Skandináv jóléti modell

A skandináv országok hivatalos zászlajai, balról jobbra: Finnország, Izland, Norvégia, Svédország és Dánia

A szociáldemokrata pártokra leadott szavazatok aránya Dániában, Finnországban Svédországban és Norvégiában

A skandináv jóléti modell (angolul: Nordic model) a modern jóléti állam egyik fejlett formája az észak-európai országokban. A fogalom annak a szociálpolitikai paradigmának a módszereit és gyakorlatait takarja, amelyekkel Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország megszervezte a társadalombiztosítás, az egészségügyi szolgáltatások és az oktatás finanszírozását. Ezek az országcsoporton belül sok hasonlóságot mutatnak, ugyanakkor jelentősen eltérnek a kontinens többi államának struktúráitól.

Jóléti ellátások

A skandináv jóléti modell elvei lutheránus alapértékekre épülnek, amelyek alapján minden állampolgár jogosult az ellátásokra, függetlenül az egyéni munkaügyi vagy családi állapotától. A rendszer univerzális, nem hagy ki senkit. Emellett individuális alapú: a feleség a jóléti rendszerben például férjétől függetlenül rendelkezik a jóléti rendszer jogaival, ahogy a férj is a feleségtől függetlenül.

A skandináv országokban az állam jóval nagyobb szerepet vállal a polgárok számára elérhető jóléti ellátások finanszírozásában és megszervezésében, mint más európai országokban. Ehhez az adórendszernek is alkalmazkodnia kellett: az adók széles bázisúak és magasak.

Az ellátások jelentősebbek, mint például a brit William Beveridge modell esetén és jóval nagyobb állami újraelosztást eredményeznek, mint a Bismarck jóléti modell.

A skandináv jóléti ellátások szervezeti modellje is sokkal egyszerűbb, mint Európa más országaiban: szinte minden feladatot az állam, illetve a helyi önkormányzatok látnak el és sokkal kevésbé az egyének, családok, egyházak vagy egyéb civil szervezetek.

Volt szocialista országok

A szocializmust 1990 körül maguk mögött hagyó országok kezdetben sok tekintetben a skandináv modellhez hasonló (hozzá képest ugyanakkor a kevésbé kiterjedt és alacsonyabb minőségű szovjet jellegű) szociális- és egészségügyi ellátórendszerrel rendelkeztek, azonban hiányzott az ezek középtávú fenntarthatóságát biztosító piacgazdaság, állami és privát hatékonyság, adóalap és a mindezeket kombináló tradíciók. A gazdagabb európai országokhoz való felzárkózás folyamatának fenntartásához ugyanakkor a versenyképesség megőrzésére volt szükség, ami a volt szocialista országok legtöbbjeiben viszonylag alacsony adókulcsokhoz vezetett. Az állandósult tőkehiány, a lakosság körében magas munkanélküliségi ráta (előtte pedig a gyárkapun belüli rejtett munkanélküliség), az alacsony termelékenységgel kombinált nagyarányú feketegazdaság és korrupció, valamint a szerény mértékű adóalapok elháríthatatlan akadályokat gördítettek a skandináv modell honosítása elé. (Magyarországon 1975-1998 között működött a skandináv modellt megközelítő ellátórendszer, amely a Kádár-rendszer idején érte el a maximumot és a rendszerváltást követően, a Bokros-csomag intézkedéseivel kezdődött el az azóta tartó fokozatos leépülése.)

További információk

• Beyond Ideology, The Social Welfare State – könyv a skandináv modell védelmében

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nordic model című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.}}