Kusánok

A kusánok, kínai nevükön jüecsik (月氏 vagy 月支), vagy tokhárok egy kelet-iráni nyelvű nép voltak.

A jüecsik nyelve

Az utóbbi évek kutatásai bebizonyították, hogy amit – régi görög források alapján – a nyelvészeti szakirodalom ma tokhár nyelvnek nevez, valójában nem a tokhárok/kusánok/jüecsik nyelve volt. Ez utóbbi szintén indoeurópai nyelv, de nem indoiráni.

A jüecsik nyelve az utóbbi évek kutatásai alapján a szaka nyelvhez közelálló kelet-iráni típusú nyelv volt.

Történetük

A Jüecsi Birodalom

Az i. e. 1. évezred közepén nagy sztyeppei birodalmuk volt, a Jüecsi Birodalom, amelyik Kína északi szomszédjaként Koreától nyugatra az Irtis vidékéig terjedt. A kusánok, hsziungnuk és szakák döntő szerepet játszottak a magyarok lovas nomád életmódra való áttérésében az i. e. 1. évezredben.

A jüecsik nyugatra majd délre vándorlása

A jüecsik nyugatra, majd délre vándorlása

A hsziungnuk megdöntötték a Jüecsi Birodalmat, Maotun és fia, Laosang i. e. 174-ben mért rájuk döntő vereséget. Laosang sanjü megölte a jüecsi uralkodót, és az ősi szokást követve koponyájából ivócsészét készíttetett. A jüecsik kisebb része délre a Nansan hegység és a Kukunór vidékére, ahol beolvadtak a tibetiek elődeibe, akiket a kínaiak kiangoknak neveztek.

Nagyobb részük nyugat felé nyomult, megtámadta a Tiensan keleti részén élő vuszunokat és megölte királyukat. A vuszunok azonban valószínűleg a hsziungnuk segítségével továbbűzték őket. Ezután a Tiensan nyugati részén elő szajvangok földjét foglalták el, de i. e. 160 körül a hsziungnuk és a vuszunok innen is elűzték őket. Egy részük ekkor helyben maradt és beolvadt a szajvangokba és a vuszunokba, de nagyobb részük tovább vonult nyugat felé.

A jüecsik ezután egy időre eltűnnek a forrásokból. i. e. 139-ben Vu-ti kínai császár nyugatra küldte diplomatáját, Csang Csient (Zhang Qian), hogy keresse meg a jüecsiket és hozzon létre velük egy kínai-jüecsi szövetséget a hsziungnuk ellen. Csang nem volt szerencsés, a minden utat ellenőrző hsziungnuk fogságába esett. Tíz évet töltött ott, mire sikerült továbbmennie és megtalálnia a jüecsiket, akik azonban a hsziungnukhoz fűződő rossz emlékeik miatt nem hajlottak a szövetségre. Ekkor, i. e. 129-ban a jüecsik az Amu-darja (Óxosz) felső folyásánál laktak.

i. e. 128-ban az ászik és szakák a Szir-darján átkelve hódításba kezdtek. A jüecsik ekkor az ászik ellenőrzése alatt Szogdia birtokába jutottak. Ezekről az eseményekről beszámol Sztrabón és Pompeius Trogus is, aki említi a tokhárokat. Ez valamint a Ptolemaiosz Klaudiosz által a vélhetően a Kukunór és a Nansan hegység vidékén említett Thaguron hegy és Thogara helység segít azonosítani a jüecsiket a tokhárokkal.

A kusánok i. e. 100 az Oxus (Amu-darja) folyón átkelve leigázták Baktriát. Ezután egy ideig széttagolt részfejedelemségekben éltek, de i. sz. 10 körül I. Kuzula Kadphiszesz, a Kusán-dinasztia megalapítója egyesítette őket, és ezzel megkezdte a Kusán Birodalom kiépítését. A tokhárokat ezután kusánok néven is emlegetik.

Kusán Birodalom

50 körül a kusánok öt törzse továbbnvándorolt Indiába, ahol újra egyesültek és létrehozták az észak-indiai Kusán Birodalmat.

Források

• ↑ Kuzmina–Mallory Indo-Iranians: Elena Efimovna Kuzmina, J. P. Mallory. The origin of the Indo-Iranians. Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 8. 
• ↑ Harmatta Magyarok görög forr: Harmatta János. A magyarok nevei a görög nyelvű forrásokban, Honfoglalás és nyelvészet. Balassi Kiadó, Budapest. ISBN 963 506 108 0 (1997) 
• ↑ Vásáry Jüecsik: Vásáry István: A jüecsi népvándorlás (A régi Belső-Ázsia története

További információk

• Aradi Éva. Egy Szkíta nép: A kusánok A hold fiainak története. HUN-idea kiadó. ISBN 978-963-7014-35-2 (2008)