„Kusánok” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 44. sor: | 44. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* {{hely|Historical Dictionary: Afanasevo culture}} {{cite web|url=http://www.historytoday.com/historical-dictionary/afanasevo-culture|title=Afanasevo culture|publisher=History Today|accessdate=2011-09-08}} |
|||
* {{hely|Kuzmina–Mallory Indo-Iranians}} {{cite book|title=The origin of the Indo-Iranians|author=Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory|url=http://books.google.hu/books?id=x5J9rn8p2-IC&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false|accessdate=2011-09-08}} |
* {{hely|Kuzmina–Mallory Indo-Iranians}} {{cite book|title=The origin of the Indo-Iranians|author=Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory|url=http://books.google.hu/books?id=x5J9rn8p2-IC&printsec=frontcover#v=onepage&q&f=false|accessdate=2011-09-08}} |
||
* {{hely|Harmatta Magyarok görög forr}} {{cite book|author=[[Harmatta János]]|chapter=A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban|title=Honfoglalás és nyelvészet|publisher=Balassi Kiadó, Budapest|year=1997|id=ISBN 963 506 108 0}} |
* {{hely|Harmatta Magyarok görög forr}} {{cite book|author=[[Harmatta János]]|chapter=A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban|title=Honfoglalás és nyelvészet|publisher=Balassi Kiadó, Budapest|year=1997|id=ISBN 963 506 108 0}} |
||
A lap 2011. szeptember 8., 13:03-kori változata
 |
Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket. |
A kusánok, kínai nevükön jüecsik (月氏 vagy 月支), vagy tokhárok egy kelet-iráni nyelvű nép voltak.
A jüecsik nyelve
Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy amit – régi görög források alapján – a nyelvészeti szakirodalom ma tokhár nyelvnek nevez, valójában nem a tokhárok/kusánok/jüecsik nyelve volt. Ez utóbbi szintén indoeurópai nyelv, de nem indoiráni.
A jüecsik nyelve az utóbbi évek kutatásai alapján a szaka nyelvhez közelálló kelet-iráni típusú nyelv volt. [1]
Történetük
A tokhárok keletre vándorlása
Az Hszincsiang területén i. e. 2300–1500 között [2] az afanaszjevói kultúra volt az első termelő, földművelő-állattenyésztő kultúra. Népessége búzát, árpát termesztett, kecskét, juhot, marhát és baktriai tevét [3] és lovat – étkezési céllal, igavonónak ökröket használtak – tartott. [4] Mindezekkel és a fémművességgel, valamint a keréken való szállítás módszerével valószínűleg ők ismertették meg Észak-Kína népességét. Több régész a kultúra népét a keletre vonuló tokhárokkal azonosítja, mert az észak-kínai nyelvi terminológiák mindezekre egy indoeurópai nyelvből, valószínűleg a tokhárokéból származik. [5]
A Jüecsi Birodalom
Az i. e. 1. évezred közepén nagy sztyeppei birodalmuk volt, a Jüecsi Birodalom, amelyik Kína északi szomszédjaként Koreától nyugatra az Irtis vidékéig terjedt. A kusánok, hsziungnuk és szakák döntő szerepet játszottak a magyarok lovas nomád életmódra való áttérésében az i. e. 1. évezredben.
A jüecsik nyugatra majd délre vándorlása
A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, Maotun és fia, Laosang i. e. 174-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang sanjü megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a Nansan hegység és a Kukunór vidékére, ahol beolvadtak a tibetiek elődeibe, akiket a kínaiak kiangoknak neveztek. [6]
Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a Tiensan keleti részén élő vuszunokat és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a hsziungnuk segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő szajvangok földjét foglalták el, de i. e. 160 körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé. [6]
A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. i. e. 139-ben Vu-ti kínai császár nyugatra küldte diplomatáját, Csang Csient (Zhang Qian), hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, i. e. 129-ban a jüecsik az Amu-darja (Óxosz) felső folyásánál laktak. [6]
i. e. 128-ban az ászik és szakák a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt Szogdia birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol Sztrabón és Pompeius Trogus is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a Ptolemaiosz Klaudiosz által a vélhetően a Kukunór és a Nansan hegység vidékén említett Thaguron hegy és Thogara helység segít azonosítani a jüecsiket a tokhárokkal. [6]
A kusánok i. e. 100 az Oxus (Amu-darja) folyón átkelve leigázták Baktriát. Ezután egy ideig széttagolt részfejedelemségekben éltek, de i. sz. 10 körül I. Kuzula Kadphiszesz, a Kusán-dinasztia megalapítója egyesítette őket, és ezzel megkezdte a Kusán Birodalom kiépítését. A tokhárokat ezután kusánok néven is emlegetik. [6]
Kusán Birodalom
50 körül a kusánok öt törzse továbbnvándorolt Indiába, ahol újra egyesültek és létrehozták az észak-indiai Kusán Birodalmat.
Hivatkozások
Források
- ↑ Historical Dictionary: Afanasevo culture: Afanasevo culture. History Today. (Hozzáférés: 2011. szeptember 8.)
- ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians: Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory. The origin of the Indo-Iranians. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 8.
- ↑ Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. ISBN 963 506 108 0 (1997)
- ↑ Vásáry Jüecsik: Vásáry István: A jüecsi népvándorlás (A régi Belső-Ázsia története
További információk
- Aradi Éva. Egy Szkíta nép: A kusánok A hold fiainak története. HUN-idea kiadó. ISBN 978-963-7014-35-2 (2008)
