Ugrás a tartalomhoz

Spanyol aranykor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A spanyol aranykor a történelmi újkor eleje — az az időszak, amelyben a rohamosan fejlődő, gazdagodó Spanyolország volt a világ vezető gazdasági-politikai hatalma, egyúttal a legkülönfélébb művészetek elismert központja. Az eredeti, El Siglo de Oro spanyol kifejezés tükörfordítása az arany évszázad.[1]

Velázquez: IV. Fülöp (1656) — London, National Gallery

A korszak határai

[szerkesztés]

Nincs közmegegyezés arról, hogy mettől meddig tartott, de a használt évszámok kevéssé különböznek. Legkorábbi kezdőpontjának 1492-t használják. Ebben az évben:

Politikailag legkésőbbi záró dátuma 1659, amikor Spanyolország és Franciaország ratifikálta a Pireneusi Szerződést. A művészetek korszakolásában ezt a határt gyakran kitolják 1681-ig; ebben az évben halt meg Pedro Calderón de la Barca, a korszak utolsó nagy írója.[1]

A művészetekben

[szerkesztés]

Festészet

[szerkesztés]

A kor legismertebb festője Velázquez, aki sok éven át dolgozott IV. Fülöp spanyol király udvarában.[2]

Velázquez kortársa és barátja, Francisco de Zurbarán (1598–1664) főleg vallásos témájú műveiről híres.[3]

Az ávilai katedrálisban fejlesztette ki a spanyol reneszánsz zene alapjait:

Az ő tanítványaik voltak a későbbi nagy zeneszerzők, így Tomás Luis de Victoria.[4]

Irodalom

[szerkesztés]

A közízlés egyik vezető alapelve a mértékletesség erényének preferálása volt. Kiemelkedő szerzők:

A kor messze legismertebb prózaírója Miguel de Cervantes (1547–1616), Don Quijote alakjának megteremtője.[6]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]