Sivatagi pacsirta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sivatagi pacsirta
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Ammomanes
Faj: A. deserti
Tudományos név
Ammomanes deserti
(Lichtenstein, 1823)
Szinonimák

Alauda deserti

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi pacsirta témájú médiaállományokat és Sivatagi pacsirta témájú kategóriát.

A sivatagi pacsirta (Ammomanes deserti) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Martin Hinrich Carl Lichtenstein német ornitológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda deserti néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

Előfordulása[szerkesztés]

Észak- és Északkelet-Afrika legnagyobb részén, valamint Nyugat-Ázsia és Közép-India területein honos. Kóborlásai során Dél-Európába is elvetődik.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, valamint szubtrópusi és trópusi cserjések és forró sivatagok, sziklás környezetben. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 17 centiméter, testtömege 20-30 gramm.[5] Tollazata fölül szürkés fahéjbarna, farcsíkja rozsdás vörhenyes, alól fakó barnásfehér. Fültájéka, begye, oldala, alsó fark és alsó szárnyfedői halovány, vörhenyes sárgásbarnák. Evező- és farktollai olajbarnák, az előbbiek külső szegélye rozsdás fahéjvörhenyes, a két szélső farktoll a vége kivételével rozsdás fakósárgásbarna. Szeme barna, csőre szarubarnás, a lába sötétbarna.

Életmódja[szerkesztés]

Igen gyors futó, ügyes és fürge repülő, bár repülése kissé lebegő. Rendes hívogatója olyan mélabús, hogy szinte észre se vesszük, hogy voltaképpen milyen kellemes hang.

Szaporodása[szerkesztés]

Elterjedésének északi részein márciustól májusig, a déli részein februártól áprilisig, Szomáliában áprilistól júniusig költ, általában évente kétszer. Monogám. Fészekalja 3-4 tojásból áll.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 8.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 8.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]