„A méla Tempefői” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Források: kat. hozzáad. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
33. sor: | 33. sor: | ||
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".<ref>{{cite book |author= |authorlink= |editor = Pándi Pál|others= |title=A magyar irodalom története III.|origdate = |url= http://mek.niif.hu/02200/02228/html/03/137.html| accessdate =2011-02-17 |publisher= Akadémiai Kiadó | location =Budapest | language = |year= 1965|edition=|id= ISBN 963 05 1642 X| pages =| chapter =}}</ref> Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen. |
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".<ref>{{cite book |author= |authorlink= |editor = Pándi Pál|others= |title=A magyar irodalom története III.|origdate = |url= http://mek.niif.hu/02200/02228/html/03/137.html| accessdate =2011-02-17 |publisher= Akadémiai Kiadó | location =Budapest | language = |year= 1965|edition=|id= ISBN 963 05 1642 X| pages =| chapter =}}</ref> Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen. |
||
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a [[Kármán József|Kármán]] ''[[Fanni hagyományai|Fanny]]''ja”.<ref>{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =403|chapter = }}</ref> |
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a [[Kármán József (író)|Kármán]] ''[[Fanni hagyományai|Fanny]]''ja”.<ref>{{cite book |author=Czibor János|authorlink= |editor =Vajda György Mihály |others= |title= Színházi kalauz |publisher= Gondolat Kiadó|location =Budapest|year= 1962|edition= |id= | pages =403|chapter = }}</ref> |
||
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!” |
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!” |
A lap 2011. szeptember 25., 20:45-kori változata
Tempefői | |
Adatok | |
Szerző | Csokonai Vitéz Mihály |
Műfaj | szatirikus színjáték |
Eredeti nyelv | magyar |
A Tempefői Csokonai Vitéz Mihály első eredeti színdarabja. 1793-ban, a debreceni kollégium húsz éves diákjaként írta. Az ötfelvonásos szatirikus színjáték befejezetlen; teljes címe: A méla Tempefői, vagy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon.
Cselekménye
A vígjáték hőse Tempefői, a szegény poéta, aki a költészetből szeretne megélni, de csakhamar be kell látnia, hogy Magyarországon nem törődnek a költőkkel.
Művét kinyomatta Betrieger nyomdájában, de az árat nem tudja megfizetni. A szívtelen német nyomdász az adósok börtönébe akarja vettetni, de haladékot ad neki. Tempefői elindul hát pártfogót keresni. Kinyomtatott költeménye a gazdag Fegyverneki-család egyik őséről szól. Csakhogy gróf Fegyvernekitől hiába vár segítséget, mert az oktalanságnak véli a könyvekkel való vesződést, ingyenélő hazudozóknak tartja a poétákat. Az egyik grófkisasszony utálja a könyveket. Testvére és ellenpólusa, Rozália azonban lelkesedik az irodalomért, bele is szeret a kóbor poétába. Báró Sertepertinek, „Szemétvára örökös urá”-nak a gróféhoz hasonló a véleménye, szerinte a verskoholás alávalóság.
Tökkolopi kártyajátékával dicsekszik, más nem is érdekli. Koppóházy privilegizált henyélőknek mondja a költőket, akik könyvekkel csalnak ki pénzt a becsületes emberek zsebéből. Tempefőiből még az inasok is csúfot űznek, az olcsó rigmusokat gyártó Csikorgó megalázza; az egyháznak van ugyan pénze, de azt más célra tartogatja.
Végül Rozália, a szerelmes grófkisasszony ajándéka segíti ki szorongatott helyzetéből Tempefőit, de ezért meg a gróf kezdi őt üldözni. A bonyodalmaknak nincs vége, Csokonai ugyanis nem fejezte be a darabot. A fennmaradt vázlatok szerint Tempefőiről végül kiderült volna, hogy valójában gróf.
Jellemzése
A szerző egy levelében így jellemezte a darabot: "Comoedia formába öntött satyricum roman a tudományok barátságtalanjai eránt".[1] Műve valójában keserű panasz és tiltakozás korának műveletlensége, a provinciális állapotok ellen.
Csokonai a vígjáték hősét önmagáról mintázta, szinte saját későbbi sorsát, pártfogó-keresését is megírta. Nézeteit a darabban Tempefői és Rozália képviselik, az irodalomért lelkesedő Rozália alakja azonban kevéssé valószerű, ő „a magyar felvilágosodásnak inkább csak képzeletszülte nőalakja, akár a Kármán Fannyja”.[2]
A többi szereplő rajzában az író sok vonást az életből vett. Kora magyar társadalmának alakjai közül felvonultatja a régi nemesi házak három műveletlen, komikus gavallérját: Tökkolopit, a kártyahőst; Koppóházyt, az ebbarát földesurat; báró Sertepertit, a főurak körül lebzselő hízelgőt; mindegyikük nagy összegeket költ haszontalan mulatságokra, de az irodalomról egyik sem akar tudni. Joggal ismételgeti a darabban Tempefői: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon!”
A vígjáték felépítése nem követi a drámaírás szabályait, ezt mindig is hibájául rótták fel kritikusai. Epikus szerkezete, a sűrű eszmefuttatások, a monológok sokasága nehézkessé teszik a darabot. Ezekért kárpótol az író szatirikus vénája, a jellemrajz és a csípős humor, mellyel mellékalakjait ábrázolja.
Előadása
1790-ben megalakult és 1792-ben Kelemen László vezetésével Pesten megkezdte rendszeres előadásait az első magyar világi színtársulat. Amikor Csokonai erről tudomást szerzett, megírta a Tempefőit és debreceni diákként felajánlotta szolgálatait a pesti színészeknek. Hogy mi lett a sorsa ajánlkozásának, nem ismeretes. Életében a darabot nem adták elő. Modern változatát 1938-ban a Független Színpadon játszották, 1948-ban a Nemzeti Színház tűzte műsorára.
Források
- Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 5. kötet. (Magyar irodalom a 19. sz. első harmadában c. fejezet) (1930–1941)
- Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 402–404. o. (1962)
- ↑ szerk.: Pándi Pál: A magyar irodalom története III.. Budapest: Akadémiai Kiadó. ISBN 963 05 1642 X (1965). Hozzáférés ideje: 2011. február 17.
- ↑ Czibor János.szerk.: Vajda György Mihály: Színházi kalauz. Budapest: Gondolat Kiadó, 403. o. (1962)