„Kendzsucu” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
353 bájt hozzáadva ,  10 évvel ezelőtt
→‎Történet: Kivettem a vitatott részt, illetve kicsit pontosítottam a történetet.
(→‎Történet: Kivettem a vitatott részt, illetve kicsit pontosítottam a történetet.)
 
== Történet ==
Japánban a harcászat és a harci technikák oktatásának kezdetét a [[X. század]]ra teszik a kutatók. A kardvívás – japánul kendzsucu – szervezett oktatása is ekkor jelent meg először. Elsősorban a katonák kasztjának tagjai kezdtek el foglalkozni vele, hiszen a leghatásosabb támadások és védekezések ismerete életük megmentését jelentette egy csatamezőn lezajlott összecsapásban. Ekkoriban még nem beszélhetünk kendzsucu-iskolákról és stílusokról, az összes, harctéri művészetet nagy közös edzőközpontokban gyakorolták, a földesurak birtokain. Ezt a képzpési módot, illetve az ekkor formálódó [[szamuráj]] szellemiséget (a későbbi [[Busido]]t) nevezték Kjuba no micsinek, azaz az "Íj és Ló útjának".
 
Később, ahogy kialakult a harctéri fegyverhasználat mellett a hétköznapi, "civil" fegyverviselés szokásjoga, kialakultak a speciálisan vívással foglalkozó iskolák is. A gyakorlásokat a legjobb kardvívók vezették, akik saját „titkos” stílusukat, vagy iskoláikat egy arra jellemző névvel illették. Ezek vagy az illető harcos nevét, egy családhoz tartozását, egy régebbi stílus nevének továbbvitelét, vagy vallási kötődést mutattak. Ezek között volt az egyik legrégibb, a mai napig fennmaradt japán kardvívóiskola a Dzsikisin Kage-rjú, ami az Edo- (1600-1867) és a Meidzsi-kor (1868-1911) egyik jelentős iskolája volt.
 
A japán kardvívás négy, úgynevezett tradicionális alapokon álló iskolára épült:
A kardművészeteket általában két nagy területre osztják: az egyik a Szen-ha Kendzsucu, a karddal való alapvető kiképzésen alapszik, a másik pedig a Rju-ha Kendzsucu, ami a harcvezetés és a katonai stratégia magas magas szintű elsajátítását foglalja magában. A kard egyre többször a japán harcos szimbólumaként jelent meg, és elkezdődött a harcág mestereinek kitanítása, akik túl a harci formákon, ellenfelek ellen is kiálltak. A kendzsucu-iskolákat az eltérő állások és tartások ''(kamae)'' különböztették meg egymástól, miközben a rjú mesterei egyre több technikát és taktikát találtak föl.
 
A kendzsucu gyakorlása során kezdetben vagy igazi kardot (''ken''t), vagy pedig fából készült gyakorlókardot (''bokutó''t) alkalmaztak. A Maniva Nen rjú és a Sinkage rjú edzésein [[fukuro sinai]]t alkalmaztak, a sérülések elkerülése érdekében. A [[Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu]] az első rjúk egyike volt, amiben 1711 körül a sinaival való gyakorlást mint kötelező tréningmódszert vezették be. Egyik mestere, Jamada Heizaemon először kezdett kísérletezni egy védőöltözettel ([[bogu]]), ami a fejet és az alkart fedte. Követői összekötötték ezt a védőfelszerelést a [[sinai]] geikoval, a Dzsikisin Kage-rjúban. Ez az edzésmód jelenti a mai [[kendó]] alapját.
 
== Kendzsucu-stílusok hazánkban ==

Navigációs menü