Spanyol bordás gőte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Spanyol bordás gőte
Pleorodeles waltl.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Farkos kétéltűek (Caudata)
Alrend: Salamandroidea
Család: Szalamandrafélék (Salamandridae)
Nem: Bordás gőte (Pleurodeles)
Faj: P. waltl
Tudományos név
Pleurodeles waltl
Michahelles, 1830
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Spanyol bordás gőte témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Spanyol bordás gőte témájú médiaállományokat és Spanyol bordás gőte témájú kategóriát.

A spanyol bordás gőte (Pleurodeles waltl) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a farkos kétéltűek (Caudata) rendjéhez, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjához tartozó bordás gőte nem egyik faja. Magyarul gyakran egyszerűen csak bordás gőtének nevezik.[1]

Elterjedése[szerkesztés]

Marokkóban, Portugáliában, Spanyolországban és Gibraltáron honos.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Világosszürkétől sötétszürkéig változó színű bőrét barna vagy fekete pöttyök színesítik; hasa világosbarna vagy sárgásbarna, farkának hasi oldala rendszerint egyszínű barna–sárgásbarna. Bőre erősen szemcsés, sok miriggyel. A mirigyes-szemölcsös bőr legjellemzőbb bélyege nagyobb szarubütykök a hát és az oldalak határán végighúzódó sora, amit a bordák hosszú, hegyes végei átdöfhetnek. Ezek a rendkívül sajátos, nem a has alá bekanyarodó, hanem kétoldalt felhajló bordák a bordás gőték védekező mechanizmusának részei.[2]

Közepes méretű gőtefaj. Természetes környezetben mintegy 30 cm-esre nő meg; a fogságban tartott egyedek jellemzően 15–20 cm-esek. Teste hengeres — a hímeké ellaposodó, a nőstényeké általában teltebb.

A hímek kisebbek és rendszerint vékonyabbak is; testük rövidebb, farkrészük hosszabb, kloákájuk nagyobb. Lábuk testüktől távolodva kiszélesedik.[3] Háttaraja se a hímnek, se a nősténynek nincs.

Feje lapos, valamivel hosszabb, mint amilyen széles. Szemei a fej két oldalán találhatók. Orra hegye tompított, sőt szinte a varangyoké módjára legömbölyített. Ínyfogsorai messze, jóval a belső orrnyíláson túl előrenyúlnak.

Lekerekített végű farka oldalról lapított, alul-felül határozott vitorla díszíti. Hátoldalán a gerinccel párhuzamosan világosabb pontokból vagy vonalkákból álló minta fut végig.

Első lábain négy ujj nő, a hátsókon öt.

A kifejlett lárva fehér vagy világossárga alapszínét számos, többnyire összefolyó, sötét hamuszürke folt tarkázza, fehér hasoldalát apró, szürke, szétszórtan álló foltok pettyezik. Három kopoltyúbojtja közül a középső kisebb a szélsőknél. Oldalról erősen összenyomott farka nagyjából olyan hosszú, mint a törzse, vitorlája felül nagyon magas. A lárva bőre majdnem sima. A lárva körülbelül 6 cm-esen alakul át felnőtt állattá.

Életmódja[szerkesztés]

Elterjedési területének éghajlata rendkívül száraz, aszályos. Ezért a spanyol bordás gőte ha teheti, kizárólag vízben: kisebb tavacskákban, lagúnákon, öntöző rendszerekben, árkokban él. A sziklák alá, hasadékokba, vagy bármilyen egyéb, nyirkos helyre csak akkor mászik be, ha az aszályos időszakban megszokott élőhelye kiszárad — ilyenkor tőle telhetőleg elbújik.

Természetes táplálékai lárvák, rovarok és rákok;[4] Megfelelő környezetben akár húszéves koráig is elélhet; fogságban tubifexszel, szúnyoglárvával, fagyasztott hallal, lisztkukaccal, gyászbogárlárvával etethető.

Párzási időszaka kora tavasszal, nyár derekán kezdődik — ilyenkor a nőstény több nap alatt 100–1000 petét rak le egyesével a vízinövények leveleire. A peték csak melegben fejlődnek ki.

Tartása[szerkesztés]

Fogságban könnyen tartható, ezért kezdő akvaterraristák számára ideális. Állatkereskedésekben Magyarországon is szinte mindig kapható. Mivel hazánkban nem őshonos, ezért nem is védett.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Meskó Gyöngyi, 1961: A bordás gőte (Pleurodeles waltl MICHAHELLES) szaporodása és egyedfejlődése. Akvárium és terrárium 6. évf. 2. sz. p. 102–105.
  2. National Geographic Magyarország — Védelmi mechanizmusok I. bordás gőte
  3. Hüllő Világ — Bordás gőte
  4. Vadállatok.hu — Adatlapok: Hüllők és kétéltűek

Források[szerkesztés]