Solymossy Ulászló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solymossy Ulászló
Született1897. június 30.[1]
Terezín
Elhunyt1960. szeptember 30. (63 évesen)
Gröbming
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
A Wikimédia Commons tartalmaz Solymossy Ulászló témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vitéz stanogorai Solymossy Ulászló, 1934-ig Stanoilovic (Theresienstadt, 1897. június 30.Gröbming, 1960. szeptember 30.) magyar katona, vezérőrnagy (gyalogság).

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Apja, Stanoilovic István is hivatásos katonatiszt volt, címzetes altábornagyi rendfokozatot ért el. Anyja neve Medvey Ilona.

Középiskolai tanulmányait a kismartoni császári és királyi katonai főreáliskolában végezte, majd elvégezte a Theresianum Katonai Akadémiát (1911–1914), illetve később a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia tiszti továbbképző tanfolyamát, a Hadiakadémiát (1924–1926).

Az első világháborúban a tiroli 1. császárvadász ezredben szolgált, soron kívül századossá léptették elő. A háború végén olasz hadifogságba esett.

1938. február és 1939. augusztus között katonai attasé volt Prágában, majd 1941 augusztusáig Pozsonyban.

A második világháborúban hadosztályparancsnokként vett részt. 1943. augusztus 10-től a Honvédelmi Minisztérium VIII. csoportfőnöke, egyben a leventék országos parancsnoka. 1944. október 1-jén nyugállományba helyezték, de a nyilaspuccs után reaktiválták. 1944. november 15-től a háború végéig országos erődítési parancsnok volt.

Kitüntetései a viselési sorrendben[szerkesztés]

  • Magyar Érdemrend tisztikeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal (1942. október 20.),
  • Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1941. december 2.),
  • Magyar Érdemkereszt IV. osztálya (1933),
  • Katonai Érdemkereszt III. osztálya hadidíszítménnyel, kardokkal (1917. október 20.),
  • Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (két ízben, 1916. december 16. és 1918. február 23.),
  • Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (1916. június 17.),
  • Kormányzói Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Bronzérme, szalagján a másodízben adományozott hadidíszítménnyel és kardokkal ékesített III. osztályú Katonai Érdemkereszt kisebbített alakjával,
  • Kormányzói Dicsérő Elismerés Koronás Magyar Bronzérme (1929),
  • Károly-csapatkereszt,
  • Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal,
  • Tiszti Katonai Szolgálati Jel II. osztálya,
  • Erdélyi Emlékérem,
  • Olasz Korona Rend parancsnoki keresztje (1936),
  • Német Sas Rend II. osztályú érdemkeresztje (1938. május),
  • német Vaskereszt II. osztálya (1942. december 7.),
  • tiroli Háborús Emlékérem (1942. április 3.),
  • bolgár Háborús Emlékérem,
  • Német Lovagrend Mária keresztje.

Források[szerkesztés]

  • Szakály: Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály: Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és elhárítás témaköréből 1918–1945. 2. javított és kiegészített kiadás. Budapest: Magyar Napló; (hely nélkül): Veritas. 2015. 214–215. o. ISBN 978-615-5465-61-1  

Jegyzetek[szerkesztés]