„Oidipusz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: George Enescu –> George Enescu (zeneszerző) |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: be:Эдып |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
[[az:Edip]] |
[[az:Edip]] |
||
[[bar:Edipus]] |
[[bar:Edipus]] |
||
[[be:Эдып]] |
|||
[[bg:Едип]] |
[[bg:Едип]] |
||
[[bs:Edip]] |
[[bs:Edip]] |
A lap 2011. július 26., 23:31-kori változata
Oidipusz (görög betűkkel: Οἰδίπους) thébai király a görög mitológiában, Laiosz és Iokaszté fia, aki tudatlanságból megölte apját és feleségül vette anyját. A név jelentése "dagadtlábú".
Mitológia
Laiosz, Oidipusz apja, elrabolta a fiatal Khrüszipposzt, ezért a fiú apja, Pelopsz, megátkozta. Ez az átok érte utol Oidipuszt. Mivel születésekor megjósolták, hogy meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját, Laiosz átszúratta a bokáját és kitétette a vadonba, hogy pusztuljon el. A szolga azonban nem hajtotta végre a kegyetlen parancsot, hanem átadta a gyermeket egy pásztornak, aki viszont továbbadta őt Polübosz korinthuszi királynak és Meropé királynőnek, akik hiába vártak gyermekáldásra.
Egy ünnepségen egy részeg fattyúnak nevezte Oidipuszt, ezért Oidipusz felkereste a delphoi jóshelyet. A származása titkát ugyan itt sem tudta meg, de meghallotta ugyanazt a jóslatot, hogy elpusztítja apját és az anyjával hál. Útja során egy hármas útkereszteződésnél találkozott egy kocsival. A kocsiban ülő öreg felszólította Oidipuszt, hogy térjen ki, és megütötte botjával. Válaszul Oidipusz megölte az öreget és kíséretét. Az öreg, akit Oidipusz nem ismert, a tulajdon apja, Laiosz király volt.
Oidipusz nem tért haza, hogy a jóslat ne teljesedjen be. Vándorlásai során találkozott a szfinxszel, amely Thébát sanyargatta. Oidipusz megmentette a várost, válaszolva a szörny találós kérdésére, és jutalmul elnyerte a város trónját és az özvegy királyné, Iokaszté kezét. Oidipusz és Iokaszté házasságából négy gyermek született: Antigoné, Iszméné, Eteoklész és Polüneikész.
Thébát nemsokára különböző csapások sújtották, amit azzal magyaráztak, hogy Laiosz gyilkosa még nincs megbüntetve. A vak jós, Teiresziasz, azt állította, hogy Oidipusz maga az oka a csapásoknak. Oidipusz nyomozni kezdett a gyilkos után, és rájött származásának titkára, illetve arra, hogy ő maga ölte meg Laioszt. A hír hallatán Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz pedig megvakította saját magát és elhagyta a várost. Fiai, Eteoklész és Polüneikész, megegyeztek, hogy évente váltják egymást az uralkodásban. Ezt az egyezséget Eteoklész azonban rögtön az első év után megszegte, ezért Polüneikész fegyverrel fordult a város ellen. Ebben a csatában mindkét fivér elpusztult.
Művészet
Szophoklész több tragédiában is ábrázolta Oidipusz sorsát (Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban). Aiszkhülosz és Euripidész Oidipusz-drámái nem maradtak fenn. A római Seneca is feldolgozta a témát.
Több újkori szerző is Oidipuszt választotta hőséül: Pierre Corneille, Voltaire, J. Péladan, Hugo von Hofmannsthal, André Gide, Jean Cocteau és Max Frisch az irodalomban, illetve Henry Purcell, Igor Sztravinszkij, George Enescu és Carl Orff a zenében.
Forrás
- Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
- Szophoklész művei
Modern változatok
- Igor Stravinsky: Oedipus Rex, Opera-oratórium (1927).
- George Enescu: Oidipusz, Opera (1931).
- Carl Orff: Oedipus, Opera (1959).
- Pier Paolo Pasolini: Oidipusz király, Játékfilm (1967).