„Iványi-Grünwald Béla” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Élete |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Naturalizmus –> Naturalizmus (művészet) |
||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók|zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Biltz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (''Holdfelkelte'', ''Völgyben'', ''Tavaszi kirándulás''). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. |
A [[Nagybányai művésztelep]] egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg [[Zsidók|zsidó]]), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei [[Iván (település)|Iván]] régies alakja. [[Nagybánya|Nagybányán]] találta meg élete párját Biltz Irén személyében. [[1896]]-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (''Holdfelkelte'', ''Völgyben'', ''Tavaszi kirándulás''). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt. |
||
[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[ |
[[1904]]-ben [[Róma|Rómában]] töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. [[1906]]-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a [[Naturalizmus (művészet)|naturalista]] és [[plein air]] törekvéseket. [[1907]]-ben a [[Kecskeméti művésztelep]] vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a [[kecskemét]]i Kaszinó homlokzatát díszítő műve ([[1912]]) és a ''Tavasz ébredése'' ([[1913]]), amely nagy aranyérmet kapott. Az [[első világháború|I. világháború]] után a [[Balaton]]nál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett. |
||
Művészetét [[1930]]-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el. |
Művészetét [[1930]]-ban [[Corvin-koszorú]] kitüntetéssel ismerték el. |
||
A lap 2011. július 26., 18:10-kori változata
Iványi-Grünwald Béla (Som, 1867. május 6. – Budapest, 1940. szeptember 24.) magyar festő.
Élete
A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei.
A Mintarajz-iskolában Székely Bertalan növendéke volt. Ennek elvégzése után Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károllyal együtt visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon tanítványa lett. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak című nagy feltűnést keltő realista festményét, mely ma a debreceni Déri Múzeumban van. 1894-ben Egyiptomban járt.
A Nagybányai művésztelep egyik alapító tagja volt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Biltz Irén személyében. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Mint a Nagybányai iskola egyik alapító tagja, az iskola céljainak propagálója is volt.
1904-ben Rómában töltött egy évet a Fraknói-díj elnyerése után. Hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól stílusa megváltozott, dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel a naturalista és plein air törekvéseket. 1907-ben a Kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű kivitelezésű, valósághű tájképeket festett.
Művészetét 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.
Röviddel azután halt meg szívrohamban, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak.
Társasági tagság
Források
- Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest, Kulturtrade, 1994. Iványi-Grünwald l. pp. 106-113. ISBN 9637826351
- Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk.: Éber László. Budapest : Győző Andor, 1935. Iványi-Grünwald szócikket l. 473-474. o.
- Művészeti lexikon II. (F–K). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 481–482. o.