„III. Béla magyar király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Peadar (vitalap | szerkesztései)
56 000 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
{{egyért2|III. István magyar királyról|III. István (egyértelműsítő lap)}}
{{Uralkodó infobox
{{Uralkodó infobox
| név = III. Béla
| név =''<big>III. István</big>''
| kép = Bela3.jpg
| kép =Chronicon Pictum P121 III. István koronázása.JPG
| képméret = 250px
| képméret =220px
| képaláírás = III. Béla ábrázolása a [[Képes krónika|Képes krónikában]]
| képaláírás =III. István koronázása. [[Miniatúra]] a [[Képes krónika|Képes krónikában]]
| ragadványnév = ''Nagy''
| ragadványnév =
| állam = Magyarország
| megnevezés = királya
| uralkodás_kezdete = [[1172]]. [[március 4.]]
| uralkodás_vége = [[1196]]. [[április 23.]]
| koronázás dátuma = [[1173]]. [[január 13.]]<ref>[https://books.google.hu/books?id=1_q3AAAAIAAJ&q=%221173+janu%C3%A1r%22+%22III.+B%C3%A9la%22&dq=%221173+janu%C3%A1r%22+%22III.+B%C3%A9la%22&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwittPvjzY7KAhUIKg4KHXSrAFMQ6AEIMjAE Benda Kálmán: Magyarország törteńeti kronológiája: A kezdetektöl 1526-ig. 1. kötet]. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1983. 117. p.</ref>
| koronázás helye = [[Székesfehérvár]]
| örököse =
| előd = [[III. István magyar király|III. István]]
| utód = [[Imre magyar király|Imre]]
| uralkodóház = [[Árpád-ház]]
| teljes_név =
| születési dátum = [[1148]] körül
| születési hely = [[Esztergom]]
| halálozási dátum = [[1196]]. [[április 23.]]<br>(kb. 48 évesen)
| halálozási hely = [[Székesfehérvár]]
| temetés dátuma =
| nyughelye = eredetileg:<br> [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilika]], [[Székesfehérvár]];<br>[[1898]]-tól:<br> [[Mátyás-templom]], [[Budapest]]
| házastárs = 1. [[Châtillon Anna magyar királyné|Châtillon Anna]]<br> 2. [[Capet Margit magyar királyné|Capet Margit]]
| házastárs3 =
| gyermekei = [[Imre magyar király|Imre]], [[Konstancia cseh királyné|Konstancia]], [[II. András magyar király|András]], István, Salamon, [[Magyarországi Margit bizánci császárné|Margit]], ismeretlen nevű leány
| édesapa = [[II. Géza magyar király|II. Géza]]
| édesanya = [[Eufrozina magyar királyné|Rurik Eufrozina]]
| címer = Coa Hungary Country History Bela III (1172-1196).svg
| címerméret = 100px
| lábjegyzet =
| wikicommons =-
}}


| állam =Magyar Királyság
'''III. Béla''' ([[Esztergom]], [[1148]] – [[Székesfehérvár]], [[1196]]. [[április 23.]]) [[Magyar Királyság|Magyarország]] királya [[1172]] és [[1196]] között. Apja [[II. Géza magyar király|II. Géza király]], [[II. Béla magyar király|Vak Béla király]] fia, anyja [[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina királyné]], [[I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem]] leánya. Első felesége [[Châtillon Anna magyar királyné|Châtillon Anna]], második felesége [[Capet Margit magyar királyné|Capet Margit]] volt.
| megnevezés =királya
| uralkodási_név =III. István
| uralkodás_kezdete =[[1162]]. [[május 31.]]
| uralkodás_vége =[[1172]]. [[március 4.]]
| koronázás dátuma =[[1162]]. [[június]]a
| koronázás helye =[[Székesfehérvár]]
| örököse =[[Béla magyar királyi herceg (1167–?)|Béla]]
| előd =[[II. Géza magyar király|II. Géza]]
| utód =[[III. Béla magyar király|III. Béla]]


| állam2 =
Korának egyik leggazdagabb [[európa]]i uralkodója. A hagyomány nevéhez köti a magyar állam egyik legsikeresebb korszakát: részben a [[Bizánci Birodalom|Bizáncban]] szerzett tapasztalatainak, részben pedig saját tehetségének és bölcsességének köszönhetően sikerült felvirágoztatnia a gazdaságot és a kultúrát, általánossá tette az [[írásbeliség]]et, sikeres külpolitikájának eredményeképp pedig királysága befolyási övezete is gyarapodott. Huszonnégy esztendős uralkodásának végére [[Magyarország]] vált a vezető hatalommá egész [[Kelet-Közép-Európa|Kelet-Közép-Európában]]. Regnálása tehát sok tekintetben az [[Árpád-kor]] csúcspontját jelentette. Mindezek okán az utókortól kiérdemelte a '''Nagy Béla''' nevet.
| megnevezés2 =
| uralkodási_név2 =
| uralkodás_kezdete2=
| uralkodás_vége2 =
| koronázás dátuma2 =
| koronázás helye2 =
| örököse2 =
| előd2 =
| utód2 =


| állam3 =
III. Béla az egyetlen uralkodó, akinek földi maradványait teljes épségben találták meg a székesfehérvári [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilika]] romterületén. Bélát első felesége mellé temették királyi jelvényekkel ellátva. A sírt 1848 decemberében tárták föl.
| megnevezés3 =
| uralkodási_név3 =
| uralkodás_kezdete3=
| uralkodás_vége3 =
| koronázás dátuma3 =
| koronázás helye3 =
| örököse3 =
| előd3 =
| utód3 =


| állam4 =
== Élete a trón előtt ==
| megnevezés4 =
[[Esztergom]]ban született 1148-ban vagy 1149-ben. Születésének idejét egy, a bizánci útjáró szóló krónikabejegyzés alapján lehet kikövetkeztetni. Apja [[II. Géza magyar király]], [[II. Béla magyar király|Vak Béla király]] fia, [[Álmos herceg]] unokája, anyja [[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina]] [[I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem]] leánya volt. Szülei négy fia közül másodikként született. Három fivérén kívül még négy lánytestvére is volt.
| uralkodási_név4 =
| uralkodás_kezdete4=
| uralkodás_vége4 =
| koronázás dátuma4 =
| koronázás helye4 =
| örököse4 =
| előd4 =
| utód4 =


| uralkodóház =[[Árpád-ház]]
A fiatal Béla [[1161]] körül horvát-dalmát herceg lett, miközben testvére, [[III. István magyar király|István]] volt a trónörökös. Apjuk azt kívánta elérni, hogy ne folytatódjanak az országban a belső viszályok. Géza király halálát követően azonban nagybátyjaik, [[IV. István magyar király|István]] és [[II. László magyar király|László]] a bizánci császár, [[I. Manuél bizánci császár|I. Manuél]] támogatásával ellenkirályként léptek föl III. István uralma ellen. Elsőként II. László ült trónra, akit fél éves uralkodás után megmérgeztek, ami után IV. István fejére szállt a korona. A magyar belviszály akkor vett fordulatot, amikor 1163. június 6-án a főváros, [[Székesfehérvár]] mellett III. István seregével legyőzte IV. Istvánt és támogatóit. Ezt követően az ellenkirály [[Isztambul|Bizáncba]] menekült a császár támogatásában bízva. Manuél sereggel indult Magyarország felé, az összecsapások azonban elmaradtak, mivel III. Istvánnak sikerült kiegyeznie a császárral. Béla herceg ekkor került Bizáncba, ahol felvette a görög ''Alexiosz'' nevet és eljegyezte a császár [[Komnénosz Mária bizánci hercegnő|Mária]] nevű leányát. I. Manuél olyannyira tisztelte és szerette, hogy külön tisztséget is létrehozott számára: ő lett a [[Császár (rang)#Bizáncban|császár]] első embere, a ''deszpotész''. Nem sokkal később az uralkodó fiúgyermek hiányában, látva a magyar herceg tehetségét, [[1165]]-ben trónjának várományosává is megtette.
| teljes_név =
| születési dátum =[[1147]] [[nyár|nyara]]
| születési hely =
| halálozási dátum =[[1172]]. [[március 4.]]
| halálozási hely =
| temetés dátuma =
| nyughelye =[[Esztergom]]
| házastárs =[[Babenbergi Ágnes magyar királyné|Ágnes]]
| házastárs2 =
| házastárs3 =
| gyermekei =[[Béla magyar királyi herceg (1167–?)|Béla]]
| édesapa =[[II. Géza magyar király|II. Géza]]
| édesanya =[[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina]]
| lábjegyzet =
}}
'''III. István''' ([[1147]]. – [[Esztergom]], [[1172]]. [[március 4.]]) [[Magyarország]] [[Árpád-ház]]i királya, [[II. Géza magyar király|II. Géza]] és [[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina]] [[Kijevi Rusz|kijevi]] hercegnő idősebbik fia.


== Útja a trónra ==
De Manuél császárnak később váratlanul fia született, ezért Bélát megfosztotta méltóságától, jegyességét pedig fölbontotta. Kárpótlásul a császárné féltestvérét, [[Châtillon Anna magyar királyné|Châtillon Anna]] antiókhiai hercegnőt adta hozzá 1170 körül. Béla ezután Manuél oldalára állt testvére, III. István ellenében.


III. István [[1147]]-ben született, keresztapja [[VII. Lajos francia király]] lett, aki [[keresztes háborúk|keresztes]] hadai élén éppen születésekor vonult át az országon. Istvánt [[1152]]-ben hivatalosan is trónörökösnek nevezték ki, amit ellenségesen figyelt Géza két fivére, [[II. László magyar király|László]] és [[IV. István magyar király|István]], akik [[Konstantinápoly]]ban, [[I. Manuél bizánci császár|I. Mánuel bizánci császár]] udvarában várakoztak bátyjuk halálára, ami végül 1162. május 31-én következett be. III. Istvánt néhány nap múlva megkoronázták. Királyként mögötte állt anyja és [[Bánfi Lukács|Lukács esztergomi érsek]]. Eufrozina elsősorban a [[németország|német]] területekkel fennálló jó viszony kiépítésében segített. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1168-ban István feleségül vette Anna [[ausztria]]i hercegnőt, [[II. Henrik osztrák herceg|II. Henrik]] herceg lányát.
== Hatalomra jutása ==
Miután bátyja mérgezés miatt meghalt [[1172]]. március 4-én, hívei Bélának ajánlották fel a magyar koronát. 1172 tavaszán hazaérkezve be is jelentette jogos trónigényét, de szembesülnie kellett azzal, hogy Bizánchoz fűződő kapcsolatai miatt közel sem teljes a támogatottsága. Egyesek – például anyja, [[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina királyé]] is – öccsét, [[Géza magyar királyi herceg (1151–1210)|Gézát]] látták volna szívesen a trónon, ezért Béla félreállította testvérét és az anyakirálnyőt: miután Géza fellázadt, másokkal egyetemben börtönbe záratta őt, anyját pedig száműzte. A bizánci kötődés miatt további atrocitások is érték: [[Bánfi Lukács]] esztergomi érsek nem volt hajlandó megkoronázni a „bizánci kémet”, Béla ezért kénytelen volt közvetlenül [[III. Sándor pápa]] segítségét kérni, aki utasította a szintén tartózkodó, ám közel sem olyan elutasító I. István kalocsai érseket a koronázásra, emellett pedig felruházta minden joggal, hogy „az esztergomi egyház tekintélyének mindenféle sérelme nélkül” Magyarország törvényes királyává kenhesse a lassan egy éve a trónon ülő herceget. A koronázás [[1173]]. január 13-án történt [[Székesfehérvár]]ott.


== Uralkodása ==
== Ellenkirályok ==
[[Kép:Bela 3.jpg|jobbra|bélyegkép|270px|III. Béla király megalapítja a [[Szentgotthárdi ciszterci apátság|szentgotthárdi apátságot]] ([[Dorfmeister István (festőművész, 1729–1797)|id. Dorfmeister István]] festménye)]]
III. Béla trónra jutásával a rend helyreállt és az ország közeli kapcsolatba került Bizánccal. Ennek egyik legfontosabb bizonyítéka, hogy Béla [[1176]]-ban csapatokat küldött I. Manuél megsegítésére [[Ampud nádor]] és a Rátót nembeli [[Leusták vajda|Leusták erdélyi vajda]] vezérletével. Bár Bizánc a magyar és [[Antiokheia|antiókhiai]] támogatás ellenére elbukott a szeldzsuk [[Ikóniumi Szultánság]]gal szemben a [[müriokephaloni csata|müriokephaloni ütközetben]], a bizánci-magyar szövetség I. Manuél 1180-as haláláig fennállt.


A [[Bizánci Birodalom]] különösen Mánuel uralkodása alatt igen aktív magyarországi politikát folytatott: törekvése az volt, hogy az országot alattvalójává tegye, vagy akár meghódítsa.<ref name="GO335">''A bizánci birodalom története'', 335.o.</ref><ref name="MT1218">''Magyarország története'' 1218-1220. o.</ref> Mánuel épp ezért pénzzel és seregekkel támogatta István herceget, aki amint tehette, rátört Magyarországra.<ref name="GO335"/><ref name="MT1218"/> A királlyal szemben jelentős túlerőben volt, azonban a magyar előkelők körében olyan népszerűtlen volt, hogy bátyját, Lászlót koronázták meg.<ref name="MT1218"/> Ez a konstrukció is megfelelt Mánuelnek, azonban Lukács esztergomi érsek megtagadta a „[[Ortodox kereszténység|szkizmatikus]]” császár jelöltjének felkenését, akinek végül Mikó [[kalocsa]]i érsek helyezte a fejére a koronát 1162 július közepén.<ref name="MT1218"/> Lukács erre kiátkozta az ellenkirályt, mire László börtönbe vetette őt.<ref name="MT1218"/>
Uralkodása során amellett, hogy a kelet császárával, a bizánci uralkodóval jó kapcsolatot ápolt, mindvégig következetes nyugat- és pápabarát politikát is folytatott, amely eredményeképpen megszerezte a főpapság támogatását. A pápasággal fenntartott jó kapcoslat okán többször összetűzésbe került [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes]] német-római császárral. A nyugati kapcsolatok erősödésének köszönhetően Béla idejében egyre többen tanulhattak külföldi egyetemeken, köztük a rejtélyes krónikás, [[Anonymus]] is. A francia-magyar kapcsolatok erősödését jelzi a [[Ciszterciek|ciszterci rend]] magyarországi szerepének erősödése (a franciaországi anyakolostorokra támaszkodva) is, akiknek III. Béla széles kiváltságokat biztosított a már meglévő és az újonnan alapított apátságoknak ([[Ciszterci kolostor (Bátaszék)|Cikádor]], [[Pilis (település)|Pilis]], [[Pásztó]], [[Zirci apátság|Zirc]], [[Szentgotthárdi ciszterci apátság|Szentgotthárd]], [[Kerc]]). A ciszterciek megerősödésüket elsősorban a király befolyásos feleségének, a francia származású antiókhiai hercegnőnek, [[Châtillon Anna magyar királyné|Châtillon Annának]] köszönhették.


A viszonylag népszerű [[II. László magyar király|II. László]] elől III. István híveivel együtt [[Pozsony]] vidékére húzódott vissza, de a visszavonulás során előbb [[Kapuvár]]nál meg kellett ütköznie László híveivel.<ref name="MT1218"/><ref>III. István oklevelei</ref> László a békülékeny politika jegyében [[III. Sándor pápa|III. Sándor]] [[pápa (egyházfő)|pápa]] közbenjárására szabadon engedte Lukács érseket,<ref name="MT1218"/> de az nem vonta vissza az átkot, sőt az ellenkirály közelgő halálát is megjövendölte. Az ismét bebörtönzött érsek szavai beteljesültek: II. László [[1163]]. [[január 14.|január 14-én]] elhunyt.<ref name="MT1218"/> Ekkor hívei fivére mellé álltak, aki [[IV. István magyar király|IV. István]] néven vonult be a történelembe.<ref name="MT1218"/> Őt is Mikó érsek koronázta meg [[január 27.|január 27-én]].<ref name="MT1218"/> A rossz természetű uralkodó gyorsan elvesztette támogatóit, sőt összeesküvés szövődött ellene. Ezt még leverte bizánci segítséggel, de III. Istvánnal nem bírt.
I. Manuél császár 1180-as halálát követően Béla fordított a Bizánccal folytatott politikán, és visszafoglalta a Magyar Királyság [[horvátország]]i és [[szerémség]]i területeit, sőt, visszaszerezte [[Dalmácia|Dalmáciát]] és a [[Velencei Köztársaság]]gal szemben védnöksége alá vonta [[Zára]] városát is. Hadai később befolyásuk alá vonták [[Szerbia|Szerbiát]] és [[Bulgária]] egyes részeit is, ezzel Magyarország felváltotta a bizánci dominanciát a [[Balkán-félsziget|Balkánon]].


Unokaöccse a [[székesfehérvári csata|székesfehérvári csatában]] [[június 19.|június 19-én]] legyőzte, fogságba ejtette, majd trónigényéről lemondatva visszaküldte Mánuelhez, aki kijelentette, hogy felhagy IV. István támogatásával. Az [[1164]]-ben kötött békeszerződés értelmében került III. István öccse, Béla herceg – a későbbi [[III. Béla magyar király|III. Béla]] – Konstantinápolyba.<ref name="GO335"/> Ennek ellenére [[1164]]-ben ismét betört Magyarországra, és egészen [[Bács]]ig jutott. [[Barbarossa Frigyes]] császár ekkor III. István mellé állt a trónviszályban, hogy legyen, ki megvédje a potenciális vetélytárstól.
A belpolitikában bizánci mintára szervezkedett, így a korabeli Európa egyik legmodernebb államapparátusát tudta kialakítani. 1181-ben felállította a királyi kancelláriát, amely minden elé kerülő ügyet írásba foglaltatott. A hivatali írásbeliség bevezetésének ráadásul nem csak a kormányzat terén mutatkoztak pozitív hatásait: Nagy Béla uralkodásának idején keletkezett az első nagyobb összefüggő magyar nyelvemlék, a [[Halotti beszéd és könyörgés]], illetve ebben az időben végezte jegyzői munkáját „P. mester”, a már említett [[Anonymus]] is, aki a [[Gesta Hungarorum]] szerzője volt. Számos más ambiciózus fiatalhoz hasonlóan ő is a királynak köszönhette, hogy [[Párizs]] neves egyetemén végezhette tanulmányait.
[[Fájl:Bela3 pecet.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Nagy Béla királyi pecsétje]]
Legidősebb fiát, a nyolcéves [[Imre magyar király|Imrét]] 1182. május 16-án Esztergomban ifjabb királlyá koronáztatta, ezzel nyomatékosította, hogy csakis ő követheti majd a trónon.


Közben IV. István ismét szervezkedni kezdett, immár a [[Német-római Birodalom|német-római császár]]nál is – sikertelenül – segítséget kérve. Az ellenkirály azonban nem kapott elegendő támogatást sehonnan sem, így visszaszorult [[Zimony]] várába. Végül hívei mérgezték meg [[1165]]. [[április 11.|április 11-én]] saját életüket féltve.
Első felesége, az antiókhiai Anna [[1184]]-ben meghalt. Két évvel később, [[1186]]-ban újranősült, második felesége [[Capet Margit magyar királyné|Capet Margit]], [[II. Fülöp Ágost francia király]] francia király testvére lett. Ugyanebben az esztendőben elfoglalta [[Galícia|Halicsot]], felelevenítve ezzel [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] hódítási politikáját, de a fejedelemséget csupán két évig tudhatta birtokában.


== Uralkodása ==
1185-ben a király a hagyományokhoz híven [[Székesfehérvár]]ott ünnepelte Szent István napját, viszont ez az év abban különbözött a többitől, hogy lejegyezték a [[székesfehérvári törvénylátó napok]] megtartását. Ez a legrégebbi írásos bizonyíték a törvénylátó napok létéről. A [[magyar történelem]]ben ezek a törvénylátó napok rendkívüli szereppel bírnak, hiszen belőlük alakult ki a mai [[országgyűlés]].<ref>[http://feol.hu/hetvege/augusztus-20-a-nemzet-unnepe-1851746 Feol.hu - Augusztus 20. a nemzet ünnepe]</ref>

1185–1186-ban keletkezett az első kimutatás a magyar királyi jövedelmekről. Ebből a kimutatásból kiderül, hogy III. Béla éves bevétele egy szinten állt az angol és a francia királyéval, és csak a bizánci és a német-római császár bevételei voltak nagyobbak a korabeli [[Európa|Európában]].

[[1189]]-ben [[I. Frigyes német-római császár|Barbarossa Frigyes]] német-római császár látogatásakor a királyné kérésére kiengedte a fogságból Géza herceget, aki beállt a Barbarossa által vezetett [[Keresztes háborúk|keresztesek]] közé. A fősereghez csatlakozó magyar keresztesek élére maga a királyné állt. A királyi pár Barbarossát (akivel Béla jó vatikáni kapcsolatai miatt többször is összetűzésbe került) olyan pompás vendéglátással fogadta, hogy a császár fia később a [[Palermo|palermói]] palota [[freskó]]ján is megemlékezett a magyarországi látogatásról.

[[1192]]-ben az ő szorgalmazására emelte a [[szent]]ek közé [[III. Celesztin pápa]] [[I. László magyar király|I. László királyt]], az első magyar szentek ([[I. István magyar király|I. István]], [[Szent Imre|Imre herceg]] és [[Szent Gellért|Gellért püspök]]) avatóját. Béla ekkor ígéretet tett kereszteshadjárat vezetésére a [[Szentföld]]re.

=== Gazdaságpolitikája ===
Uralkodása alatt a királyi jövedelmekben a természetbeni juttatások mellett egyre nagyobb szerepe lett a pénzben, illetőleg veretlen ezüstben befolyó jövedelmeknek. Teret kapott az árutermelés és a pénzgazdálkodás néhány eleme is.<ref>[http://antiskola.eu/hu/beszamolo-beszamolok-puskak/21379-gazdasag-es-tarsadalom-a-xii-szazadi-magyarorszagon-iii-bela-uralkodasa#page.3 Beszámoló - Gazdaság és társadalom a XII. századi Magyarországon; III. Béla uralkodása]</ref>

==== Pénzreformja ====

A [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] idején még jó minőségű, ám az egyre sűrűbb időközönként szedett [[Kamara haszna|lucrum camerae]] miatt III. Béla uralkodására elértéktelenedő magyar pénzek helyére értékálló érméket kellett forgalomba hozni. Béla az új, jó minőségű ezüstérmék mellett azonban alacsony értékű pénzeket is veretett: megjelentek az első és az [[Árpád-ház]] történetében utolsó színréz [[dénár]]ok. Ez a lépés a korabeli Európában egyedülállónak számított, hiszen abban az időben szinte kizárólag ezüstpénzeket, vagy ezüst-réz ötvözeteket volt szokás alkalmazni. III. Béla rézdénárjai bizánci mintára készültek ismeretlen okból. Bizáncban az európainál, azon belül tehát a magyarországinál is jóval fejlettebb és bonyolultabb, lépcsőzetes pénzrendszer létezett, melyben szükség volt kis értékű váltópénzekre, Magyarországon viszont a korábban említett pénzforgalmi visszaesés és pénzromlás miatt egyáltalán nem volt indokolt az olcsó rézpénzek használata. Lehetséges, hogy Béla tervezte egy, a Bizáncihoz hasonló, magasabb színvonalú pénzrendszer bevezetését a Magyar Királyságban.<ref>[http://penztortenet.blog.hu/2014/02/11/a_xii_szazad_magyar_penzverese Pénztörténet - A XII. század magyar pénzverése]</ref>

'''Pénzei'''

III. Béla rézdénárjaiból kétféle került forgalomba. Az egyik érme bizánci stílusú, ezek előlapján két királyalak, hátlapján pedig [[Szűz Mária]] látható. A másik érme [[Kufikus írás|kufikus]] stílusú, azokon az [[arab írás]]t utánzó értelmetlen jelek láthatók.

Az ő ezüstdénárjain jelent meg elsőként a címerpajzsban látható kettőskereszt-ábrázolás, mely mára egyik legfontosabb nemzeti jelképünkké vált.
<center>
<gallery>
Fájl:III. Béla kettős keresztes pénz.jpg|Ezüstdénár kettős keresztes címerpajzzsal
Fájl:Bela3 denar.jpg|Bizánci típusú rézdénár előlapja
Fájl:Bela3 denarius.jpg|A bizánci típusú rézdénár hátlapja
Fájl:Copper coin of Bela III.jpg|Az előlap rajzolata
Fájl:III. Béla arab stílusú rézpénze.jpg|Kufikus stílusú rézdénár előlapja
</gallery>
</center>

==== Bevételei ====

Az 1185-1186-ban készült kimutatás alapján tudjuk, hogy III. Béla korában a magyar állam éves bevételei európai szinten is kiemelkedőnek számítottak: a korbeli Európában a bizánci és a német-római császár után a magyar király jövedelmei voltak a legmagasabbak, az angol és a francia király bevételeivel pedig nagyjából megegyezett.<ref>[http://mek.niif.hu/07100/07139/html/0002/0001/0015-18b.html Magyar Elektronikus Könyvtár: Hóman Bálint munkái - III. Béla: A magyar birodalom.]</ref><ref>[http://w3.hdsnet.hu/kxl153/munka/Magyar_kiralysag_bevetelei.txt A Magyar Királyság bevételei III. Béla idején]</ref>

{|{{szt}}
!Jövedelmi ág
!Márka
!Színezüst (kg)
!Aranyforint
|-
|colspan="4"|<center>''Tiszta domaniális jövedelem''</center>
|-
|A királyi uradalmak terményjövedelméből
|75 000
|14 001,2775
|397 764
|-
|colspan="4"|<center>''Túlnyomóan domaniális jövedelmek''<ref group=m>Úrbéres szolgáltatások, földbér, fejadó, ajándék, bírságok stb.</ref></center>
|-
|Várbirtokokból, ispánoktól<ref group=m>A 72 vármegye jövedelmének pénzben befizetett 1/3 része (beleértve a szabad dénárokat, bányajövedelmet és ajándékot)</ref>
|35 000
|6533,9295
|185 623
|-
|Szlavóniából
|10 000
|1866,837
|53 035
|-
|Erdélyből
|15 000
|2800,2555
|79 553
|-
|colspan="4"|<center>''Regálék''</center>
|-
|Pénzverésből
|60 000
|11 201,022
|318 211
|-
|Sóból
|16 000
|2986,9392
|84 856
|-
|Vámok, révek, vásárok jövedelméből
|30 000
|5600,511
|159 105
|-
|'''Összesen'''
|'''241 000'''
|'''44 990,7717'''
|'''1 278 147'''
|}

=== Építkezései ===
Jelentős építkezéseket folytatott: az [[esztergom]]i királyi palotát és a [[A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)|Szent Adalbert-székesegyházat]] fényűzően átépíttette,<ref>[http://www.magyarszemle.hu/cikk/20151020_iii_bela_kiraly_esztergomi_varkapolnaja Magyar Szemle – III. Béla király esztergomi várkápolnája]</ref> és bővíttette a [[székesfehérvár]]i [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilikát]] is,<ref>[http://mek.oszk.hu/04000/04092/html/#54 Hankó Ildikó: Királyaink tömegsírban (Magyar Elektronikus Könyvtár)]</ref> mely a magyar koronázó- és királytemetkezési templomként ismeretes. Az ott koronázott 37 és eltemetett 15 uralkodó között egyaránt megtaláljuk Bélát.

== Halála ==
[[Fájl:Székesfehérvár in fire.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Béla temetkezési helye, a székesfehérvári [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-koronázóbazilika]], mely uralkodása idején [[Gótika|gótikus]] elemekkel bővült (a [[Képes krónika]] miniatúrája)]]
1196. április 24-én halt meg [[Székesfehérvár]]ott, körülbelül 48 évesen. Halálával kapcsolatban [[Albericus Trium Fontium|Albericus]] francia krónikás a következőket írta:
{{idézet2|A húsvét előtti csütörtökön meghalt Béla, Magyarország királya; bizonyos Kalán püspök ellen az a gyanú támadt, hogy ő itatta meg méreggel.}}
Kalán pécsi püspök kezdetben III. Béla kancellárja volt, egyesek szerint nevéhez fűződik a Béla uralkodása alatt bevezetett írásbeliséggel kapcsolatos reform. 1183-ban lett püspök, és jogot nyert az érsekeket megillető [[pallium]] viselésére. III. Béla uralkodásának vége felé a horvát-dalmát területek kormányzója lett, ám később át kell engednie ezt az országrészt [[Imre magyar király|Imrének]], a trónörökösnek. Ez esetleg motiválhatta arra, hogy elkövesse a gyilkosságot.<ref name="youtube.com">[https://www.youtube.com/watch?v=3A7CFrcmDNk Magyar történelmi arcképcsarnok – III. Béla]</ref><ref>[http://ntf.hu/index.php/2017/01/05/mereg-az-ostyaban-iii-bela-halala/ Napi történelmi forrás – Méreg az ostyában - III. Béla halála]</ref>

Béla királyt a székesfehérvári [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilikában]] temették el első felesége mellé.

Végrendeletében második fiát, [[II. András magyar király|Endrét]] [[Keresztes háborúk|kereszteshadjárat]] vezetésére szólította föl, mivel 1192-es ígéretét ő maga nem tudta véghez vinni. II. Endre királyként elindította ugyan seregeit a Szentföldre, melyet Endre mellett [[VI. Lipót osztrák herceg]] vezetett, de az [[Keresztes háborúk#V. keresztes hadjárat (1217–1221)|V. keresztes hadjárat]] különböző okok miatt végül kudarcba fulladt. Viszont ettől kezdve a magyar királyok címeik között föltüntették a „Jeruzsálem királya” méltóságot is, II. Endre pedig innen kapta egyik ragadványnevét, a „Jeruzsálemi”-t.

== Sírja ==
Nagy Béla királyt végakaratának megfelelően első felesége mellé, a [[székesfehérvár]]i [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilika]] déli hajójába temették el. Az [[1848]] decemberében [[Érdy János]] régész által a bazilika romterületén feltárt sírt elhelyezkedése és kora, valamint az elhunytak életkora alapján III. Bélának és első feleségének tulajdonítják.

A királyi pár földi maradványait megtalálásuk után a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeumba]] vitték, majd 1898-ban a budai [[Mátyás-templom]]ban temették újra. A díszes sírt [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József király]] saját pénzén készíttette. A királyi pár budapesti újratemetése egyesek szerint a maradványok megszentségtelenítése, ugyanis végakaratuk szerint Székesfehérvárott kellene nyugodniuk. A sírmellékletek alapesetben ma is a Nemzeti Múzeumban láthatók, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban csak a másolatok tekinthetők meg állandó jelleggel. A kincsek 169 év után először a [[Székesfehérvári Királyi Napok|Királyi Napok]] 2017-es rendezvénysorozata alkalmából tértek vissza Székesfehérvárra egy időszakos kiállítás keretében.<ref name="kiállítás">[http://feol.hu/kultura/teste-fehervarott-nyugszik-iii-bela-kiraly-kiallitas-a-szent-istvan-kiraly-muzeumban-1850735 Feol.hu - Teste Fehérvárott nyugszik - III. Béla király kiállítás a Szent István Király Múzeumban]</ref> [[Cser-Palkovics András]], Székesfehérvár polgármestere 2017-es Királyi Napokkal kapcsolatban (melynek középpontjában III. Béla és kora állt) megjegyezte, hogy nem csak a sírmellékleteket, hanem a földi maradványokat is szeretné a városvezetés véglegesen visszajuttatni Székesfehérvárra, amennyiben ez lehetséges.<ref name="szertartásjáték">[https://www.szekesfehervar.hu/iii-bela-eletet Székesfehérvár Városportál - III. Béla életét viszi színre az idei Koronázási Szertartásjáték]</ref> Az eredeti, piszkei vörösmárványból készült [[szarkofág]]ok maradtak csupán a volt fővárosban: a [[Szent István-székesegyház (Székesfehérvár)|Szent István-székesegyház]] altemplomában láthatók. A márványkoporsók különlegessége, hogy a király és a királyné testlenyomata ma is jól kivehető a fenéklapokon.

Egyes feltételezések szerint azonban a sírban nem Nagy Béla és [[Châtillon Anna magyar királyné|Anna királyné]], hanem [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] és első felesége, [[Felícia magyar királyné|Felícia]] nyugszik. A feltételezés alapjául többek között az szolgál, hogy a királyi párral eltemetett sírmellékletek a 11. század végéről származhatnak, valamint a sírban találtak egy körmeneti keresztet, és Kálmán volt az egyetlen magyar uralkodó, aki megkoronázása előtt felszentelt főpap, egészen pontosan [[nagyvárad]]i, majd [[Eger|egri]] [[püspök]] volt. Sokak szerint ez nem bizonyít semmit, hiszen a trónra már királyként és nem papként ült, s 21 éves uralkodásának végére már aligha tartották őt püspöknek.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/3_bela_vagy_kalman_a_szekesfehervari_kiralysir/ Rubicon történelmi magazin: III. Béla vagy Kálmán? - A székesfehérvári királysír]</ref>
<center>
<gallery>
Fájl:III. Béla magyar király testlenyomata.JPG|Testlenyomat Béla szarkofágjának fenéklapján. [[Szent István-székesegyház (Székesfehérvár)|Székesegyház]], [[Székesfehérvár]]
Fájl:Sarkophag Béla III.jpg|A királyi pár jelenlegi nyughelye. [[Mátyás-templom]], [[Budapest]]
Fájl:III. Béla és Chatillon Anna csontjai.jpg|III. Béla és Anna királyné csontjai 1848-as megtalálásukkor
Fájl:Bela3 Anezka.jpg|A sírban talált ékszerek, 1853-as rajz
Fájl:III. Béla király arcrekonstrukciója.png|Béla arcrekonstrukciója. Skultéty Gyula munkája, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
</gallery>
</center>

== Külleme, feltételezett portréja ==
[[Fájl:King St. Ladislaus.jpg|230px|bélyegkép|jobbra|A [[Szent László hermája|Szent László-herma]] egyesek szerint III. Béla képmása lehet]]
Egyesek szerint az ismert [[Szent László hermája|Szent László-herma]] Nagy Béla király arcvonásait őrzi. A feltételezés alapja, hogy a III. Béla uralkodása idején keletkezett [[Szent László-legenda]] szerzője a középkori szokás szerint a mecénást, ez esetben III. Bélát jellemezte a valóságban, amikor Szent László külleméről írt. A [[Keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|III. keresztes hadjárat]] seregeivel Magyarországon áthaladó Richárd nevű [[london]]i lovag a következőket írta az őket gazdagon megvendégelő Béla királyról: {{idézet2|Ezt a férfiút a természet sokféle adománnyal halmozta el: termete magas, arca nemes, s ha más egyébbel nem is rendelkezne, pusztán uralkodói tekintetének előkelősége alapján a legméltóbbnak lehetne tartani a királyságra.}}

A Szent László-legendában olvasható László-jellemzés szinte teljesen megegyezik Richárd lovag Béla-jellemzésével. További bizonyíték lehet az is, hogy az 1848-ban Székesfehérvárott feltárt, Nagy Bélának tulajdonított csontvázat megvizsgálva egyértelművé válik, hogy az angol lovag kicsit sem túlzott, amikor vendéglátójáról írt, Béla királyt ugyanis nem csak tettei tették naggyá: majdnem 190 centiméter magas volt, csontozata erős, testtartása délceg. Ez a magasság ma is rendkívülinek számít, nemhogy abban a korban, amikor az emberek átlagmagassága centiméterekkel kisebb volt, mint napjainkban. A király koponyája alapján készült arcrekonstrukciók pedig (melyek közül egy a „[[III. Béla magyar király#Sírja|Sírja]]” szakaszban látható) meglepő hasonlóságot mutatnak az ereklyetartóval. Az arcrekonstrukciók azt is megmutatják, hogy nagy királyunk valóban nemes és karakteres vonásokkal rendelkezett.

Szent László eredeti fejereklye-tartója, mely Béla uralkodása alatt készülhetett, [[1406]]-ban egy tűzvészben erősen megrongálódott. A ma is látható herma nem sokkal később, még [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] uralkodása (1387–1437) alatt készült az eredeti herma vagy más, ma már nem látható Szent László-ábrázolások alapján, melyeknek az eredeti herma szolgált mintául. Ebből következik, hogy a ma a [[Győri bazilika|győri székesegyházban]] őrzött Szent László-ereklyetartó valójában Nagy Béla királyunkat ábrázolhatja.<ref name="youtube.com"/>

== Családja ==
[[1163]]-tól [[1169]]-ig [[I. Manuél bizánci császár]] lányával, Máriával járt jegyben, az eljegyzést azonban 1169-ben a császár fiának születését követően fölbontották. Kétszer nősült, első feleségét a Magyarországon Annaként ismert [[Châtillon Anna magyar királyné|Châtillon Ágnest]] (1154–1184), Konstancia antiochiai fejedelemnő és Châtillon Rajnald keresztes lovag lányát 1172-ben vette el. Második feleségét, [[Capet Margit magyar királyné|Margit]] francia hercegnőt (1157–1197), [[VII. Lajos francia király]] és Kasztíliai Konstancia lányát, [[II. Henrik angol király]] legidősebb fiának, Henriknek özvegyét 1186-ban vette el. Gyermekei csak első házasságából születtek:

# [[Imre magyar király|Imre]], Béla király örököse, Magyarország királya 1196 és 1204 között;
# [[Magyarországi Margit bizánci császárné|Margit királyi hercegnő]], [[II. Iszaakiosz bizánci császár]] felesége;
# [[II. András magyar király|András]], aki többször is fellázadt Imre bátyja ellen, végül a gyermekkirály [[III. László magyar király|III. László]] halála után Magyarország királya;
# [[Konstancia cseh királyné|Konstancia]], [[I. Ottokár cseh király]] felesége;
# ismeretlen nevű leánygyermek, valószínűleg még csecsemőként meghalt;
# Salamon, fiatalon hunyt el;
# István, nem érte meg a felnőttkort.
{{-}}
{{Családfa/Start}}
{{családfa | |Á|~|y|~|P| |U1|~|y|~|DA| |V2|~|y|~|G| |Á=[[Álmos herceg|Álmos]] |P=[[Predszláva kijevi hercegnő|Predszláva]] |U1=[[I. Uroš szerb nagyzsupán|I. Uroš]] |DA=[[Diogenissza Anna bizánci hercegnő|Anna]] |V2=[[II. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem|II. Vlagyimir]] |G=[[Gitta wessexi grófnő|Gitta]]}}
{{családfa | | | | | |!| | | | | | | | | |!| | | | | | | | | |!|}}
{{családfa | | | | |B2|~|~|~|y|~|~|~|I| | | | | | | |M1|~|~|~|y|~|~|~|LD| |B2=[[II. Béla magyar király|II. Béla]] |I=[[Ilona magyar királyné|Ilona]] |M1=[[I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem|Msztyiszlav]] |LD=[[Ljubava Dmitrijevna|Ljubava]]}}
{{családfa | | | | | | | | | | |!| | | | | | | | | | | | | | | | | | | |!|}}
{{családfa | | | | | | | | | |G2|~|~|~|~|~|~|~|~|y|~|~|~|~|~|~|~|~|E| |G2=[[II. Géza magyar király|II. Géza]] |E=[[Eufrozina magyar királyné|Eufrozina]]}}
{{családfa | | | | | | | | | | | | | | | | | | | | |!|}}
{{családfa | | | | |,|-|-|v|-|-|-|-|-|-|-|-|-|v|-|-|^|v|-|-|-|v|-|-|-|v|-|-|-|.| | |}}
{{családfa | | | |I3| |!| | | | | | | | |ÁE| |G| |O| |I| |ÁM| | | |I3=[[III. István magyar király|III. István]] |ÁE=[[Árpád-házi Erzsébet cseh hercegné|Erzsébet]] |G=[[Géza magyar királyi herceg (1151–1210)|Géza]] |O=[[Árpád-házi Odola cseh hercegné|Odola]] |I=[[Árpád-házi Ilona osztrák hercegné|Ilona]] |HK=[[Habsburg Katalin portugál királyné|Katalin]] |ÁM=[[Árpád-házi Margit királyi hercegnő (1162–1208)|Margit]]}}
{{családfa | | | | | | | |!|F|~|~|~|CM| | | | | | | | | | | | |CM=[[Capet Margit magyar királyné|Margit]]}}
{{családfa | | | | | | |B3| |B3='''III. Béla'''}}
{{családfa | | | | | | | | |L|~|y|~|CA| |CA=[[Châtillon Anna magyar királyné|Anna]]}}
{{családfa | | | | | |,|-|-|-|-|+|-|-|-|-|v|-|-|-|-|v|-|-|-|-|v|-|-|-|-|v|-|-|-|-|.| | |}}
{{családfa | | | | |IM| | |MM| | |A2| | |CSK| | |LE| | |S| | |IS| |IM=[[Imre magyar király|Imre]] |MM=[[Magyarországi Margit bizánci császárné|Margit]] |A2=[[II. András magyar király|II. András]] |CSK=[[Konstancia cseh királyné|Konstancia]] |LE=leány |S=Salamon |IS=István}}
{{Családfa/Vége}}

== Jelentősége ==
Nagy Béla idejében tűnt fel először a jelenlegi címerünkben is megtalálható kettős kereszt. A [[Szent Korona]] két darabból való összeállításának elméletét támogatók szerint szintén uralkodása idejére esik a jelvény mai formájának kialakulása, a ''latin'' és a ''görög korona'' összeszerelése által. Az írásbeliséget támogató intézkedéseinek hatásaként keletkeztek például első fennmaradt összefüggő nyelvemlékeink, a [[Halotti beszéd és könyörgés]] és az [[Ómagyar Mária-siralom]] is.

A [[Magyar Királyság]] III. Béla uralkodása alatt elismert európai hatalommá fejlődött, erős és független központi irányítással rendelkezett.

[[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] egy [[1237]]-es oklevelében nagyapja, III. Béla uralkodását példaként emlegette:<ref>[https://books.google.hu/books?id=lSiOCgAAQBAJ&pg=PT39&lpg=PT39&dq=iii.+b%C3%A9la+nagy+kir%C3%A1ly+idej%C3%A9ben+volt&source=bl&ots=9v_Q5rIm47&sig=O0ZJ_3xWfB6TM2rTVsLgY1fLMGU&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwjW47Dr4vrVAhUDHxoKHanHBIk4ChDoAQg8MAQ#v=onepage&q=idej%C3%A9ben%20volt&f=false Zsoldos Attila: Nagy uralkodók és kiskirályok a XIII. században (Google Könyvek)]</ref>
{{idézet2|...amikor isteni rendelkezés folytán öröklés következtében ránk szállt az ország kormányzása, báróink és egész országunk közös tanácsára elhatároztuk, hogy elvesszük néhány elődünk felesleges és haszontalan adományait, s országunkat abba az állapotba vezetjük vissza, amelyben elődünk, a boldog emlékű Béla király idejében volt...}}

Ez az idézet bizonyítja, hogy Nagy Béla uralkodására már közvetlen utódai is aranykorként,politikájára követendő példaként tekintettek.

== Emlékezete ==
III. Béla király mindig is fontos témája volt szobrászok és festők műveinek, hiszen mai napig az egyik legnépszerűbb magyar uralkodónak számít. Nevét viseli számos közterület is.


Nagybátyjai bukása nem hozta meg a nyugalmat III. István számára. Öccse ugyanis Konstantinápolyban nevelkedett. Mánuel lányának vőlegénye és a császári trón örököse lett, így Béla kiváló alapot jelentett Mánuel számára, hogy beavatkozzon a magyar ügyekbe: így például az ő [[Dalmácia|dalmát]] és [[Horvátország|horvát]] [[herceg]]i címére hivatkozva foglalta el a fent említett területeket. 1165-[[1167]] között folyt a harc [[Balkán-félsziget|balkáni]] vidékeken, végül a bizánciak győzelmét hozó [[zimonyi csata]] (1167. [[július 8.]]) után Mánuel és István békét kötött: a [[Szerémség]] magyar, Dalmácia – ahol [[Velencei Köztársaság|Velence]] 1165-ben meghódította [[Zára|Zárát]] – pedig bizánci fennhatóság alá került. Az ellenségeskedéseknek végül az vetett véget, hogy Magyarország és Velence között dinasztikus kapcsolat jött létre.
[[Fehér Tibor (író)|Fehér Tibor]] ''[[Aranyváros hercege]]'' című ifjúsági történelmi regénye III. Béla ifjúkoráról, bizánci éveiről és magyarországi hatalmának a megszilárdításáról szól. A regény a [[Delfin könyvek]] sorozatban jelent meg 1978-ban.


A folyamatos harcok közepette István igyekezett támogatni az [[római katolikus egyház|egyház]]at és felvirágoztatni az országot. Apjához hasonlóan lemondott az invesztitúra jogáról, és kijelentette, hogy az egyház javait csak végszükség esetén használja fel saját céljaira. Ő volt az első magyar király, aki városi – közelebbről [[székesfehérvár]]i – [[polgárság|polgár]]oknak privilégiumokat adott.
A [[Székesfehérvári Királyi Napok]] rendezvénysorozatának középpontjába [[2017]]-ben Nagy Béla király személye került: az egykori koronázótemplom, a [[Nagyboldogasszony-bazilika (Székesfehérvár)|Nagyboldogasszony-bazilika]] romjai fölé emelt színpadon a Koronázási Szertartásjátékban az ő élete és koronázása elevenedett meg a [[Vörösmarty Színház]] előadásában,<ref name="szertartásjáték"/> a Királyi Napok részét képező Koronázási Ünnepi Játékok programjai az ő korát idézték föl,<ref>[http://www.szekesfehervar.hu/kulonleges-idoutazas-kezdodott-kozepkori-forgatag-a-koronazasi-unnepi-jatekokon Székesfehérvár Városportál - Különleges időutazás kezdődött - középkori forgatag a Koronázási Ünnepi Játékokon]</ref> a [[Szent István Király Múzeum]] főépületében pedig kiállították a király és első felesége temetkezési ékszereit. Az ékszerek (koronák, gyűrűk, jogar, stb.) 169 év után tértek vissza Székesfehérvárra, oda, ahol egykor a királyi párral együtt eltemették azokat.<ref name="kiállítás"/> A városvezetés és a programszervezők nem titkolt célja az volt, hogy a [[magyar történelem]] egyik legnagyobb formátumú, ám ennek ellenére a köztudatban alig-alig élő uralkodójának személyét és rendkívüli intézkedéseit jobban megismertessék az emberekkel.<ref>[http://magyarhirlap.hu/cikk/91612/III_Bela_uralkodasa_elevenedik_meg_a_Koronazasi_Szertartasjatekon Magyar Hírlap - III. Béla uralkodása elevenedik meg a Koronázási Szertartásjátékon]</ref>
<center>
<gallery>
Fájl:III Bela.png|III. Béla a trónon (későkori metszet)
Fájl:Bela III Litho 2.jpg|[[Josef Kriehuber]] színezett [[Litográfia|litográfiája]] ([[1828]])
Fájl:III Bela Baja.jpg|Szobra [[Baja|Baján]]
Fájl:Bela3-Monoster-Porabje.jpg|Szobra [[Szentgotthárd]]on
Fájl:Komárom374.JPG|[[Komárom (Szlovákia)|Révkomáromi]] emlékmű
Fájl:Nte-kir-3bela.jpg|[[Nemzeti Történeti Emlékpark]], [[Ópusztaszer]]
</gallery>
</center>


Eléggé fiatalon, 1172. március 4-én hunyt el – talán mérgezés következtében. Lukács temette el az esztergomi [[A középkori Szent Adalbert-székesegyház (Esztergom)|Szent Adalbert székesegyházban]], így ő lett az első király, akit Esztergomban temettek el. A trónon öccse, III. Béla követte, saját Béla nevű fia nem érte meg a felnőttkort.
== Megjegyzések ==
{{megjegyzések}}


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
{{források}}


== Források ==
== Források ==
* ''Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói'', Szerk.: Horváth Jenő, Budapest, Helikon, 2004, ISBN 9632088948
{{commonskat|Béla III of Hungary}}
* ''Középkori históriák oklevelekben (1002-1410)'', Szegedi Középkorász Műhely, Szerk.: Kristó Gyula, Szeged, 2000, ISBN 963-482-423-4
* [http://www.dakle.hu/tortenelem/iii_bela_a_lovagkiraly.html III. Béla, a lovagkirály]
* Georg Ostrogorsky: ''A bizánci állam története'', Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-389-383-6
* [http://ehumana.hu/arpad/cimszo/c6.htm Árpád-kori történelem]
* ''Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig'', Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0
* [http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01422.htm Magyar életrajzi lexikon]


== További információk ==
== További információk ==
*[http://ehumana.hu/arpad/idorend/ido3.htm Enciklopédia Humana]
* {{cite book |author= [[Grandpierre K. Endre]] | coauthors= | editor= |title= Királygyilkosságok|month=|year=1991| publisher= Magyarok Titkos Története |pages= 116–119|id=ISBN 963-7707-00-X}}
*[http://mek.oszk.hu/02200/02249/ Kézai Simon mester Magyar Krónikája a Magyar Elektronikus Könyvtárból]
*III. István oklevelei: [http://mek.oszk.hu/01900/01954/html/index147.html 1], [http://mek.oszk.hu/01900/01954/html/index148.html 2]
* {{cite book |author= [[Grandpierre K. Endre]] | coauthors= | editor= |title= Királygyilkosságok |month=|year=1991| publisher= Magyarok Titkos Története |pages= 103.; 112–116 |id=ISBN 963-7707-00-x}}
*[http://collections.osb.hu/cgi-bin/targy?targy=587&kep=iii.istvan III. István király pecsétje]


{{Magyar király
{{Magyar király|előző=[[II. Géza magyar király|II. Géza]]|
|előző=[[III. István magyar király|III. István]]|
|következő=[[II. László magyar király|II. László]] (1162–1163) <br /> [[IV. István magyar király|IV. István]] (1163–1165) <br /> [[III. Béla magyar király|III. Béla]]|
|évek= 1162 – 1172|
|következő=[[Imre magyar király|Imre]]|
|évek=1172 – 1196|
}}
}}


265. sor: 115. sor:
{{Árpád-ház}}
{{Árpád-ház}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{portál|középkor||történelem}}
{{portál|középkor}}


{{DEFAULTSORT:bela 03}}
{{DEFAULTSORT:Istvan 03 Magyarkiraly}}
[[Kategória:Magyar uralkodók]]
[[Kategória:Magyar uralkodók]]
[[Kategória:Árpád-ház]]
[[Kategória:Árpád-ház]]
[[Kategória:Az 1140-es években született személyek]]
[[Kategória:1147-ben született személyek]]
[[Kategória:1196-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1172-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Nevet változtatott személyek]]
[[Kategória:A székesfehérvári bazilikában eltemetett személyek]]
[[Kategória:A székesfehérvári bazilikában megkoronázott királyok és királynék]]
[[Kategória:A székesfehérvári bazilikában megkoronázott királyok és királynék]]
[[Kategória:Meggyilkolt uralkodók]]

A lap 2017. augusztus 30., 00:39-kori változata

Ez a szócikk III. István magyar királyról szól. Hasonló címmel lásd még: III. István (egyértelműsítő lap).
III. István
III. István koronázása. Miniatúra a Képes krónikában
III. István koronázása. Miniatúra a Képes krónikában
Magyar Királyság királya
III. István
Uralkodási ideje
1162. május 31. – 1172. március 4.
KoronázásaSzékesfehérvár
1162. júniusa
ÖrököseBéla
ElődjeII. Géza
UtódjaIII. Béla
Életrajzi adatok
UralkodóházÁrpád-ház
Született1147 nyara
Magyar Királyság
Elhunyt1172. március 4.
Magyar Királyság
NyughelyeEsztergom
ÉdesapjaII. Géza
ÉdesanyjaEufrozina
Testvére(i)
HázastársaÁgnes
GyermekeiBéla
A Wikimédia Commons tartalmaz III. István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. István (1147. – Esztergom, 1172. március 4.) Magyarország Árpád-házi királya, II. Géza és Eufrozina kijevi hercegnő idősebbik fia.

Útja a trónra

III. István 1147-ben született, keresztapja VII. Lajos francia király lett, aki keresztes hadai élén éppen születésekor vonult át az országon. Istvánt 1152-ben hivatalosan is trónörökösnek nevezték ki, amit ellenségesen figyelt Géza két fivére, László és István, akik Konstantinápolyban, I. Mánuel bizánci császár udvarában várakoztak bátyjuk halálára, ami végül 1162. május 31-én következett be. III. Istvánt néhány nap múlva megkoronázták. Királyként mögötte állt anyja és Lukács esztergomi érsek. Eufrozina elsősorban a német területekkel fennálló jó viszony kiépítésében segített. Nagyrészt neki köszönhető, hogy 1168-ban István feleségül vette Anna ausztriai hercegnőt, II. Henrik herceg lányát.

Ellenkirályok

A Bizánci Birodalom különösen Mánuel uralkodása alatt igen aktív magyarországi politikát folytatott: törekvése az volt, hogy az országot alattvalójává tegye, vagy akár meghódítsa.[1][2] Mánuel épp ezért pénzzel és seregekkel támogatta István herceget, aki amint tehette, rátört Magyarországra.[1][2] A királlyal szemben jelentős túlerőben volt, azonban a magyar előkelők körében olyan népszerűtlen volt, hogy bátyját, Lászlót koronázták meg.[2] Ez a konstrukció is megfelelt Mánuelnek, azonban Lukács esztergomi érsek megtagadta a „szkizmatikus” császár jelöltjének felkenését, akinek végül Mikó kalocsai érsek helyezte a fejére a koronát 1162 július közepén.[2] Lukács erre kiátkozta az ellenkirályt, mire László börtönbe vetette őt.[2]

A viszonylag népszerű II. László elől III. István híveivel együtt Pozsony vidékére húzódott vissza, de a visszavonulás során előbb Kapuvárnál meg kellett ütköznie László híveivel.[2][3] László a békülékeny politika jegyében III. Sándor pápa közbenjárására szabadon engedte Lukács érseket,[2] de az nem vonta vissza az átkot, sőt az ellenkirály közelgő halálát is megjövendölte. Az ismét bebörtönzött érsek szavai beteljesültek: II. László 1163. január 14-én elhunyt.[2] Ekkor hívei fivére mellé álltak, aki IV. István néven vonult be a történelembe.[2] Őt is Mikó érsek koronázta meg január 27-én.[2] A rossz természetű uralkodó gyorsan elvesztette támogatóit, sőt összeesküvés szövődött ellene. Ezt még leverte bizánci segítséggel, de III. Istvánnal nem bírt.

Unokaöccse a székesfehérvári csatában június 19-én legyőzte, fogságba ejtette, majd trónigényéről lemondatva visszaküldte Mánuelhez, aki kijelentette, hogy felhagy IV. István támogatásával. Az 1164-ben kötött békeszerződés értelmében került III. István öccse, Béla herceg – a későbbi III. Béla – Konstantinápolyba.[1] Ennek ellenére 1164-ben ismét betört Magyarországra, és egészen Bácsig jutott. Barbarossa Frigyes császár ekkor III. István mellé állt a trónviszályban, hogy legyen, ki megvédje a potenciális vetélytárstól.

Közben IV. István ismét szervezkedni kezdett, immár a német-római császárnál is – sikertelenül – segítséget kérve. Az ellenkirály azonban nem kapott elegendő támogatást sehonnan sem, így visszaszorult Zimony várába. Végül hívei mérgezték meg 1165. április 11-én saját életüket féltve.

Uralkodása

Nagybátyjai bukása nem hozta meg a nyugalmat III. István számára. Öccse ugyanis Konstantinápolyban nevelkedett. Mánuel lányának vőlegénye és a császári trón örököse lett, így Béla kiváló alapot jelentett Mánuel számára, hogy beavatkozzon a magyar ügyekbe: így például az ő dalmát és horvát hercegi címére hivatkozva foglalta el a fent említett területeket. 1165-1167 között folyt a harc balkáni vidékeken, végül a bizánciak győzelmét hozó zimonyi csata (1167. július 8.) után Mánuel és István békét kötött: a Szerémség magyar, Dalmácia – ahol Velence 1165-ben meghódította Zárát – pedig bizánci fennhatóság alá került. Az ellenségeskedéseknek végül az vetett véget, hogy Magyarország és Velence között dinasztikus kapcsolat jött létre.

A folyamatos harcok közepette István igyekezett támogatni az egyházat és felvirágoztatni az országot. Apjához hasonlóan lemondott az invesztitúra jogáról, és kijelentette, hogy az egyház javait csak végszükség esetén használja fel saját céljaira. Ő volt az első magyar király, aki városi – közelebbről székesfehérvári – polgároknak privilégiumokat adott.

Eléggé fiatalon, 1172. március 4-én hunyt el – talán mérgezés következtében. Lukács temette el az esztergomi Szent Adalbert székesegyházban, így ő lett az első király, akit Esztergomban temettek el. A trónon öccse, III. Béla követte, saját Béla nevű fia nem érte meg a felnőttkort.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c A bizánci birodalom története, 335.o.
  2. ↑ a b c d e f g h i j Magyarország története 1218-1220. o.
  3. ↑ III. István oklevelei

Források

  • Királyok könyve. Magyarország és Erdély királyai, királynői, fejedelmei és kormányzói, Szerk.: Horváth Jenő, Budapest, Helikon, 2004, ISBN 9632088948
  • Középkori históriák oklevelekben (1002-1410), Szegedi Középkorász Műhely, Szerk.: Kristó Gyula, Szeged, 2000, ISBN 963-482-423-4
  • Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-389-383-6
  • Magyarország története Előzmények és magyar történet 1242-ig, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-05-1518-0

További információk


Előző uralkodó:
II. Géza
Magyarország uralkodója
1162 – 1172		A Szent Korona
 Következő uralkodó:
II. László (1162–1163)
IV. István (1163–1165)
III. Béla
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Béla_magyar_király&oldid=19095592”