Sivatagi hantmadár
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       | ||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Oenanthe deserti (Temminck, 1829) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 A sivatagi hantmadár elterjedési területe
költőhely (nyáron)
egész éves
telelőhely
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sivatagi hantmadár témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi hantmadár témájú médiaállományokat és Sivatagi hantmadár témájú kategóriát.
|
A sivatagi hantmadár (Oenanthe deserti) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Coenraad Jacob Temminck holland zoológus írta le 1829-ben, a Saxicola nembe Saxicola deserti néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Oenanthe deserti deserti (Temminck, 1825)
- Oenanthe deserti homochroa (Tristram, 1859)
- Oenanthe deserti oreophila (Oberholser, 1900)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Szaharában, az Arab-félszigeten, Ázsia keleti és középső részén honos. Kóborló példányai eljutnak Európába is.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi és mérsékelt övi cserjések és forró sivatagok, valamint legelők, szántóföldek és vidéki kertek. Vonuló faj.[4]
Kárpát-medencei előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon csupán egyetlen előfordulása ismert 1991-ből a Hortobágyról.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 15 centiméter, testtömege 17–23 gramm.[6]
.jpg) |
 |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főként rovarokkal táplálkozik, de férgeket, apró gyíkokat, pókokat és magvakat is fogyaszt.[5]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészkét a talaj kis mélyedéseibe rakja. Átlagos fészekalja 4-5 tojásból áll, melyeken a tojó egyedül kotlik.[5]
 |
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Forint.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2022. október 24..
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2022. október 24..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2022. október 24..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2022. október 24..
- 1 2 3 4 "A MME Monitoring Központ adatlapja". Hozzáférés: 2022. október 24..
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2022. október 22..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2022. október 22..
