„Han Vu-ti kínai császár” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
EmausBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.6.4) (Bot: következő módosítása: ca:Emperador Wu de Han
(Nincs különbség)

A lap 2011. július 12., 14:06-kori változata

Liu Cse
Vezetéknév: Liu (劉)
Utónév: Zsi[1] (彘), később Cse[2] (徹)
Tiszteletbeli név: Tong[3]
Halál utáni név: Wu / Hsziao Wu Huangdi

Kína császár
Wu
Uralkodási ideje
i. e. 141. március 9. 87. március 29.
ElődjeDzsing kínai császár
UtódjaZsao kínai császár
Életrajzi adatok
UralkodóházNyugati Han
Születetti. e. 156
Csangan
Elhunyt87. március 29.
Csangan
ÉdesapjaDzsing kínai császár
ÉdesanyjaWang Zsi császárné
Testvére(i)
  • Princess Pingyang
  • Princess Nangong
  • Princess Longlü
  • Jin Su
  • Liu Rong
  • Liu Pengzu
  • Liu Cheng
  • Liu Ji
  • Liu De
  • Liu Fa
  • Liu Shun
  • Liu Yue
  • Liu Eyu
  • Liu Fei, Prince of Jiangdu
  • Liu Sheng
  • Liu Yu
  • Liu Duan
HázastársaCsen Zsiao császárné
HázastársaWei Zifu császárné
GyermekeiLegidősebb Wei hercegnő (衛長公主)
Jangsi hercegnő (陽石公主)
Zsuji hercegnő (諸邑公主)
Liu Dzsu, Li koronaherceg (戾太子劉據)
Liu Bo, Csangji Ai hercege (昌邑哀王劉髆)
Liu Hong, Qi Huai hercege (齊懷王劉閎)
Liu Dan, Jan La hercege (燕刺王劉旦)
Liu Hszu, Guangling Li hercege(廣陵厲王劉胥)
Liu Fuling, Zsao császár (昭帝劉弗陵)
A Wikimédia Commons tartalmaz Liu Cse témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Wu kínai császár ((kínaiul)), (i. e. 156 (néhol augusztus 27 szerepel születési dátumaként) –87. március 29.), személynevén Liu Cse (劉徹) Kína hetedik császára volt a Han-dinasztiából. I. e. 141 és i. sz. 87 között uralkodott. Leginkább a nyugat felé terjeszkedésről és az általa megszervezett erős konfucionista államról emlékeznek rá. Dinasztiája legnagyobb és a kínai történelem egyik legnagyobb császárának tartják. Kormányzása alatt a Han-kori Kína a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb hatalmú országává vált.[4]

Hadjáratai révén kiterjesztette Kína határait, a birodalom az ő uralma alatt érte el legnagyobb kiterjedését: nyugaton a mai Kirgizisztánig, északkeleten Észak-Koreáig, délen Észak-Vietnamig. Sikeresen elűzte a Kína északi részén portyázó nomád hsziungnukat, és i. e. 139-ben elküldte követét, Zsang Qiant, hogy szövetséget kössön a mai Üzbegisztán területén élő yuezhi néppel. Központosított, autokratikus államot szilárdított meg, melyet eszmeileg a konfucianizmusra alapozott. Ez nagy hatással volt Kína és a környező államok jövőjére is. Wu 54 évig uralkodott, hosszabb ideig, mint bármelyik másik császár, egészen a több mint 1800 évvel később hatalomra kerülő Kanghszi kínai császárig.

A történészek megítélése nem egyforma. Wu megkétszerezte ugyan a birodalom területét és megóvta országát a hsziungnu fenyegetéstől, egyben jelentőssé tette a konfucianizmust, ami egészen 1911-ig uralkodó eszmerendszer maradt Kínában; másfelől viszont kritizálják költekezése, babonássága és a törvényei által az alattvalókra kényszerített nehéz terhek miatt. Gyakran hasonlítják Csin Si Huangdihez.[5] Hozzá hasonlóan Wu is jutalmakra és büntetésekre alapuló legalista felfogás szerint kormányzott, a vélt hűtlenségeket kegyetlenül megtorolta. Összesen tizenkét miniszterelnöke közül hármat még hivatala betöltésekor, egyet már visszavonulása után kivégeztetett, két másik miniszterelnökét és utolsó királynéját is öngyilkosságra kényszerítette. Börtöneiben kétszázezren sínylődtek.[6]

Költészete

Bár sok történész nem költőként ismeri, Wu több verset is írt. A következőt egy kedvenc ágyasa haláláról írta:[7]

Elhallgatott selyemszoknyája suhogása.
Por telepszik a márványpadlóra.
Csend és hideg ül üres szobájában.
Száraz falevelek halmozódnak ajtaja előtt.
Hogy nyugtathatnám meg fájó szívemet?

Források

Jegyzetek

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Han Vu-ti kínai császár témájú médiaállományokat.
  1. Apja álmot látott, melyben az elhunyt Gaozu császár javasolta ezt a nevet, ami disznót jelent
  2. Akkor változtatta erre a méltóságteljesebb névre, amikor i. e. 150 áprilisában hivatalosan ki lett nevezve trónörökössé.
  3. Hszun Jue feljegyzései alapján; más források nem említik.
  4. Bo Yang kommentárja a Zizhi Tongjian, vol. 7 mai kiadásában és Zhao Yi (趙翼) kommentárja ugyanott.
  5. Zizhi Tongjian, vol. 22.
  6. Zhao Yi's 廿二史劄記, vol. 3
  7. Morton, W. Scott. China: "Its History and Culture", 54. o.. ISBN 0-07-043424-7