Soproni Ruhagyár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Soproni Ruhagyár egy megszűnt állami vállalat Magyarországon. Rövidítése: SR.

Székhelye[szerkesztés]

Sopron, Rákóczi u. 8.

Az épület leírása[szerkesztés]

„A 8. szám alatti nagyméretű saroktelek Rákóczi utcai oldalán álló kétemeletes, rizalitokkal tagolt homlokzatú épület több szakaszban épült ki, bár homlokzatkiképzése közel egységes képet mutat. Az épület elsőként felépült, a mai épület nyugati szakaszán álló részét Nagy Sándor táblabíró építtette 1833-ban Hild Vencel (?–1834) tervei szerint. Ezt az egyemeletes, kétemeletes középrizalitú, U alakú városi palotát 1883-ban Schneider Márton (1847–1911) tervei alapján kétemeletessé építették át az Offiziers Töchtererziehungs-Institut (Tiszti Leánynevelõ Intézet) részére.13 Az 1883-ban épült rész rizalitjának második emeletén kapott helyet az Intézet könyvtára és kápolnája is. Az épületet Schneider 1883-ban készült terveinek felhasználásával 1890-ben újabb, szintén rizalittal kiemelt homlokzatú szakasszal bővítették. Az épület nagyméretű sarokrizalittal lezárt újabb szakasza az 1927-ben bekövetkezett bővítés eredménye. Az épületbelső fő jellegzetességei a háromhajós, klasszicista kapualj, a reprezentatív lépcsőházak, a boltozott belső terek és az igényes burkolatok.[1]

Története[szerkesztés]

A későbbi állami vállalati székhely nevezetessége, hogy az 1921-es soproni népszavazás eredményét ebben az épületben hirdették ki. Később a Zrínyi Ilona Leánynevelő Intézet működött az épületben.

A második világháborút követően, 1950. szeptember 5-én indult be Soproni Konfekcióüzem néven a termelés a Sopron, Vitnyédi utca 13. szám alatti épületben.Az üzem főleg férfi télikabátokat készített. A gyár munkásai korábbi szabó kisiparosok, mesterek és segédek közül kerültek ki. A kezdeti 60 fős létszám 1951 végére már 240 főre nőtt. A termékválaszték is bővült: a kabátok mellett férfi- és női ruhákat, ágyneműt és alsóneműt is varrtak. A vállalat 1952. december 18-án vette fel a Soproni Ruhaüzem nevet.

1953-ra már szűkké vált a gyárépület, ezért a Könnyűipari Minisztérium új helyet keresett az üzemnek és a Rákóczi utca 8. alatti épületben helyezte el a ruhagyárat. Az épületet jelentősen átalakították, ebből a célból nagyobb kazánházzal, gyárkéménnyel, szén- és salaktérrel látták el.[2]

A fénykor[szerkesztés]

A gyár profilja az 1960-as évekre letisztult: női-, leánykaruha, női blúzok gyártására specializálódott. 1966 szeptemberében a soproni Fenyves szállóban rendezték meg a gyár termékeiből az első reprezentatív divatbemutatót, amelyet a későbbiekben rendszeresen megismételtek.

A soproni gyár dolgozóinak létszáma 1968-ban 1739 fő volt, 1971-ben pedig már 2212 fő. 1971 és 1975 között folyt a termelés, főleg a géppark modernizálása - ennek során 500 új gyors fordulatú, főleg NDK gyártású varrógépet vásároltak. 1973-ban felépült egy új 1250 négyzetméteres munkaterem. Ebben az időszakban farmeranyagokból, könnyű jerseyből, vásznakból csipkerátétes, paszpólozott gyermek- és női ruhákat gyártottak konfekciógépekkel. A létszám tovább emelkedett: 1983-ban 1600 főre.

A termékei jelentős hányadát exportálták, részben a nyugat-európai országokba. Az 1980-as években a soproni fő üzemben a ruhák tervezése, modellezése, az anyagbeszerzés, a szabás-varrás, a csomagolás és az értékesítés folyt, míg a többi telephelyeken (Brennbergbánya, Csorna, Csepreg, Szany, Fertőszentmiklós) csak a varrást végezték el.

A rendszerváltás után[szerkesztés]

A volt állami vállalat részvénytársasággá alakult (Soproni Ruhagyár Rt.). Székhelye: 9400 Sopron. (A cég mintaboltja Budapesten az Üllői út 16/B. alatt található.) A vállalat privatizációja 2006-ban versenytárgyalás során dőlt el: a kecskeméti Medicalholding Kft. pénzügyi befektető cég szerezte meg a cég ingatlanját.[3]

Bár évekkel ezelőtt megkapta a beruházó a jogerős építési engedélyt az egykori ruhagyár helyére tervezett szállodával kapcsolatban, a projekt még 2019-ben sem valósult meg.[4][5][6]

Díjai, elismerései[szerkesztés]

A Soproni Ruhagyárat 13 alkalommal tüntették ki élüzem címmel; termékei 1985-ben és 1986-ban BNV-nagydíjat kaptak.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://epa.oszk.hu/01900/01977/00246/pdf/EPA01977_soproni_szemle_2010_1_079-089.pdf
  2. http://epa.oszk.hu/01900/01977/00038/pdf/EPA01977_Soproni_Szemle_1957-xi-3-4.pdf
  3. Archivált másolat. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 4.)
  4. Archivált másolat. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 4.)
  5. Archivált másolat. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 4.)
  6. Archivált másolat. [2019. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 5.)