„Vita:Középfölde” változatai közötti eltérés

Az oldal más nyelven nem érhető el.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Neruo 16 évvel ezelőtt a(z) Haradi emberek témában
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
79. sor: 79. sor:
Ezek a lények születésüktől fogva rendelkeznek az anyag, illetve a világ formálásának transzcendens (nem a világból, illetve az anyagból eredő) képességével, azaz „mágikusak”.
Ezek a lények születésüktől fogva rendelkeznek az anyag, illetve a világ formálásának transzcendens (nem a világból, illetve az anyagból eredő) képességével, azaz „mágikusak”.


Szellemi természetű lény kétféle van: [[Ilúvatar]] („Mindennek-Atyja”), a Világ ura és közvetve minden más lény teremtője, valamint gondolatának szülöttei, a szintén szellemi természetű ainuk. Az ainuk egy része Ilúvatarral lakozik az [[Eä|Időtlenség Csarnokaiban]], csekáélyeb számban néhányan [[Arda|Ardára]] (a Földre) jöttek. Az ainuk erő szerint két csoportra oszlanak: a nagyobb hatalmúak közül a földieket ''[[valák]]''nak (vagy világerőknek) nevezik, az ezeket szolgáló, hozzájuk természetben nagyon hasonló, csak csekélyebb szellemeket pedig ''[[maiák (Középfölde)|maiák]]''nak. A valák a Föld körein belül élnek, de nem Középföldén, sem a halandók által lakott bármely más területen, hanem egy, a halandók által önerőből elérhetetlen birodalomban, Valinorban (ennek az elzárkózásnak a fő oka az első Sötét Úr, Morgoth rémtetteiben keresendő). A maiák egy része is velük él, azonban a tolkieni világtörténelem során számos maia járt időlegesen Középföldén, vagy telepedett le ott nagyon hosszú időre. (A halandó, testi lények közül a tündék kiváltsága, hogy akár életükben, akár haláluk után, Valinorban lakhatnak, l. ott). [[A Gyűrűk Ura]] a valákat csak egészen rövid utalások formájában említi, a cselekményben azonban fontos szerepet tölt be három egykori maia, [[Szauron]], [[Gandalf]] és [[Szarumán]]. A ''[[A Szilmarilok|Szilmarilok]]'' viszont nagyrészt a valák, maiák és tündék témájával foglalkozik, és közülük számosak személyét és tetteit részletesebben is ismerteti.<!--további felsorolás inkább a tematikus szócikkekben-->
Szellemi természetű lény kétféle van: [[Ilúvatar]] („Mindennek-Atyja”), a Világ ura és közvetve minden más lény teremtője, valamint gondolatának szülöttei, a szintén szellemi természetű ainuk. Az ainuk egy része Ilúvatarral lakozik az [[Eä|Időtlenség Csarnokaiban]], csekáélyeb számban néhányan [[Arda|Ardára]] (a Földre) jöttek. Az ainuk erő szerint két csoportra oszlanak: a nagyobb hatalmúak közül a földieket ''[[valák]]''nak (vagy világerőknek) nevezik, az ezeket szolgáló, hozzájuk természetben nagyon hasonló, csak csekélyebb szellemeket pedig ''[[maiák (Középfölde)|maiák]]''nak. A valák a Föld körein belül élnek, de nem Középföldén, sem a halandók által lakott bármely más területen, hanem egy, a halandók által önerőből elérhetetlen birodalomban, Valinorban (ennek az elzárkózásnak a fő oka az első Sötét Úr, Morgoth rémtetteiben keresendő). A maiák egy része is velük él, azonban a tolkieni világtörténelem során számos maia járt időlegesen Középföldén, vagy telepedett le ott nagyon hosszú időre. (A halandó, testi lények közül a tündék kiváltsága, hogy akár életükben, akár haláluk után, Valinorban lakhatnak, l. ott). [[A Gyűrűk Ura]] a valákat csak egészen rövid utalások formájában említi, a cselekményben azonban fontos szerepet tölt be három egykori maia, [[Szauron]], [[Gandalf]] és [[Szarumán]]. A ''[[A szilmarilok|Szilmarilok]]'' viszont nagyrészt a valák, maiák és tündék témájával foglalkozik, és közülük számosak személyét és tetteit részletesebben is ismerteti.<!--további felsorolás inkább a tematikus szócikkekben-->


(Mágusok)
(Mágusok)

A lap 2011. augusztus 7., 17:18-kori változata

Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Tolkieni témájú szócikkek (besorolatlan)
Irodalmi témájú szócikkek (besorolatlan)

Bombadil Toma nem biztos, hogy maia volt, sőt. Erre Tolkien sosem adott egyenes választ. Sokan próbálták már megfejteni kilétét (példaként lásd EoA:Tom Bombadil és az innen elérhető írások. Személy szerint nekem az a teória tetszik a legjobban, amely szerint ő a Földszellem, a Természet megtestesítője, hisz másként nem lehetett volna Ardán hamarabb, mint Melkor, aki elsőként lépett annak földjére. De ezt ebben a formában nem akarom beleírni a cikkbe, mivel erősen spekulatív. -- Serinde 2005. július 17., 15:46 (CEST)Válasz

Tudom, írtam is (remélhetőleg), hogy a vélhetően közéjük tartozó Bombadil Toma. Mellesleg hs Földszellem volt, akkor szerintem muszáj volt, hogy maja legyen (mi más lehetett volna? minden Arda előtt már létezett szellem vagy vala, vagy maja sz'tem). Szerintem rendben volt a cikk. Telitalálat Felügyelő
Az ellentmondás feloldását én inkább úgy képzelem el, hogy a tündék, elvonultsága miatt, egyszerűen elfelejtették őt megemlíteni mitologikus irataik (Ainulindale stb.) kanonizálásakor. Bombadilról általában is mindenki megfeledkezett. Ugyanúgy, ahogy a Bibliát sem szabad és nem is lehet mindenhol szó szerint értelmezni (jó pl. erre az a szekta, mely a "szeresd felebarátodat" parancson azt érti, hogy testileg is szeresd), természetesen a tévedni képes lények (Tündék, Findegil deák, később pedig Tolkien) által lejegyzett mitológiákat sem. Telitalálat Felügyelő 2005. július 17., 15:59 (CEST)Válasz

Erre is csk későn válaszolok... Egyes feltételezések szerint Tolkien saját magát jelenítette meg Bombadil személyében. Ebben az esetben érthető, hogy ő előbb volt Ardán, mint bármely más lény :) Sőt, mivel Bombadil kilétét Tolkien soha nem fedte fel, ez is utalhat erre az elméletre (azét ifdétlenül hangozna: "Ja Bombadil? Az én vagyok, nem jöttek még rá?" :)Neruo 2006. február 25., 17:55 (CET)Válasz

Mágus

A szilmarilok azt írja, hogy

"Amikor az első árnyak megjelentek a Bakacsinerdőben, akkor jelentek meg Középföldén az istarok is, akiket az emberek varázslóknak neveztek. Akkoriban senki sem tudta, honnan jöttek, csupán Círdan Szürkerévben, s ő is csak Elrondnak és Galadrielnak árulta el, hogy a tengeren túlról. Ám később a tündék beszélni kezdték, hogy a Nyugat Urai küldték őket, hogy szembeszálljanak Sauron hatalmával, ha ismét fölbukkan, s hogy a tündéket meg az embereket és minden élőt, aki jót akar, hősi tettekre buzdítsák. Öreg, ám friss emberek alakjában jöttek, és az évek során alig változtak, csak lassan öregedtek, pedig nagy gondok nyugodtak a vállaikon; nagy volt a bölcsességük s a szellemük és a kezük hatalma. Sokat jártak a tündék és az emberek között, de tanácskoztak állatokkal és madarakkal is, és Középfölde népei sok nevet adtak nekik, mert az igazi nevüket nem árulták el. Közülük a legjelesebbeknek a tündék a Mithrandir és a Curunír nevet adták, de az északi emberek Gandalf és Saruman néven ismerték őket."

Ez alapján nem kérdéses, hogy nem emberek voltak, hanem maiák. -- Serinde 2005. július 17., 16:28 (CEST)Válasz

És akkor miért mondja Szarumán a Gyűrűk urában azt, hogy más fajok ideje leáldozott, és "a mi időnk jött el, az ember ideje"? Telitalálat Felügyelő 2005. július 17., 16:32 (CEST)Válasz

Kézenfekvő. Köszönöm, ezt is tudjuk. :-)) Telitalálat Felügyelő 2005. július 17., 16:39 (CEST)Válasz

Sajnos igen későn válaszolok... Az elfogadható válasz Szarumán mondatára, hogy Szarumánt kitagadták a Rendből, elvesztette képességeinek nagy részét?Neruo 2006. február 25., 17:51 (CET)Válasz

Kösz a választ, de az nem elfogadható, mivel szarumán akkor mondja Gandalfnak, mikor hatalma teljében van, még pont mielőtt Gandalfot fogságba ejti. Gandalf csak hónapokkal (évekkel) később taszítja ki a rendből. Serinde válasza viszont teljesen logikus, és összhangban van a művel is. Gubb     2006. március 28., 20:25 (CEST)Válasz

Jó hát Tolkien se lehet tökéletes :) és a fordításba is csúszhat hiba. Az angol eredetit kéne megvizsgálni.Neruo 2006. április 8., 14:50 (CEST)Válasz

Mágus II.

"A Mágus (Tolkien angol kifejezésével wizard) mint rend, nem azonos a varázsló vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor 'will'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a Valákban, maiákban és (kotrlátozottabb mértékben) a tündékben van meg."

És akkor mi a helyzet a Boszorkányúrral és "az ellenség szemfényvesztéseivel"? Gubb     2006. március 28., 19:28 (CEST)Válasz

Sauron maga is maia... az általa készített gyűrűbe (vagy a jelenlétében készített gyűrűkbe) "beleszőtte" saját tudásának egy részét. A Nazgúlok egy idő után Sauron "oldalbordáivá" váltak (tehát hatalmuk Sauron hatalmából táplálkozott), hiszen bukása során vele pusztultak ők is.Neruo 2006. április 8., 14:46 (CEST)Válasz

Nem tudom, a Boszorkányúrnak nem volt varázsereje azelőtt is, hogy lidérc lett? Most nem tudok utánanézni a Függelékben. Gubb     2006. április 8., 17:23 (CEST)Válasz

Hát ha a númenoriak (dúnadánok) nem tudtak varázsolni (márpedig ilyesmire nem emlékszem... max. homályosan belelátnak a jövőbe.), akkor náluk "kisebb" emberek meg végképp nem... De persze semmi sem biztos. Nem voltam ott :)Neruo 2006. április 13., 17:47 (CEST)Válasz

Crebain

Nem tudom, szerintem ők nem félig vagy teljesen értelmesek. Bár Tolkien világában az állatoknak (pl. a rókáknak) is értelmesek a gondolataik, azonban én inkább olyasmit gondoltam, hogy tagolt beszédre is képesek, noha korlátozottan (mint pl. a trollok). Szintén kérdéses, hogy a Tó Őre pl. mennyiben értelmes, erre utal talán az, hogy a társaság tagjai közül egyenesen Frodót próbálta elragadni. Gubb     2006. július 1., 14:52 (CEST)Válasz

Azt sem hiszem, hogy a crebainok sötét teremtmények lennének, valószínűleg egy állatfaj, amit Szarumán a szolgálatába állított (de pl. ha rókák szolgálnának neki, attól még a róka nem lenne egy az egyben sötét faj - hiszen Szarumánnak emberek is szolgálnak, és az emberiség sem sötét teremtmény ettől. Gubb     2006. július 1., 14:54 (CEST)Válasz

[mondjuk alapvetően gonosznak ábrázolt emberek, a dúnföldiek szolgálják őt Neruo 2006. július 16., 13:39 (CEST)]). Válasz

Nem hiszem, hogy alapvetően gonoszak lennének, legfeljebb nagymértékben kíméletlenek az ellenségeikkel szemben (ez azonban a rohirokról is elmondható), és Szarumán háborús uszításában kihasználja a rohírok (a "forgoilok") ellen érzett történelmi sérelmeiket. Még a haradiakról sem tudjuk, hogy alapvetően gonoszak lennének (ld. Frodó gondolatait a Faramir rohamcsapata által lenyilazott Múmak-lovasról). Az umbari kalózokról esetleg elmondható, hogy természetszerűleg gonoszak. A crebainokról azonban én nem tudok semmi egyebet annál, minthogy Szarumánnak kémkednek. Ismétlem, ettől még nem gonoszak. Gubb     2006. július 16., 14:07 (CEST)Válasz

Tol Eressea

Tolkien eredeti mitológiája, Az elveszett mesék könyve szerint a germánok birodalma az a föld, amely később Anglia lett és létezik egy másik, mesebeli világ, a tündéreké. Miután ezt elvetette új mondát hozott létre, amely egy elképzelt északi birodalomban játszódik, amelynek nem volt kapcsolata a modern kontinensekhez. Ez az elképzelt föld a mítikus „lapos Föld” része volt, amely nagyon hasonlít a germán-kelta regék világához.

Nem tudom, ezzel sem vagyok kibékülve. A germánok birodalma csak azután lett Anglia az én olvasatomban, hogy Meril királynő tündéi elköltöztek vagy kipusztultak onnan. A tünde-föld fővárosa, Kortirion lett később Warwick. Gubb     2006. március 28., 19:30 (CEST)Válasz

Itt most mi a kérdés? :) homályos emlékeim szerint Eressea Valinor legkeletibb része, egy külön sziget, ahova az éles szeműek Númenor legmagasabb hegyéről is elláttak. A remek hajós tündék ide valósiak...Neruo 2006. április 8., 14:48 (CEST)Válasz


Engedelmetekkel, mivel Serindének igaza van kitöröltem a hozzászólásomat. Vele Serindéét is (ha nem veszi zokon...)Neruo 2006. április 13., 17:42 (CEST)Válasz

Érdekes elmélet

http://strangemaps.wordpress.com/2007/06/03/121-where-on-earth-was-middle-earth/

Haradi emberek

Kedves 84.0.71.234 és 84.0.65.26!

Tudtok forrásokat felmutatni, ami alapján írtátok a haradi emberek című részt? Nincs szívem kitörölni, mert szépen leírtátok. De félek, hogy így nem alkotja ez a szöveg a kánon részét! Szerintem így mondjuk egy szerepjáték írja le a haradi emberek történetét. Arról nem tudok, hogy Tolkien nagyon mélyen elfilozofált volna a dolgon.

Őszintén szólva... nekem már csak az öngyilkos terrorista-merénylők hiányoznak az egészből...--Neruo 2007. október 2., 08:48 (CEST)Válasz

Munkafázis

Középfölde lakói

Középfölde Tolkien szerint sok értelmes (elsősorban: tagolt beszédre képes) fajnak ad otthont. Ami a nem intelligens fajokat (az állat- és növényvilágot) illeti, az nagyjából a mai Föld élővilágával azonos.

Szellemi természetű lények

Ezek a lények születésüktől fogva rendelkeznek az anyag, illetve a világ formálásának transzcendens (nem a világból, illetve az anyagból eredő) képességével, azaz „mágikusak”.

Szellemi természetű lény kétféle van: Ilúvatar („Mindennek-Atyja”), a Világ ura és közvetve minden más lény teremtője, valamint gondolatának szülöttei, a szintén szellemi természetű ainuk. Az ainuk egy része Ilúvatarral lakozik az Időtlenség Csarnokaiban, csekáélyeb számban néhányan Ardára (a Földre) jöttek. Az ainuk erő szerint két csoportra oszlanak: a nagyobb hatalmúak közül a földieket valáknak (vagy világerőknek) nevezik, az ezeket szolgáló, hozzájuk természetben nagyon hasonló, csak csekélyebb szellemeket pedig maiáknak. A valák a Föld körein belül élnek, de nem Középföldén, sem a halandók által lakott bármely más területen, hanem egy, a halandók által önerőből elérhetetlen birodalomban, Valinorban (ennek az elzárkózásnak a fő oka az első Sötét Úr, Morgoth rémtetteiben keresendő). A maiák egy része is velük él, azonban a tolkieni világtörténelem során számos maia járt időlegesen Középföldén, vagy telepedett le ott nagyon hosszú időre. (A halandó, testi lények közül a tündék kiváltsága, hogy akár életükben, akár haláluk után, Valinorban lakhatnak, l. ott). A Gyűrűk Ura a valákat csak egészen rövid utalások formájában említi, a cselekményben azonban fontos szerepet tölt be három egykori maia, Szauron, Gandalf és Szarumán. A Szilmarilok viszont nagyrészt a valák, maiák és tündék témájával foglalkozik, és közülük számosak személyét és tetteit részletesebben is ismerteti.

(Mágusok) Ezek a Mágusok egy többé-kevésbé hierarchikus rendet (mondhatni „szerzetesrendet”) alkotnak, minden mágusnak megvan a maga sajátos hatalma és ereje, melyet egy-egy szín jelképez. A Rend fejének színe fehér. Eredetileg a maiák közé tartoztak, de Középföldére emberi formában küldték őket. Ez nem csak azt jelenti, hogy emberi testük lévén meg kellett ismerniük az éhséget és a szomjúságot, de korábbi lényük tudásának nagy részét is hátrahagyták, és csak halványan emlékeztek egykori önmagukra.

Eredetileg öten voltak, de a Gyűrűk Ura csak hármukat említi (Gandalf, Szarumán, Radagast), a kék mágusokról csak Tolkien jegyzeteiben marad fenn némi töredékes információ. Eszerint a másik két istart Alatarnak és Pallandonak hívták Valinorban és Kék Mágusokként (Sind.: ithryn luin) ismerték őket Középföldén. Keveset tudunk róluk, feltehetően keletre mentek, ahonnan nem tértek vissza. Tevékenységükről csak találgatások lehetségesek.

A Mágus (Tolkien angol kifejezésével wizard) mint rend, nem azonos a varázsló vagy mágus fogalmával. Középfölde mitológiájában tanulható mágia nem létezett, minden mágikusnak nevezett hatás a használó inherens képessége volt. Ezt a másodteremtő erőt Tolkien professzor 'will'-nek (a.m.: akarat, hatalom) nevezi, és kizárólag a valákban, maiákban és (korlátozottabb mértékben) a tündékben van meg.

Tolkien elképzelései sokat változtak, akár a történetei kiadása után is, művei egy része pedig csak posztumusz módon, félig-meddig befejezetten jelent meg. Sokszor még az írott művek alapos ismeretében is nehéz megmondani, egy-egy elképzelés mennyire tekinthető időtállónak, a mitológián belül „objektíve” érvényesnek. Tipikusan ilyen elgondolás pl. a pogány mitológiák félig isteni lényeinek létezése. A mitológia alakulásának korai szakaszában, a szilmarilok megjelenése előtt, a maiák mellett még alacsonyabbrendű szellemek is léteztek (ld. pl. Az elveszett mesék könyve. --- old. sz.): vízi sellők, tündérek, folyók szellemei stb. Noha számos ilyen elgondolást akár leveleiben, akár műveiben vagy azok előszavában, függelékeiben kifejezetten megtagadott (pl. hogy a tündé(re)k aprók, manószerűek), számos más esetében nem teljesen bizonyos, hogy nem csak a kiadásra szánt művek kivonatosabbá tétele miatt került-e ki a szövegből (pl. a valák utódnemzési képessége).

Testi természetű értelmes/lelkes lények

Ezek a lények a világot születésüktől fogva csak a világon belüli törvények kihasználásával tudják alakítani (bár az emberekre ez nem egészen igaz, a fene Tolkienbe és a bonyolult elgondolásaiba), ha mégis nagyobb hatalomra tesznek szert, az általában közvetlenül vagy közvetve egy szellemi természetű lénytől származik.

Tündék -

A tündék a világ körein belül halhatatlanok és sosem betegszenek meg. Hasonlítanak az emberekre, azzal a különbséggel, hogy a tündék mindannyian gyönyörűek. Sokkal jobbak az érzékszerveik és tisztább a tudatuk, mint az emberé, betegségek nem támadhatják meg őket és olyan sebekből is képesek felgyógyulni, amelyek emberre nézve bízvást halálosak lennének. Középföldén a tündék különböző nemzetségei élnek, és ezek néhány tulajdonságban különböznek egymástól mind fizikailag, mind életfilozófiailag.

Az erdei tündék (laiquendek) például a legjátékosabbak és legvidámabbak a tündék nemzetségei közül, és mivel ők voltak azok, akik soha nem látták Valinort (a Valák földjét), nem vágyakoztak a Tenger után mindaddig, amíg a tenger hívó szavát nem érezték. (például Tolkien történeteiben az erdőtünde herceg Legolas nem tudott ellenállni a tengernek, ezért az elbeszélések szerint Glóin fia Gimlivel, a tündebaráttal együtt elhajózott Valinorba).

A nemestündék (noldák) erőteljes felépítésűek, többnyire fekete hajúak és neves kovácsok, fémmívesek kerültek ki közülük. Ők voltak azok, akik sürgették a visszatérést Beleriandba, és akik a legnagyobb számban tértek vissza oda. A Harmadkor végére már csak kevés nemestünde maradt Középföldén. Főként Tirion városában éltek.

A vanyák (széptündék) – méltón nevükhöz – kecsesek, szőke hajúak, kék szeműek voltak. Legtöbbjük a valák árnyékában élte le életét, főként Valimarban.

A tündék Harmadik Házáról, a telerekről nem sokat tudni, mindössze annyit, hogy ők érkeztek utolsóként Valinorba. Városuk Alqualondë.

A féltündék ember és tünde házasságából születtek, de ez igen ritka volt. Eärendil és Elwing fiai, Elrond és Elros választhattak a halhatatlanság és a halandó lét (amit a tündék az emberek ajándékának tartottak) között. Elrond az előbbit, Elros az utóbbit választotta (igaz, jóval tovább élt, mint bármelyik más halandó), és Tar-Minyatur néven a legnyugatibb emberi birodalom, Númenor ura lett.

Emberek
  • Az első kor emberei: edánok és keletlakók - Az emberek Ilúvatar „másodszülött” gyermekei, akik a Nap első keltekor ébredtek fel. Két fő csoportjuk a nyugati emberek (edánok) és a keleti emberek (keletlakók). A nyugati emberek három Házra oszlottak az Első Korban (az Első Beor háza, a Harmadik Haleth háza vagy a haladok és a Második Marach népe; a keletlakók két ismert törzse pedig Bóré és Ulfangé). Ezen kívül más keletlakók létezéséről is tudunk, akik azonban valószínűleg egy területre (Hithlumba) költöztek és összekeveredtek Ulfang népével a Nirnaeth Arnoediad (Megszámlálhatatlan Könny csatája) után. - Az edánok és keletlakók vélhetően a sötét erők fenyegetése elől vonultak egyre nyugatabbra, mígnem találkoztak a noldákkal, akiknek tanítványai lettek és szolgálatukba álltak. Az emberiség e része segítette a tündéket a Sötét Úr elleni harcban, noha annak sikerült rábírnia sok más emberi törzset a saját szolgálatára.
  • A Másodkor: Númenor és a dúnadán királyságok - - Morgoth (egykor Melkor), az Első Sötét Úr legyőzése után ezért a valák létrehozták Andort (Ajándékföldet) vagy Númenort (Nyugathont) Valinor és Középfölde között; és az edánoknak adták, hogy ők is részesedjenek Halhatatlanföld fényéből, noha az utóbbira lépésüket megtiltották. Númenorban az edánok utódai (akiket a Másodkortól már dúnadánoknak, Nyugathon embereinek neveztek) sokáig háborítatlanul éltek, de a Númenorban felerősödő tündeellenesség (ami például abban is megnyilvánult, hogy Tar-Calmacil után az uralkodók adúni neveket vettek föl) végül eltávolította őket a tündéktől. Ez akkor érte el tetőpontját, amikor Arany Ar-Pharazón inváziót vezetett Valinor ellen (Szauron ösztönzésére). Ilúvatar dühében megsemmisítette a flottát és a tengerbe süllyesztette a minikontinenst. A legenda szerint Szauron (akit Númenorban tartottak fogva) ekkor vesztette el véglegesen halandó kinézetét, ezentúl többé nem ölthetett „embernek tetsző” alakot. - Númenor pusztulását csak az a maroknyi tündebarát élte túl, akiknek vezetői Elendil és fiai, Isildur és Anárion voltak.
  • A Harmadkor - Elendil és fiai kikötöttek Középföldén, és uralmuk alá vonták a kontinens nagy részét, létrehozva délen a Gondori és északon az Arnori Birodalmat; sőt Délfölde egy részén is (Umbar) terjeszkedtek. Arnort a Szauron szolgálatában álló szomszédai (az Angmari Királyság, és olyan csatlósai, mint Carn Dûm) kitartó háborúskodással lassan megsemmisítették, földjének jó része lakatlanná vált. Az arnori dúnadánok maradéka a kószák vándornépévé satnyult. Gondor még sokáig állt, sőt terjeszkedett is, ám lassan védekezésre kényszerült Középfölde szabad népeinek védelmében. A királyok családja kihalt, és alacsonyabb rendű emberek kezébe került a hatalom, amelyet aztán a rohírokkal is meg kellett osztaniuk. A harmadkor végén Szauron felemelkedésével végveszélybe került Gondor, ám az északi királyok leszármazottja, Aragorn-Elessar Telcontar a Gyűrű

Szövetsége segítségével legyőzte Szauront és újra egyesítette a két királyságot.

  • Egyéb emberek - Rohírok, varágok, haradiak, dúnföldiek, a fekete númenoriak, hó-emberek, beorn-fiak, bardfiak, Brí-beliek, északi emberek (a „nem-dúnadánok”: carn-dûmiak, angmariak stb.), Ghan-Buri-Ghan népe (drúadánok) stb.
Törpök - - A Szabad Népek egyike, akiket az egyik vala, Aulë (a kovács) teremtett, de az Ilúvatar Gyermekeinek nevezett két faj (tündék és emberek) mellett Ilúvatar Fogadott Gyermekeinek számítanak. A legenda szerint Aulë – megunván az üres Ardát és azt, hogy nincs, akinek tudását átadja – megteremtette a törpök Hét Atyját (innen a hét törzs), ám mivel Eru Ardát saját gyermekeivel, a tündékkel szerette volna először benépesíteni, Aulë törpjeit is csak akkor ébresztette fel. -- A törpök, saját szavukkal khazadok emberszabású, alacsony és széles, erőteljes, tömzsi lények, valamennyien (nagyobbrészt asszonyaik is) szakállt viselnek. Kb. 250 évig is élhetnek. Kiváló bányászok és kézművesek, amellett Középföldén harci erényeiket is minden nép illő tisztelettel emlegeti. Ehhez hozzájárul, hogy mesterei a páncél- és fegyverkészítésnek, kiválóan kovácsolják a vasat és a követ. Kedvenc fegyvereik bárd, szekerce stb. típusúak. Büszke és makacs természetűek. Az idők során változó szívélyességű kapcsolatot tartottak fenn a noldákkal, ami hol közös munkákban, hol az egymás elleni háborúkban nyilvánult meg. -- Egymás közt saját nyelvükön érintkeznek, ez a khuzdul, de más népek előtt e nyelvet a legnagyobb titokban tartják. Egyébként is titkolózóak és hajlamosak a kapzsiságra, noha szomszédaik ettől eltekintve megbízhatónak és tisztességesnek tartották őket. Egyesek közülük a sötét erőkkel szövetkeztek, de ez közel sem általános e nép körében.
Hobbitok -- -- Szerény, de nagyon régi eredetű, apró termetű nép. A törpöknél magasságban alig kisebbek, noha nem olyan vaskosak, zömökek, és szakállat sem hordanak. Ritkán nőnek 120 cm-nél magasabbra. Fülük hegyesebb, mint az átlagemberé, lábfejük pedig az emberénél hosszabb és dús szőrzet borítja, talpukat vastag megkeményedett bőr fedi, ezért soha nem viselnek cipőt. Az emberek félszerzetnek, a tündék periannath-nak hívták őket. Alighanem az emberi fajból ágaztak el (legalábbis A Gyűrűk Ura A Hobbitokról c. előszava ezt sejteti, de biztosat nem mond). Ahogy Tolkien írja
„Arcuk a legtöbbször inkább jóindulatú volt, mint szép: széles, pirospozsgás, szemük csilllogó, szájuk mindig nevetésre állt”. Három fajtájuk a sztúrok, a gyaplábúak és az irhafakók. Hazájuk a Megye, egy otthonos vidék, amely Középfölde közepén, az egykori Arnori királyság területén fekszik. Legnagyobb részük földművelő életmódot folytat, általában békés természetű népek. Nem nagyon kevelik a modern gépeket, szeretnek enni, naponta akár hatszor is asztalhoz ülnek. Szeretik az élénk színű ruhákat, különösen a sárgát és a zöldet. Halandó lények. Tolkien – elmondása szerint – elsősorban az angol kispolgár figuráját rajzolta meg bennük, rokonszenvet keltően. A hobbit szó valószínűleg a rohani „holbylta” szóból ered, amelynek jelentése „gödörépítő” volt. A hobbitok ugyanis sokágú földalatti lyukat építettek lakás céljára. Ezek az odúk meglepően kényelmesek, otthonosak és tiszták voltak. A hobbitok nem szívesen keltek útra, ezért szinte nincs is köztük kalandor utazó.
Entek (és huornok) - -- Az ent (onod) az ősidőkben a valák közreműködése által született faj, mely külsőleg a fákra hasonlít leginkább. A tündék „a fák pásztorainak” is nevezik őket. Középfölde ifjú éveiben az Eriadort beborító hatalmas erdőség „urai” voltak, a harmadkorra azonban maroknyi megmaradt csapatuk a Fangorn-erdő őreivé váltak. -- Az entek még emberszabásúnak mondhatóak, noha „döbbenetesen rendhagyó” alkatúak, óriási (több ember magas, fányi) méretűek, teljesen értelmesek, fizikai erejük rendkívül nagy. Egymás közt saját nyelven (ó-ent) beszélnek; a beszéd képességét állításuk szerint a tündéktől kapták, de képesek az emberi (és egyéb) nyelveken (elsősorban a közös nyelven, a nyugorin) is beszélni, mégpedig kiválóan (ld. A Gyűrűk Ura, F Függelék
Egyéb fajokról). Ők (az ún. huornokkal együtt) döntötték meg az áruló mágus, Szarumán hatalmát a Harmadkor végén. Az enteknek ugyanannyi fajtája van, ahány fafajta, egyesek a szilekre, mások a tölgyekre, a fenyőkre, a berkenyékre stb. hasonlítanak. A Gyűrűháborúban Szilszakáll, a legidősebb ent veszi pártfogásába Tuk Pippint és Borbak Trufát, amikor azok eltévednek Fangorn erdejében. -- Egyes entek némává, lassúvá lesznek, mintegy hibernálódva fa-állapotba kerülnek, mások ebből az állapotból felébredhetnek. Az ent és fa állapotok közti átmeneti állapotban lévő kvázi entek a huornok; az enteknél nem kevésbé veszélyesek, ha feldühítik őket.
Orkok -- Az orkokat minden teremtmény megveti, aki csak Középföldén él. Szárazföldi, emberszabású, de embernél alacsonyabb és torz alkatú, kinézetű, karikalábú és hosszú karú, csúf, mocskos, harcias és mindenestől gonosz lények, akiket Melkor elfogott tündékből torzított el az óidőkben a tünde fajta megcsúfolására és az ellenük való harcra. Nagyjából az ősi mitológiák gonosz manóinak felelnek meg. Éjjeli lények és jobbára barlangokban laknak. Legtöbb fajtájuk a napot nem képes elviselni (de még az erős holdfényt is nehezen). Más értelmes fajták húsát és a döghúst is megeszik, és általában csak pusztítani képesek, alkotni csak gonosz dolgokat (mint fegyverek és egyszerűbb ostromgépek). Az orkoknak több fajtája is van, akik törzsi szervezetben élnek. Minden törzs a maga külön nyelvjárását beszéli, a fajok közti kommunikációhoz többnyire a Fekete Beszédet, a valinori és a nyugori nyelvek eltorzított változatát használják. A vadászaton és gyűjtögetésen kívül általában rablásból élnek, vagy pedig náluk gonoszabb erőket, urakat és birodalmakat szolgálnak katonaként (a két utóbbi tevékenység persze közel sem zárja ki egymást). Legtöbbjük a mindenkori Sötét Úr katonája. A könyv (főként A babó) elvétve goblinoknak (a magyar ford. koboldoknak) is nevezi őket.
Trollok - -- Hatalmas, cammogó járású, gonosz lények, amelyek Középföldén ólálkodnak és – húsevő voltuknál fogva – minden teremtmény számára veszélyt jelentenek. Emberszabású, de több embernyi magas, torz testalkatú , idomtalan és csekély értelmű lények. Több fajtájuk létezik, például a hegyi vagy a barlangi trollok, ezen kívül az újabb időkben, röviddel Szauron bukása előtt tűnt fel egy értelmesebb és veszélyesebb troll-fajta, az olog-hai. Beszédre korlátozottan képesek (képesek a közös nyelven bizonyos szinten érintkezni más fajokkal, de valószínűleg a Fekete Beszédet is ismerik). Félig állati sorban tartva, a sötét erők gyakran használták őket szolgaként teherhordásra, ostromgépek kezelésére, de gyalogos katonaként is (fegyverük általában óriási harci pöröly, vagy hasonló fegyver). A Szilszakáll nevű ent szerint a trollokat a Sötét Úr (vsz. Morgoth) teremtette az entek megcsúfolására.[1] A legtöbb troll kővé dermed, ha napfény éri a testét. A Szauron által teremtett fajuknak, az Olog-Hai trolloknak azonban még ez sem jelent veszélyt.
Lidércek - A lidércek félig-meddig anyagi természetű „árnyak”, az emberi holtak lelkei, akikké haláluk után egyes emberek válnak. A lidérccé válásnak „természetes” okai is lehetnek (bár a legtöbb emberből nem válik lidérc halála után), de lehetséges mágia vagy átok, vagy egyéb mesterséges beavatkozás hatására is. Más fajok esetében csakis az utóbbi ok lehetséges az ilyesmire, legalábbis ellenpéldát nem ismerünk. -- A lidércek szerte Középföldén legismertebb és legrettegettebb képviselői a gyűrűlidércek vagy nazgûlok. Ők a Szauron és a tündék által készített kilenc gyűrű birtokosai, akiket gyűrűik által Szauron hatalmába kerített és nem tudtak meghalni. Vezetőjük az angmari Boszorkányúr. Tolkien művei rajta kívül még egyetlen nevet említenek meg a Kilencből
Khamûl.

Egyéb nem emberszerű, részben vagy teljesen értelmes fajok

Ilyenek például a mearák vagy a kőszáli sasok, illetve a valinori kutyák (elsősorban Huan, a Hűséges). A sötét teremtmények közül például a vargok, a crebainok (varjúszerű madarak), az urulókik (tűz-sárkányok) vagy A Tó őre. A semelyik oldalhoz nem tartozó lények közül például Fűzfa apó („aki” valószínűleg a huornok fajába tartozik, de bizonyosat nem mondhatunk).

  1. A Gyűrűk Ura, III. könyv IV. fej.