Skarica Máté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Skarica Máté
Született1544
Ráckeve
Elhunyt1591. március 21. (46-47 évesen)
Ráckeve
Foglalkozása
  • református lelkész
  • életrajzíró
  • fordító
A Wikimédia Commons tartalmaz Skarica Máté témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Skarica Máté (Skaricza) (Ráckeve, 15441591. március 21.) református pap, életrajzíró.

Életpályája[szerkesztés]

Ráckevén kezdett tanulni; 1563-ban pesti rektor, 1564-ben ráckevei tanító lett. Két évvel később Kolozsvárra ment tanulmányai folytatására. 1567-ben a jászberényi, 1568 elején ismét a ráckevei tanítóságot vállalta el. 1569. áprilisban külföldre utazott: a padova, genfi és (1571. április 29-étől) a wittenbergi egyetemen bővítette ismereteit. 1572-ben tért haza, ekkor Szegedi Kis István utódjaként Ráckeve lelkészévé választották. Jelen volt a hercegszöllősi zsinaton, amelynek kánonai kiadásáról ő gondoskodott. 1588-ban nagy hitvitát folytatott Pécsett az unitárius Válaszuti Györggyel, aki a történetet a Pécsi dispuában örökítette meg. Skaricát három évvel később törökök ölték meg otthonában.

Munkássága[szerkesztés]

  • Sajtó alá rendezte és kiadta Szegedi Kis István hátrahagyott műveit, valamint megírta életrajzát (Vita Stephani Szegedini), mely mestere Theologiae sincerae loci communes című munkájával együtt, annak „melléklete”-ként jelent meg (Bázel, 1585). „Ez az életrajz, az első igényes, humanista jellegű tudós-biográfia, tanítványi szeretettel s igen részletesen ismerteti Szegedi Kis hányatott életét, s éppen ezért a magyar reformáció történetének egyik legfontosabb forrása.”[1]
  • Versekbe szedve megírta Ráckeve történetét (1581; kiadta Magdics István 1888-ban). Írt még sírverset Szegedi Kis Istvánnak, szintén verset Szegedinek a Tabulae Analyticae (1592) című munkája elé, és fennmaradt néhány egyházi éneke is.
  • Skaricza Máté: Szegedi István élete; ford. Faragó Bálint; Kanyó Ny., Mezőtúr, 1906
  • Az a több évszázados hiedelem, hogy ő fordította volna Luther Erős várunk... kezdetű énekét, minden alapot nélkülöz.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A magyar irodalom története (1964), 1. kötet, 499. oldal.
  2. A magyar irodalom története (1964), 1. kötet, 507. oldal.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Barla Jenő: Skaricza Máté élete és zsoltárköltészete; Hornyánszky, Bp., 1902
  • Válaszúti György: Pécsi Disputa; tan., jegyz. Dán Róbert, sajtó alá rend. Németh S. Katalin; kritikai kiad.; Akadémiai, Bp., 1981 (Régi magyar prózai emlékek)
  • Tanulmányok Ráckeve múltjából; Nagyközségi Tanács–PMKK, Ráckeve–Szentendre, 1985 (Ráckevei füzetek)
  • Miskei Antal: Skarica Máté és kora; ford. Babits Péter; Sophia Nostra, Ráckeve, 2017 (Ráckeve történelmi és turisztikai értékei)