Szelepcsény
| Szelepcsény (Slepčany) | |
 | |
| Nepomuki Szent János római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Aranyosmaróti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1165 |
| Polgármester | Ján Határ |
| Irányítószám | 951 52 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | ZM |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 813 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 90 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 163 m |
| Terület | 9,35 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 19′ 00″, k. h. 18° 19′ 60″Koordináták: é. sz. 48° 19′ 00″, k. h. 18° 19′ 60″ | |
| Szelepcsény weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Szelepcsény (szlovákul Slepčany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Mikófalva (vagy Mikófalu) puszta tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Aranyosmaróttól 10 km-re délnyugatra, a Zsitva partján fekszik.
Élővilága[szerkesztés]
-
2017 -
-
2023
A faluban régóta fészkelnek gólyák, 2022-ben és 2023-ban is 4-4 fiókát számoltak össze.[2]
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek szerint a község területén a kőkorszakban a lengyeli kultúra települése állt. A középkori falu a 11. században keletkezhetett, első írásos említése 1165-ből származik "aliud Minus predium Selepchen" alakban. 1209-ben "Celepsen", 1229-ben "Scelepchen", 1234-ben "Zelepchen", 1247-ben "Minor Selepchen", 1255-ben "Scylipche", 1257-ben "Zelepchen", 1360-ban és 1367-ben "Kyszelepchen" alakban említik a korabeli források.[3] 1165-ben a garamszentbenedeki bencés apátság birtoka. A falut az 1245-ből fennmaradt az apátságnak adózók összeírása is megemlíti.
1536-ban 10 portája adózott. 1545-ben az esztergomi káptalanhoz tartozott. 1601-ben malma és 46 háza volt a községnek. 1634-ben feldúlta a török. 1715-ben 36 adózója volt, köztük 3 kézműves. Az 1779-es egyházi vizitáció megemlíti, hogy a falunak két malma van, az egyik a káptalané, a másik a falué. 1828-ban 88 házában 598 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Iskolája 1885-ben épült, 1875-ben létesült téglagyára.
Határában feküdt egykor Jóka falu, melyet 1229-ben említenek először. 1386-ban a gímesi vár tartozékaként Mária magyar királynő visszaadja Forgách Balázsnak.[4] 1406-ban a russói váruradalomhoz tartozott. Az 1601-es adóösszeírás házait Szelepcsényhez sorolja. 1828-ban 2 háza volt 13 lakossal.
Vályi András szerint "SZELECSÉNY, v. Szelepcsény. Elegyes falu Bars Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Thozárhoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, vagyonnyai külömbfélék; piatzok Sz. Benedeken, és Nyitrán"[5]
Fényes Elek szerint "Szelepcsény, tót falu, Bars vmegyében, a Zsitva mellett: 611 kath. lak. Tölgyes erdő. Jó rét, és föld. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Léva 3 óra."[6]
Bars vármegye monográfiája szerint "Szelepcsény, zsitvavölgyi magyar és tót kisközség, 759 róm. kath. vallású lakossal. E községről már 1165-ben találunk említést, a mikor Páznár fia Farkas a szent-benedeki apátságnak adományozza. 1234-ben II. Endre megengedi az itt lakó királyi szolgáknak, hogy a szent-benedeki apátság jobbágyai lehessenek. 1565-ben az esztergomi káptalan lesz a birtokosa és az marad mindvégig. Itt született néhai Szelepcsényi György esztergomi érsek, szegény sorsú földmíves szülőktől. A község katholikus temploma 1880-ban épült. Ide tartozik Mikófalu puszta is. Postája, távirója és vasúti állomása Zsitvaújfalu."[7]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. A 20. században az egyházi birtokokat felparcellázták.
Népessége[szerkesztés]
1880-ban 541 lakosából 464 szlovák, 39 magyar, 30 német anyanyelvű és 8 csecsemő, ebből 511 római katolikus, 29 zsidó és 1 más vallású volt.
1890-ben 664 lakosából 67 magyar és 569 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 759 lakosából 91 magyar, 2 német és 666 szlovák anyanyelvű volt. Ebből 742 római katolikus és 17 zsidó vallású volt.
1910-ben Szelepcsénynek 816 lakosából 610 szlovák, 199 magyar, 5 német és 2 más anyanyelvű volt, ebből 798 római katolikus és 18 zsidó vallású.
1921-ben 831 lakosából 50 magyar, 8 német, 4 zsidó és 769 csehszlovák volt. Ebből 814 római katolikus és 17 izraelita vallású volt.
1930-ban 960 lakosából 15 magyar, 6 zsidó és 939 csehszlovák volt. Ebből 945 római katolikus és 15 izraelita vallású volt.
1970-ben 1090 lakosa mind szlovák volt.
1980-ban 982 lakosából 2 magyar és 974 szlovák volt.
1991-ben 903 lakosából 6 magyar és 887 szlovák volt.
2001-ben 846 lakosából 818 szlovák és 6 magyar volt.
2011-ben 846 lakosából 818 szlovák, 4 magyar, 2 cseh, 1-1 ukrán, német és morva, továbbá 19 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 813 lakosából 764 (+5) szlovák, 4 (+1) magyar, (+2) ruszin, 7 (+1) egyéb és 38 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]
Neves személyek[szerkesztés]
- Itt született Szelepcsényi György (1595-1685) kalocsai, később esztergomi érsek, Bécs megmentője, az ellenreformáció fontos személyisége.
- Itt született Gartner Pál (1900-1975) orvos, ideggyógyász, pszichoanalitikus, egyetemi tanár, törvényszéki elmeszakértő, műfordító, Gordon Zsuzsa színésznő apja.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1881-ben épült a korábbi kápolna helyén.
- Határában található a Szelepcsényi víztározó.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ bociany.sk
- ↑ DLDF 235988
- ↑ DLDF 58652
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye.
- ↑ ma7.sk
Források[szerkesztés]
- Keglevich Kristóf 2012: A garamszentbenedeki apátság története az Árpád- és az Anjou-korban (1075-1403). Szeged, 194.
- Štefan Rakovský a kol. 1969: Zlaté Moravce a okolie. Bratislava, 153.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Az Aranyosmaróti járás települései | ||
|---|---|---|
Aranyosmarót (Zlaté Moravce) | ||
Barskisfalud (Vieska nad Žitavou) · Barslédec (Ladice) · Barsvörösvár (Červený Hrádok) · Bélád (Beladice) · Csárad (Čaradice) · Ebedec (Obyce) · Feketekelecsény (Čierne Kľačany) · Fenyőkosztolány (Jedľové Kostoľany) · Garamnémeti (Tekovské Nemce) · Gesztőd (Hosťovce) · Gímeskosztolány (Kostoľany pod Tribečom) · Hecse (Choča) · Keresztúr (Hostie) · Kicő (Skýcov) · Kisaranyos (Zlatno) · Kislóc (Lovce) · Kistapolcsány (Topoľčianky) · Kisvezekény (Malé Vozokany) · Maholány (Machulince) · Mankóc (Mankovce) · Nagyvezekény (Veľké Vozokany) · Nemcsény (Nemčiňany) · Néved (Nevidzany) · Néver (Neverice) · Szelepcsény (Slepčany) · Szelezsény (Sľažany) · Taszármalonya (Tesárske Mlyňany) · Valkóc (Volkovce) · Velséc (Velčice) · Zsikva (Žikava) · Zsitvaapáti (Žitavany) · Zsitvaszentmárton (Martin nad Žitavou) |  | |
