Ugrás a tartalomhoz

Sparks (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sparks
Információk
EredetAmerikai Egyesült Államok
Alapítva1971
Műfaj
Kiadó
Tagok
  • Ron Mael
  • Russell Mael
A Sparks weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sparks témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Sparks amerikai rock/pop duó. Habár széles körben ebbe a két kategóriába sorolható a stílusuk, az 1994-es lemezük a house és a techno stílusban készült, míg újabb albumaik a chamber pop és szimfonikus stílusban készülnek. Az együttesre jellemző a humor, szövegeik pedig általában a nőkről vagy a Shakespeare-kori irodalomról szólnak.[1] További jellemzőik még a színpadias fellépésük és Russell Mael magas terjedelmű (falsetto) hangja is.

Története

[szerkesztés]

A kaliforniai Pacific Palisades városkában alakultak. Alapító tagjai, Ron és Russell Mael testvérek ebben a városban nőttek fel. Itt olyan zenekarok is felléptek mint a The Doors vagy a Love. A testvéreket továbbá elkezdték érdekelni az angol rockegyüttesek (pl. Pink Floyd és The Kinks), és a zenéjük akkora hatással volt rájuk, hogy megalapították saját együttesüket, 1968-ban, "Halfnelson" néven. Első nagylemezük 1971-ben jelent meg, és a zenekar nevét viselte. 1972-ben újból kiadták a lemezt, ezúttal a Sparks név alatt. Második nagylemezüket 1973-ban adták ki, ekkor már teljes mértékben a Sparks név alatt. Azóta még 22 albumot adtak ki, amelyből a 2015-ös lemezük a skót Franz Ferdinand együttessel együtt készült. A mai napig duóban működnek. Jellemzőik az intelligens és szofisztikált szövegek használata, a humor és a különleges színpadi fellépésük.[2]

Munkásságuk olyan előadókra hatott, mint Kurt Cobain, a Duran Duran, Morrissey, Björk, Faith No More és még sokan mások.[2]

Zenei stílusuk

[szerkesztés]

A Sparks zenéje a következő stílusokba sorolható: glam rock, pop-rock, new wave, art rock, popzene. Az 1979-es albumukon disco/szintipop zenét játszottak, az 1986-os albumukon dance-pop zenét játszottak, míg az 1994-es lemezük a house/techno stílusok jegyében készült. Újabb albumaik (a 2002-es lemezükkel kezdve) a chamber pop és neoklasszikus zene jegyében készültek.

Diszkográfia

[szerkesztés]
  • Halfnelson (1971, 1972-ben újból kiadták, Sparks néven)
  • A Woofer in Tweeter's Clothing (1973)
  • Kimono My House (1974)
  • Propaganda (1974)
  • Indiscreet (1975)
  • Big Beat (1976)
  • Introducing Sparks (1977)
  • No. 1 in Heaven (1979)
  • Terminal Jive (1980)
  • Whomp That Sucker (1981)
  • Angst in My Pants (1982)
  • In Outer Space (1983)
  • Pulling Rabbits out of a Hat (1984)
  • Music You Can Dance To (1986)
  • Interior Design (1988)
  • Gratuituous Sax and Senseless Violins (1994)
  • Plagiarism (1997)
  • Balls (2000)
  • Lil' Beethoven (2002)
  • Hello Young Lovers (2006)
  • Exotic Creatures of the Deep (2008)
  • The Seduction of Ingmar Bergman (2009)
  • FFS (a Franz Ferdinand együttessel, 2015)
  • Hippopotamus (2017)
  • A Steady Drip, Drip, Drip (2020)[3]
  • Annette (soundtrack album, 2021)
  • The Girl Is Crying in Her Latte (2023)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Alfvegren, Skylaire. „Shooting Off Sparks”, LA Weekly , 1998. november 4.. [2006. december 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 4.) 
  2. a b Sparks biográfia (magyarul). Rockbook.hu
  3. Sparks Channel Collective Angst on "I'm Toast". Rolling Stone

Források

[szerkesztés]