Slavićka
| Slavićka | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 720 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 43,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 16,54 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 49′ 25″, k. h. 16° 58′ 16″44.823600°N 16.971100°EKoordináták: é. sz. 44° 49′ 25″, k. h. 16° 58′ 16″44.823600°N 16.971100°E | |
 | |
Slavićka (szerbül: Славићка), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 18, közúton 23 km-re nyugat-északnyugatra, 185-450 méteres magasságban, a Potkozarje területén, a Gomjenica-folyó és a Brkolosa-folyó által közrefogott dombvidéken fekszik. A falu a Rakitovača-domb északi oldalán 5 km, a Rakitovača másik, déli oldalán pedig 4 km hosszan húzódik. Északról Piskavica, északkeletről Borkovići, délről Bronzani Majdan, nyugatról Jelićka község, északnyugatról Radosavska község határolja. A volt Jugoszlávia idején Piskavica községhez tartozott. Közvetlenül a boszniai háború után Ivanjska, majd Bronzani Majdan, végül pedig Banja Luka községhez került.
Slavićka északi része előtt folyik a Brkolosa, déli és délnyugati oldalán pedig a Gomjenica-folyó, amely körül termőföldek vannak, ahol a kukorica, a búza, a zab, az árpa, a rozs és más növények teremnek. A szántóföldek nagy részét szarvasmarha takarmányozására használják. A dombos részeken főként gyümölcsösök találhatók, ahol főként a szilva és az alma terem. 1950-ig a falu lakóinak házai a 400-500 méter magas dombvidéken, igen kedvezőtlen terepen helyezkedtek el. Az ilyen jellegű települések alapja az utakról és síkságokról való menekülés, hogy elkerüljük a török portyázókat, akik az utakon és síkságon jártak, és ritkán döntöttek a hegymászás mellett. A dombokon és egyenetlen terepen könnyebb volt elmenekülni és elbújni minden nem kívánt látogató elől. Természetesen kedvezőbbek voltak a védekezés feltételei is, amikor védekezésre volt szükség. A háborús idők után sokan költöztek le a Brkolosa-folyóhoz, az út mellé, ahol minden szükséges kényelemmel felszerelt házakat építettek.[3]
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 967 | 710 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 0 | 4 |
| Jugoszláv | 5 | 0 |
| Egyéb | 13 | 6 |
| Összesen | 985 | 720 |
Története
[szerkesztés]A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz és Banja Luka községhez tartozó Slavići településnek 81 háztartása és 524 ortodox lakosa volt.[5] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településeken 109 háztartást, 763 ortodox szerb és 3 muszlim lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 115 háztartása és 748 lakosa volt.[7] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ Piskavička planina - Slavićka. dinarskogorje.com . (Hozzáférés: 2024. december 15.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 156. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 104. o.
További információk
[szerkesztés]
