Sosnowsky-medvetalp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Sosnowsky-medvetalp
Heracleum Sosnowskyi 002.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Medvetalp (Heracleum)
Faj: H. sosnowskyi
Tudományos név
Heracleum sosnowskyi
Desv. ex Fisch.
Elterjedés
kaukázusi medvetalp –      pirosperzsa medvetalp –      zöldSosnowsky-medvetalp -      kék2006kaukázusi medvetalp     piros
perzsa medvetalp     zöld
Sosnowsky-medvetalp -      kék
2006
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sosnowsky-medvetalp témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sosnowsky-medvetalp témájú médiaállományokat és Sosnowsky-medvetalp témájú kategóriát.

A Sosnowsky-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) az ernyősök zellerfélék családjába tartozó évelő özönnövény. Taxonómiai vizsgálatok alapján Európában három magas termetű Heracleum faj fordul elő, melyek kertészeti és mezőgazdasági célból behozott eredetű neofitonok: a Sosnowsky-, a kaukázusi és a zöldes medvetalp.

Jellemzői[szerkesztés]

Hemikriptofiton (félig rejtve telelő), monokarpikus (egyszer termő) évelő vagy kétéves faj.

Felépítése, megjelenése[szerkesztés]

Évelő növény, amely 3–5 méteres magasságot és 10 centiméteres szárvastagságot is elérhet. Sziklevelei épek, hosszúkásak, az első lomblevelei osztatlanok, fogazott szélűek, a második évtől képződő tőlevelek feltűnően nagyok, a levél morfológiája szerint hasadtak vagy osztottak, hegyesek, többé-kevésbe lekerekítetten fogasak.

A hajtások szára belül üreges, kívül barázdált, lilán foltos és gyengén hólyagszőrös,[m 1] míg a virágzat és a termés erősen. Karógyökere elágazó, gyökérnyaka széles, virágzáskor akár 15 centiméter vastag is lehet, ám sekély gyökerezése miatt a lazább talajokból könnyen kifordul.

A virágzat végálló, összetett ernyő, a legnagyobbak átmérője egy métert is elérhet. A zigomorf virágai rovarbeporzásúak, kétivarúak, sziromleveleik fehér - ritkán halvány rózsaszín - színűek. Termése 9–12 mm hosszú, sűrűn szőrös ikerkaszat, melyek közül először a szélsők érnek be.

Termésén feltűnő olaj csatornák vannak

Közép-Európában a csírázás kora tavasztól áprilisig, Magyarországon a virágzás június–júliusban, a termésérés július–augusztusban, a terméshullás pedig szeptemberig tart. Az ikerkaszatok tizenöt évig is életképesek maradnak a talajban, szobahőmérsékleten, száraz körülmények között pedig hét évig tartják meg csírázóképességüket. Kedvező körülmények között azonban már az érés évében fejlődésnek indulhatnak.

Kaszálás nélkül három-négy évi vegetatív növekedés után, kaszálást követően már a második évtől többször fejleszthetnek virágzatot.

Elnevezése[szerkesztés]

Több botanikus felfigyelt a Sosnowsky-medvetalpra, de a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) vagy Heracleum pubescens alá sorolták. Ezért sokáig nem jelent meg a gyomnövény listákon számos nyugat-európai országban. Mint egy önálló fajt Ida Panovna Mangyenova(wd) írta le Grúziában 1944-ben.

Nevét Dmitrii Ivanovich Sosnowsky(wd) grúz biológus-mikrobiológusról kapta, aki Grúzia flórájának és az őszirózsafélék kutatásában ért el eredményeket a 20. század elején.[1]

Jelentősége, felhasználása[szerkesztés]

Több más Heracleum fajjal együtt a 20. század közepén Kelet-Közép-Európában (elsősorban a Szovjetunió országaiban) egyszerre több kísérleti gazdaságban vizsgálták, mint ígéretes erjesztett szilázs (egy menetes betakarítással készített, tartósított tömeg-) takarmányozásra alkalmas növényt, de mivel befolyásolta a húsok és a tej ízét, ezeket egy évtized múltán befejezték. E mellett dekoratív megjelenése miatt kertekben, botanikus kertekben is megtalálható volt (Izlandon például a Reykjavík Botanikus Kertbe a '90-es évek végén telepítették, de miután kiderültek negatív tulajdonságai, hamar kiirtották). 1958-ban Wrocław Orvosi Akadémiáján folytattak tanulmányokat terápiás növényként való hasznosítására.

Ártalmas gyomként az 1980-as években figyeltek fel először a kivadult növényre. 1986–87-re már Lettországban és Észtországban mint agresszív gyomot írták le. Az évszázad végén már Németországban és Magyarországon is jelezték kis mértékű előfordulását. A skandináv országokban csak Dániában (2009) említették. Az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) 2012-es listájában a kaukázusi medvetalpat a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt, inváziós gyomnövények között tartja számon, míg a Sosnowsky-medvetalp ellen pedig 2009 óta növény-egészségügyi szabályozás bevezetését javasolja.

Toxikológia[szerkesztés]

Kettétört kaukázusi medvetalp szára

A Sosnowsky-medvetalp nedvének a bőrt fényre érzékennyé tevő hatása (fitofotodermatitisz) némileg kisebb mint a kaukázusi medvetalpénak.[2] A növény vastag szárából - a 2000-es években Balogh Lajos botanikus muzeológusnak vépi lakosok elmondása alapján - a gyerekek játék látcsövet készíthetnek, melyet a szemükhöz érintve súlyos seb alakulhat ki.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Hólyagosodás Sosnowsky-medvetalp érintése után

A furokumarin fotoaktív vegyületek (azaz a fényérzékeny molekulák) legnagyobb - a vegetációs időszakban változó - koncentrációban a levelekben fordulnak elő. Hatásukat fényre és ultraibolya sugárzásra fejtik ki, az érintést követő 15-120 perc múlva, így a hosszú ruházat jelentősen csökkentheti a károsítást. A reakció a bőr egyéni érzékenységétől is függ. A kezeletlen bőrfelület egy-két nap alatt felhólyagosodik, mely akár több centiméteres is lehet, kisebesedhet és nagyon nehezen gyógyul, illetve további bőrbetegségek kiindulási helyévé válhat, ezért ilyen tünetek esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Körülbelül 24 óra múltán kipirulás, bőrvörösség (eritéma[m 2]) és ödéma jelenik meg, majd három nap után egy gyulladásos reakció jelentkezik. Körülbelül egy héttel később, hiperpigmentáció (szokatlanul sötétebb a bőr) alakul ki az érintett területeken, ami hónapokig tarthat. Az érintett bőr évekig érzékeny maradhat az ultraibolya fényre, a nedvességre (például izzadás vagy a harmat) és a magasabb hőmérsékletre.

E mellett karcinogén (ami rákot okozhat), és teratogén (magzatkárosító hatású) vegyületeket is kimutattak.

Előfordulás[szerkesztés]

Csapadékos (évi csapadék 1000-2000 mm), forró nyarú, hideg telű területeken érzi jól magát. Európában leggyakrabban a homokos és iszapos termőhelyeken található meg, de könnyen alkalmazkodik bármilyen talajhoz. Magyarországon az európaiéhoz képest alacsonyabb éves átlagos csapadékmennyiség miatt - Csehországhoz hasonlóan - elhanyagolt patakok, folyók, utak mentén, tarvágásokon, szakszerűtlenül használt legelőkön jelenhet meg.

Nagy vonalakban tekintve elmondható, hogy míg a kaukázusi medvetalp dísznövényként bekerülve elsősorban nyugatról keletre, addig a főként takarmányhasznosítású Sosnowsky-medvetalp inkább keletről nyugatra terjedve szállja meg Európát.[2]

2012-es, tájékoztató jellegű információk szerint kiterjedt területeken csak a balti államokban, Oroszország európai részein, Fehéroroszország és Ukrajna területén, szórványosan pedig Lengyelországban, Magyarországon, Németországban és Dániában fordul elő.

Származás[szerkesztés]

Elsősorban közép-kelet-kaukázusi, nyugat, közép, keleti, délnyugat transzkaukáziai és északkelet-törökországi területekről származik.

Védekezés ellene[szerkesztés]

Leghatékonyabban a vastag áttelelő karógyökerek 8–12 centiméter mélységben való elvágásával lehet elpusztítani fertőzés kezdeti szakaszában. A vastag, fásodott gyökereket azonban már nehéz elvágni.

Legeltetéssel - a juhok, sertések és szarvasmarhák e növényt is legelik - vagy rendszeres sűrű kaszálással is lehet ellene védekezni. Ha már megjelent, a védekezést már tavasszal meg kell kezdeni, máskülönben a növény csak megerősödik. Ezeket betartva legeltetés - dániai felmérések szerint juhokkal - és kaszálás esetén egyaránt hét év után nem fordul már elő csírázóképes termés a talajban.

Egyes területeken az erdősítés is egy lehetséges stratégia az invazív medvetalpak ellen, arra azonban figyelni kell, hogy az árnyék-toleranciájuk különböző: a kaukázusi medvetalp kevésbé árnyéktűrő, mint a Sosnowsky-medvetalp.

Gyomirtó szerek között is vannak hatásosak, de csak tavasszal, a vegetációs időszak kezdetétől alkalmazva ad megbízható eredményt. Használatához feltétlenül forduljunk szakemberhez.

„Amennyiben a veszélyes medvetalp belterületen található, az önkormányzathoz kell fordulni a mentesítés elvégeztetése érdekében, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához.” (Novák Róbert, (NÉBIH)[3]

Betegségei, kártevői[szerkesztés]

Jelentős kár- és kórokozója nem ismert.

Képek[szerkesztés]

Hasonló fajok

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Hólyagszőrök: a levél epidermisz különböző nagyságú, kiemelkedő, szabad szemmel is megfigyelhető világos gömböcskéi. Részletesebben lásd a halofiták Alkalmazkodási stratégiák szakaszának Sókiválasztó hólyagszőröcskék részében
  2. Eritéma: bőr alatt elhelyezkedő, nyomásra érzékeny, vörös, csomóképződéssel járó gyulladásos bőrbetegség (doktorinfo.hu).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Global Plants (formerly JSTOR Plant Science): Sosnowsky, Dmitrii Ivanovich (1885-1952) (hozzáférés: 2014. július 1.
  2. ^ a b Balogh Lajos: Terjed a rendkívül veszélyes kaukázusi medvetalp, greenfo.hu - 2009. július 25.
  3. Nébih: a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp Magyarországon csak néhány helyen található meg, kormany.hu/MTI - 2014. június 24.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • 86/2012. (VIII. 15.) VM rendelet- 3. melléklet A természetvédelmi szempontból veszélyt jelentő, inváziós- és egyéb gyom jellegű növényfajok listája