Solaris (film, 2002)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solaris
(Solaris)
2002-es amerikai film

Natascha McElhone (Rheya) és George Clooney (Chris Kelvin)
Natascha McElhone (Rheya) és George Clooney (Chris Kelvin)
RendezőSteven Soderbergh
ProducerJames Cameron
AlapműStanisław Lem: Solaris
Műfaj
ForgatókönyvíróSteven Soderbergh
FőszerepbenGeorge Clooney
Ulrich Tukur
Natascha McElhone
ZeneCliff Martinez
OperatőrSteven Soderbergh
VágóSteven Soderbergh
JelmeztervezőMilena Canonero
Gyártás
Gyártó20th Century Fox
Ország USA
Nyelvangol
Forgatási helyszín
Játékidő99 perc
Költségvetés47 millió  USD (becsült)[1]
Képarány2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó20th Century Fox
BemutatóUSA 2002. november 19.
Magyarország 2003. március 13.
Bevétel
  • 30 002 758 $ (világszerte)
  • 14 973 382 $ (Amerikai Egyesült Államok)
További információk
SablonWikidataSegítség

A Solaris (Solaris) 2002-ben bemutatott amerikai tudományos-fantasztikus film, dráma Steven Soderbergh rendezésében, mely Stanisław Lem azonos című regényéből készült.

Az első, Andrej Tarkovszkij rendezte 1972-es változatban a film legvégső része lényegesen eltért a regényétől, az ateista, technokrata Lem rosszallását kiváltva.[2][3]Hasonlóan az első, és Tarkovszkíj által rendezett 1972-es változathoz, a film befejezése itt is lényegesen eltér az eredeti regénytől. Ahogy mindkét film utolsó percei messze túlnyúlnak a Lem általiaktól, Soderbergh filmjének nem egy, hanem három kruciális[4] pontja van filozófiailag. Mindkét film azt kérdezteti a nézőtől, embernek tekinthető-e egy nem anyaszülte, ha annak/ neki teljességgel emberiek az érzelmei és a tudata? Hogyan anthropomorfizálódik Lelkileg egy nem anyaméhből keletkezett?

„Steven Soderbergh filozófiai kérdéseket feszegető és lélektani drámára épülő, bensőséges kamara-sci-fije inkább gesztusértékű alkotás: tisztelgés, főhajtás a nagy előd, Tarkovszkij Solarisa előtt.”
Korcsog Balázs[5]

Történet[szerkesztés]

.Dr. Chris Kelvin feladatul kapja, hogy eljusson a Prometheus nevű űrállomásra, mely a Solaris nevű bolygót vizsgálja. A bolygó felszínét ellepő intelligens óceán titkai megfejtésre vártak. Az ott tartózkodó, tudományos kutatást folytató, háromtagú tudóscsoporttal megszakadt mindenféle kapcsolat, és Kelvinnek kell kiderítenie, hogy a kutatók miért szakítottak meg mindenfajta kommunikációt a Földdel. A csoport vezetője, Gibarian kifejezetten Kelvin segítségét kérte.

Az űrállomásra érkező Kelvin megdöbbenve látja, hogy Gibarian időközben öngyilkosságot követett el. A bázison maradt két tudós pedig elmezavar jeleit mutatja. Dr.Gordon teljesen elbarikádozza magát, dr.Snow ( az eredeti műben Snout ) pedig össze-vissza beszél, mintha megőrült volna. Kelvin hamarosan személyesen is megtapasztalja az űrállomás legénységét megzavaró jelenséget, és másnap arra ébred, hogy halott szerelme, Rheya (az eredeti könyvben Harey) ül vele szemközt egy széken. Kiderül, a Solaris realizálja az ember elnyomott bűneit, vágyait és viszonyait: megjelennek a múltunkban lent a Földön ismert emberek.

A film 3 kruciális pontja közül az első, amikor Kevinnek fél-álomban megjelenik a halott Gibariannak a szelleme, s föltesz 2 kérdést, és tesz egy megállapítást. Az egyik kérdése a pszichológus felé az, hogy ki kinek a bábja, a másik, hogy Kevin embernek tartja-e magát, A megállapítása így hangzik: "A bábok álma embernek lenni" (ez utánérzésnek is felfogható a Philip K. Dick általi "Álmodnak-e az androidok bárányokról?" könyvben foglaltak szerint).

A teremtmény Rheya kijelenti. "csapdaélet ez a miénk". Ez a mondata visszavezeti a nézőt ahhoz a patrisztika korában még ismert nézethez, hogy mindenki szomorú a másik 2 miatt, Isten, ember és ördög. A második kruciális pont tehát ez, amikor a nő kijelenti ezt a sok irányba magyarázható mondatát: "Tudom, hogy nem vagyok ember, ezért nem értem, hogy (Chris) mitől fél."

Az amerikai Solaris film 80. percénél kiderül , maga Snow sem Snow, mert az eredetit annak az f-lénye , Snow képzelt bátyja megölte, azonban a bolygó ezt a Snow-gyilkost "eltette láb alól", és mire Chris Kevin pszichológus megérkezik az űrállomásra, egy az eredeti Snowval identikus Snow f-lény fogadja. A bolygó nem engedélyezi a halált.

A harmadik kruciális pont ezután következik be.

Kevin és Gordon megszervezik a Földre történő visszatértüket, azonban a visszatértek jelenete összeforrasztja a gépet az izzadó szenvedő, lelkiségükben Vergődő emberekkel. A film záró részében azt lehet látni, Kevin a Földön otthonában megvágja az ujját ( 1'25"30''') azonban a seb azonnal eltűnik, és utána láthatjuk, hogy nem csak az van, hogy az eredeti Chris Kevin visszamaradt a sikertelen hazautazási kísérlet folytán a Solaris körül keringő Prometheusz űrállomáson, hanem azt is, hogy a bolygó leküldte a Földre a szerelmes párt.

Az amerikai filmrendező nem foglalkozik a solarisellenes Gordonnal sem , sem a magát megölő, de utána mégiscsak -- halál többé nem lévén ott, ahol a Solaris operál -- élő Snow világával, ahogy azzal sem, milyen is lehet mindezek után az Élet az űrállomáson.

Szereplők[szerkesztés]

Szerep Színész Magyar hang
Chris Kelvin George Clooney Szabó Sipos Barnabás
Rheya Natascha McElhone Kéri Kitty
Gibarian Ulrich Tukur Forgács Péter
Snow Jeremy Davies
Helen Gordon Viola Davis Fullajtár Andrea

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Solaris - IMDb - Box office/business
  2. Géczi Zoltán: Dialógusok az elektronikus lélekvándorlásról In: Filmvilág, 2006/6. szám
  3. Kovács András BálintSzilágyi Ákos: Tarkovszkij, az orosz film sztalkere (Helikon Kiadó, 1997) ISBN 963-208-478-0
  4. Magyarul: döntő fontosságú.
  5. Korcsog Balázs: Titanisz az égben, In: Filmvilág 2003. 3. szám 58. old.

Források[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Solaris (film) témában.

További információk[szerkesztés]