeti tanulmányok. Szabó T. Attila bevezető tanulmányával, 1978).
  • Awarenzeitliche Gräberfelder im Stadtgebiet von Budapest. (Budapest : Magyar Nemzeti Múzeum; MTA Régészeti Intézete, 1998)

Emlékezete

Stílusok, művek, mesterek, Erdély művészete : 1690-1848 címmel 2009-ben marosvásárhelyi Kultúrpalotában B. Nagy Margit művészettörténész tiszteletére emlékkonferenciát rendeztek erdélyi és magyarországi művészettörténészek.[1]

Irodalom

  • Szőcs István: Pallérozódás és pallériasság Erdélyben. Igaz Szó, 1970/10.
  • Debreczeni László: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Utunk, 1970/43;
  • Debreczeni László: Régi erdélyi épületekről – egykori leltárírók szemével. Utunk, 1974/3.
  • Entz Géza: B. Nagy Margit: Reneszánsz és barokk Erdélyben. Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1971/3.
  • Balogh Edgár: Száraz leltárak színes káprázata. A Hét 1973/41.
  • Komlovszki Tibor: B. Nagy Margit: Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták. Irodalomtörténeti Közlemények, Bp. 1977/5.
  • Balogh Ferenc: Forrás a műelemzéshez. A Hét 1978/22.
  • Imreh István: Jegyzetek művészekről és mesterekről. Utunk 1978/42.
  • Jakó Zsigmond: Nyersmérleg félúton. B. Nagy Margit köszöntése. Korunk 1978/10.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=B._Nagy_Margit&oldid=10435410”