„Sicarius” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kisebb formai javítások |
nem létező kép ki |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
[[Kép:Judas.jpg|right|thumb|250px|Iskarióti Júdás elfogadja a harminc ezüstöt a zsidó főpapoktól]] |
|||
'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''(aqutae et ignis interdictio)'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''(peregrinus)'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka ''(opus publicum)'' vagy vadállatok közé vetés ''(ad bestias)'' volt általában a gyilkosság büntetése. |
'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''(aqutae et ignis interdictio)'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''(peregrinus)'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka ''(opus publicum)'' vagy vadállatok közé vetés ''(ad bestias)'' volt általában a gyilkosság büntetése. |
||
A lap 2011. augusztus 23., 11:44-kori változata
Sicarius (sica = tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (quaestores parricidii) bízhatta. A lex Cornelia de sicariis et veneficiis (ie. 81. ) által Sulla külön állandó bíróságot quaestio perpetua állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás (aqutae et ignis interdictio), rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára (peregrinus) pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (opus publicum) vagy vadállatok közé vetés (ad bestias) volt általában a gyilkosság büntetése.
Egyes vallástörténészek (például Vermes Géza) szerint a Jézust eláruló Júdás Galileából származott, és az iskarióti jelző a latin sicarius (= késelő, a zelóta mozgalom ultraradikálisait jelölő, akik a politikai terrorizmus első képviselői voltak) torzított változata.