Csucsor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Solanum szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csucsor
Solanum sodomeum
Solanum sodomeum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Burgonyavirágúak (Solanales)
Család: Burgonyafélék (Solanaceae)
Nemzetség: Solanum
L., 1753
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csucsor témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csucsor témájú kategóriát.

A csucsor[1] ebszőlő[forrás?] (Solanum) a Burgonyavirágúak (Solanales) rend burgonyafélék – csucsorfélék – (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége.[2] Körülbelül 2000 faj tartozik bele, melyek szinte minden földrészen megtalálhatóak. Gyógyászati- és toxikológiai jelentőségű növények.[m 1] Az összes fajban megtalálhatóak a glikoalkaloidok, melyek nagy mennyiségben a szervezetbe kerülve megbetegedéshez, mérgezési tünetekhez vezethetnek.[4]

A Magyarországon is előforduló, mérgezést okozó fajok: az ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara L.), a fekete csucsor (Solanum nigrum L. emend MILL.), a – közismert nevén – burgonya (Solanum tuberosum L., a toxikus mennyiségű alkaloidot tartalmazó krumpli keserű ízű) és a korallfácska (Solanum pseudocapsicum L.). Egyes fajok gyümölcseiben az érés alatt bekövetkezik ezeknek a Solanum-alkaloidoknak a metabolizálódása (átalakulás olyan formává amely lehetővé teszi a kiürülést), s így az érett bogyók már csak alig mérgező vegyületeket tartalmaznak, így számos gyümölcsöt (paradicsom, tojásgyümölcs stb.) élelmiszerként tartunk számon.[4]

A Solanum nemzetség minden faja – egészen a végső felhasználóig – növényútlevél-köteles növény.[5]

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Solanum a latin solare, napszúrást okozni, elbódítani jelentésű szóból ered, ami mérgező voltára utal.[6]

A csucsor szó a botanikában a növénycsaládra már régóta – írásban már az 1700-as évek előtt – használatos műszó és régi szótárakban ezért a burgonya (Solanum tuberosum) is ezen a néven szerepel.[7] A szó első sorban a növények gumójának vagy termésének dudoros formájára utal, a csúcs főnév -r képzős származékaként.[8][9]

Az „ebszőlő” régi botanikai szavunk, ami a nyelvjárásokban is szélesen elterjedt. A névadás alapja a növény kapaszkodó szára (nyúlánk levélnyelével csavarodva talál támasztékot) és a fürtvirágzatából kialakuló tojásdad, fényes piros, őszi bogyócsoport.[10]

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Többnyire alacsony bokor; számos fajának bogyótermése mérgező. Bogernyőben termő piros bogyói egyformán szemünkbe tűnnek vízpartokon, liget- és láperdőkben. Az összetétel eb- előtagja azt jelzi, hogy bogyója ehetetlen, haszontalan – sőt, veszedelmesen mérges: a szívműködést bénító szolanint tartalmaz.[10] Új inváziós faj a Kárpát-medencében a kerti csucsor (Solanum melanocerasum).[forrás?]

Fontosabb fajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismertebb zöldségnövényeink közül ebbe a nemzetségbe tartozik:

A Kárpát-medencében kevésbé ismert, ehető termésű fajok:

Sok fajuk gyomnövény. Ezek közül a Kárpát-medencében a fekete csucsor vagy kutyabogyó (Solanum nigrum) és a keserű vagy ebszőlőcsucsor (Solanum dulcamara L.) terjedt el leginkább. Utóbbit gyógynövényként tartják nyilván, de az egész növény erősen mérgező, ezért háziszerként semmiképp sem ajánlott. Hatóanyagai serkentik a vizeletképződést, a májműködést, leveleinek főzetét sebek lemosására és reuma elleni gyógyfürdőkben használják. Mocsári társulások szegélyén, nyáras-borókásokban, gyomtársulásokban gyakori félcserje.

Dísznövényként termesztik a burgonyacserjét (Solanum rantonnetii vagy Lycianthes rantonnetii) – minden része mérgező. Ez hazánkban dézsás növényként tartható, az enyhe fagyokat még elviseli, de −3 °C már károsíthatja. Szereti a napsütést, közepes vízigényű, májustól szeptemberig nyílik. Madeira szigetéről származik a klárisfácska (díszpaprika, Solanum capsicastrum). Egy további dísznövényként elterjedt faja a vöröstüskés csucsor (Solanum pyracanthon) mely Madagaszkáron és az Indiai-óceán nyugati szigetein őshonos. Ez hasonlóan a kék csucsorhoz hazánkban csak dézsás növényként fordul elő, mivel a hideget nem bírja.

Ismertebb dísznövények a nemzetségből:

Gyógynövényként termesztik az orvosi csucsort (Solanum laciniatum Ait.).

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A szteroid ipar legfontosabb nyersanyagát a mexikói Dioscorea fajok szolgáltatták, melyek az intenzív hasznosítás következtében kimerülőben voltak. Alternatív nyersanyagként a szteroidalkaloidokat tartalmazó Solanum fajok is számításba jöttek, mely kutatásokat Magyarországon a '70-es években folytattak, s e vizsgálatok eredményei hazai és nemzetközi fórumokon is elhangoztak. Ezt már megelőzően is voltak a nemzetséghez tartozó fajokra is kiterjedő elterjedési és termőhelyi hatóanyag-vizsgálatok is.[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Máthé Imre: Az orvosi csucsor rendszertani helye és rokonsága (6. oldal), Magyarország kultúrflórája sorozat könyvek - 1964.
  2. Szabó Roland: Trónkövetelő gyomnövények (2.): Fekete csucsor (SOLNI), MezőHír ‒ Mezőgazdasági Szaklap - 2005. április 10.
  3. Máthé Imre: A Hatóanyag Produkcióbiológiai Kutatócsoport tevékenysége (RTF, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet (hozzáférés: 2015. június 2.)
  4. ^ a b Dr. Marczal Gabriella és Lencsés Nóra: Csak mérges manók ellen, fitt.info magazin - 2005. május 1.
  5. Növényegészségüggyel kapcsolatos gyakran ismételt kérdések Milyen növényekhez kell növényútlevél?, Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (hozzáférés: 2015. június 2.)
  6. Rácz János: Nép és nyelv: Keserű növények – keserű nevek (Keserű csucsor; 52. oldal), Magyar Nyelvőr 127. évfolyam 1. szám – 2003.
  7. Bakos Ferenc: A török paradicsom (Solanum melongena) magyar elnevezései (94-105. oldal), Magyar Nyelv 50. évfolyam 1-2. szám - 1954.
  8. Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára 1. kötet (Csucsor - 197. oldal) - 1873.
  9. Rácz János: Nép és nyelv: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában I. (madárcsucsor), Magyar Nyelvőr 126. évfolyam 1. szám – 2002. január–március ISSN 1585-4515
  10. ^ a b Rácz János: Nép és nyelv: Kutya van a kertben… (Solanum dulcamara), Magyar Nyelvőr 125. évfolyam 4. szám - 2001. október–december ISSN 1585-4515
  11. ^ a b Tuzson János Botanikus Kert Mi virágzik? (hozzáférés: 2015. június 3.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]