„Nemanjics István szerb király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
==Jegyzetek== |
==Jegyzetek== |
||
<references/> |
<references/> |
||
==Lásd még== |
|||
*[[Szerbia uralkodóinak listája]] |
|||
{{Szerb uralkodó |
{{Szerb uralkodó |
||
A lap 2011. augusztus 12., 15:27-kori változata
II. István vagy Elsőnekkoronázott István (1167[1] – 1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig.
I. István fiaként született, Angeleosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet[2]. Édesapja kezéből vehette át a hatalmat[3], méghozzá másodszülöttként[3]. I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika[3], annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta[3], s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette[3]. II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását[3], később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből[3]. Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát[3], megfosztotta Istvánt a tróntól[3], és száműzetésbe kényszerítette[3], Vukán ültetve a helyébe[3][a 1]. Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát[2].
Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honorius pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott[2]; cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben[3]. Így ő a szerbek első koronás királya[4], a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása[4], részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben[4].
Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét[2]. Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt[2]. Az érseki székhely Zsica lett[2], és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük[2].
Megjegyzések
- ↑ Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)
Jegyzetek
- ↑ Az ukrán wikipédia adata [1].
- ↑ a b c d e f g h i j Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176 110. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363 25. oldal
- ↑ a b c d e f Déli szomszédaink törtenete, 26. oldal
Lásd még
| Előző uralkodó: I. István |
|
Következő uralkodó: István Radoszláv |
