Skoff Elza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Skoff Elza
Született Skoff Elza Beatrix Ilona
1905. november 19.
Rákospalota
Elhunyt 1967. június (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar Magyarország
Foglalkozása rádióbemondó
korrektor

Skoff Elza, Skoff Elza Beatrix Ilona (Rákospalota, 1905. november 19.[1]Budapest, 1967. június) a Magyar Rádió bemondója, korrektor.

Életpályája[szerkesztés]

Skoff Kornél Mihály János budapesti születésű római katolikus magánzó és Pricz Erzsébet kiskozári (Baranya vm.) származású görög keleti vallású felesége leányaként született.[2] 1941. júniusától dolgozott a Magyar Rádióban bemondóként. Több nyelven beszélt. Az alábbiakat nyilatkozta magáról:

„Németül, angolul, franciául és olaszul valóban jól tudok természetesen a magyar anyanyelvemen kívül. Írásban meglehetősen jól bírom az orosz és a spanyol nyelvet is...Jórészt a rokonaimnak köszönhetem, hogy több nyelven beszélek. Családom egy része Németországban, más része Angliában és Skandináviában él, és gyerekkorom óta igen sok időt töltöttem el náluk. A nyelveket idehaza tanultam meg, de a kiejtést és a gyakorlatot külföldön sajátítottam el. A Sorbonne nyelvtanfolyamait is látogattam, szenvedélyem volt a nyelvtanulás, így könnyen ment a dolog. Külföldi tartózkodásaim során majdnem drámai színésznő lettem, - két alkalommal is - bár ehhez a pályához soha nem éreztem elhivatást. Nyelvtanulás céljából sok Shakespeare- és Molière-darabrészletet tanultam be és egy londoni színigagató fel akart léptetni. Be is tanultam a szerepet, de aztán mégis meggondoltam. Második alkalommal Oslóban tiszteltek meg egy ilyen ajánlattal, mégpedig a Norvég Nemzeti Színház igazgatója. Szerencsére igen keveset tudok norvégül, ez pedig előfeltétel lett volna. Ha valóban van ilyen tehetségem, - én nem hiszek benne - akkor most, műsorközlő koromban igazán hasznát vehetem a helyes és szép beszédnek. ”

A második világháború után, 1945. május elsején kezdte meg újra rendszeres adását a Magyar Rádió. Aznap a bemondók közül Skoff Elza és Körmendy László volt szolgálatban. A déli harangszó után felhangzott az új hívójel angol kürtön („Te vagy a legény Tyukodi pajtás“), majd ezt követően Skoff Elza volt az első bemondó, aki a rádió mikrofonján keresztül megszólalt. A még romokban heverő főváros hét pontján elhelyezett hangszóróin keresztül tőle hallhatták ezt a híres mondatot: „A Magyar Rádió végre magyar!” - mondta el, Bajcsy-Zsilinszky Endre kérését teljesítve. (Bajcsy-Zsilinszky még az ellenállási mozgalom képviselőinek találkozóján dr. Ortutay Gyulát javasolta a szabad Rádió első elnökének, és azt kérte tőle, ez a mondat hangozzék el először.) A filmarchívumban fennmaradt a következő adáskezdő mondata is: „A szabad magyar rádió hívja a hallgatót, Rádió Budapest...”

Sebestyén János így emlékezett:

„A bemondó a burzsoá osztály „terméke”, nincs helye a nép rádiójának mikrofonja előtt - ez volt az elv a fordulat évében. Elsőnek a bársonyos hangú, gyönyörűen artikuláló, nyelveket beszélő Skoff Elzát küldték el, akinek kommunista párttagságára csak később derült fény. Őt 1956 után visszahívták, és a Szív küldi bemondója lett...”

Később a Rádiónál más beosztásba került, fordítóként és korrektorként dolgozott.

Rádiós munkáiból[szerkesztés]

  • Szív küldi (műsorvezető)
  • Színházi közvetítések
  • Asszony vezetők — vezető asszonyok. (Helyszíni közvetítés a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének munkájáról (riporter)

Emlékezete[szerkesztés]

Skoff Elza neve elhangzik a Locomotiv GT A rádió című dalában.[3]

Bár Skoff Elzát és Filotás Lilit kevesen ismerték,

Azt tudta minden hallgató, hogy a hangjuk milyen szép.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  • Rádióélet, XIII. évfolyam 35. szám 6. oldal, 1941. augusztus 31. - 1941. szeptember 6. - Öt nyelven beszél, hét nyelven ír és olvas Skoff Elza - a legújabb műsorközlő
  • Magyar Hírlap, 48. évfolyam, 38. szám, 2015. február 14. 12. oldal - Sebestén János visszaemlékezései a vezérigazgató letartóztatásától, a tömegdalokról és a bevethető „vízágyúkról” - Egy rádiós élete a diktatúra éveiben