Sivatagi hantmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Sivatagi hantmadár
Desert Wheatear Oenanthe deserti by Dr. Raju Kasambe DSCN9430 (1).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Nem: Oenanthe
Faj: O. deserti
Tudományos név
Oenanthe deserti
(Temminck, 1829)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sivatagi hantmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi hantmadár témájú médiaállományokat és Sivatagi hantmadár témájú kategóriát.

A sivatagi hantmadár (Oenanthe deserti) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1829-ben, a Saxicola nembe Saxicola deserti néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Oenanthe deserti deserti (Temminck, 1825)
  • Oenanthe deserti homochroa (Tristram, 1859)
  • Oenanthe deserti oreophila (Oberholser, 1900)

Előfordulása[szerkesztés]

A Szaharában, az Arab-félszigeten, Ázsia keleti és középső részén honos. Kóborló példányai eljutnak Európába is.

A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi és mérsékelt övi cserjések és forró sivatagok, valamint legelők, szántóföldek és vidéki kertek. Vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon csupán egyetlen előfordulása ismert 1991-ből a Hortobágyról.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14–15 centiméter, testtömege 15–34 gramm.[3]

A hím
és a tojó

Életmódja[szerkesztés]

Főként rovarokkal táplálkozik, de férgeket, apró gyíkokat, pókokat és magvakat is fogyaszt.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Fészkét a talaj kis mélyedéseibe rakja. Átlagos fészekalja 4-5 tojásból áll, melyeken a tojó egyedül kotlik.[5]

Tojása

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  3. a b Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 19.)
  5. a b c d A MME Monitoring Központ adatlapja. (Hozzáférés: 2019. január 19.)

További információk[szerkesztés]