Sisa (családnév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sisa (vezetéknév) szócikkből átirányítva)

Török eredetű magyar-bolgár személynév.[1][2][3]

Változatai[szerkesztés]

Sisa, Sissa, Szisa, Csicsa

Eredete[szerkesztés]

Alapszava a török sis(şiş) szó, aminek két jelentése van. Egyik a pálca és annak minden fajtája, pld. a kerék küllője, vagy az amire húst tűznek, tehát nyárs, de használják még hegyes csúcs, vagy szúrófegyver megnevezésére is.

Másik jelentése duzzanat, ha emberről mondjuk leginkább kövérséget jelent, -man képzővel képzett változata a Sisman(Şişman) vált értelemszerűen gyakori személynévvé, de ugyanebből vezethetők le a Şişuy, Şişkin, Şişko, Şişal, Şişak, Şişek és Şişik török nevek is.[4]

A Sisa név esetében az -a személynévképző, jelentése tehát kövér.

Ami a hangokat illeti, eredetileg a szó -sz hanggal kezdődött, tehát szis-nek hangzott, de hamar sis lett belőle (szis>sis)[5]. Ezekből a török és a magyar nyelvben is könnyen képződtek másodlagos -cs hangalakú változatok, ilyenek például a Sis-Csics, Sisa-Csicsa, Sismán-Csicsmán stb. nevek (s>cs). A korai magyar alakok, mint az 1067-ben jegyzett Chycha fia Apa, és az 1229-ben a Váradi Regestrumban szereplő Chicha személynevek olvashatók s-sel is, tehát Sisának, esetleg annak -cs hangalakú változatai.[6]

Fontos megjegyezni, hogy a történelmi Sisa>Csicsa személynév nem kapcsolható össze a Pista>Csicsa Somogy környékén elterjedt, becéző alakból keletkezett családnévvel.[7]

A név alapszavául szolgáló sis szó biztosan nem nyugati ótörök vagy csuvas, mert akkor a szóvégen nem -s, hanem -l állna. Valószínűbb, hogy köztörök, ezen belül kipcsak vagy oguz eredetű, ezért nem a honfoglaláskori magyarok török elemeihez köthető, hanem a később beköltöző kunokhoz, besenyőkhöz esetleg úzokhoz.

Elterjedése[szerkesztés]

Főként a keleti országrészben, ezen belül Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Heves és Pest megyék területén, de megtalálható Bács-Kiskun, Csongrád, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben is.

A nyugati országrészben ritkább, itt főként Fejér megye és Győr-Moson-Sopron megye területén ismert.[8][9]

A középkori Magyar Királyság területén az Alföldön, de főleg a Jászságban, Nógrád, Heves és Borsod vármegyékben, a Körösök mentén, a Sárköz és Fejér vármegye területén, valamint az Őrségben, Csallóközben, Krassó-Szörény és Valkó vármegyékben, a Magyar királyság területén kívül Havasalföld és Bulgária[10] egyes részein volt megtalálható.

DNS vizsgálatok[szerkesztés]

Az Y kromoszóma, vagy más néven Y-DNS vizsgálat az apai ág származását határozza meg. Mivel az Y kromoszóma apáról fiúra száll, mint a vezetéknév, ezért nagyon fontos vizsgálati tényező nem csak genetikai kutatásokban, de a genealógiában és a családnévkutatásban is.

Több magyarországi Sisa vezetéknevű személy Y-DNS vizsgálatát végezték el a houstoni Family Tree DNA, és a moszkvai Yfull laboratóriumában.

A tesztelt személyek két különböző területről származnak, a Jászságból és Nógrád megyéből. A vizsgálatok eredménye szerint a különböző területen élő Sisa nevűek közös ősapától származnak[11], és a Q-M242 haplocsoportba, ezen belül a Q-L332>Q-YP1695 alcsoportba tartoznak.[12]

Ez egy közép-ázsiai török ág, ami az Altaj körül, valamint innen származva Mongólia, Kazahsztán, Üzbegisztán és Kirgizisztán területén található meg.[13][14][15] A magyar minták szoros egyezést mutatnak egy Kazahsztánban élő najman férfi DNS-ével, akivel rokoni kapcsolatban állnak, mivel a genetikai kormeghatározás alapján közös ősapjuk 850 évvel ezelőtt élt.[16][nincs a forrásban]

A DNS vizsgálatok alapján kijelenthető, hogy egy 12. században élt najman személy gyermekei közül az egyik nyugatra vándorolt, tőle származnak a tesztelt Sisa családok, a másik fia viszont Közép-Ázsiában maradt. Az ok, ami kiválthatta a család szétválását a 12. század végén kezdődő mongol támadások, ami miatt a najmanok egy része a karakitájokhoz, másik része pedig a kipcsak és kimek törzsekhez menekült. A 13. század elejétől viszont ezek a törzsek is egyre nyugatabbra szorultak, és egy részük a kunokkal együtt folyamatosan telepedett le Észak-Bulgária, Moldva, majd ezután a Magyar Királyság területén.[forrás?]

Megjegyzés[szerkesztés]

Ez a cikk a magyarországi Sisa személynév eredetével foglakozik, de más népek nyelvén szerte a világon keletkezhettek hasonló nevek, viszont ezek eredete legtöbb esetben nincs összefüggésben a magyar névvel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 192.oldal. (idézet Rásonyi László, Valacho-Turcica című publikációjából: "török személynevek: Sisa, Sisik, Sisik oglu", 195. old http://acta.bibl.u-szeged.hu/39090/1/nepunk_006.pdf
  2. L. Rásonyi. Valacho-Turcica. - In: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegiem Hungaricum in Berlin dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Berlin-Leipzig, 1927, 68-96 "török személynevek: Sisa, Sisik, Sisik oglu"
  3. Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, 325. oldal http://www.academia.edu/1806148/Cumanian_Anthroponymics_in_Bulgaria_during_the_15th_Century
  4. Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, 324. oldal
  5. https://en.wiktionary.org/wiki/%C5%9Fi%C5%9F
  6. Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 195. old http://acta.bibl.u-szeged.hu/39090/1/nepunk_006.pdf
  7. Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Bibó István szerkesztésével, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 194. old
  8. http://www.locatemyname.com/hungary/Sisa
  9. http://www.locatemyname.com/density-map/Sisa.jpg
  10. Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011, http://www.academia.edu/1806148/Cumanian_Anthroponymics_in_Bulgaria_during_the_15th_Century
  11. https://www.familytreedna.com/public/Hungarian_Magyar_Y-DNA_Project?iframe=yresults
  12. https://www.yfull.com/tree/Q-YP1695/ YF08827(Sisa, Hungary), YF02841(M. Y., Kazakhstan, najman)
  13. https://en.wikipedia.org/wiki/Haplogroup_Q-M242
  14. http://www.eupedia.com/images/content/Q1a-tree.png
  15. http://genome.cshlp.org/content/suppl/2015/02/18/gr.186684.114.DC1/Supplemental_Figures.pdf
  16. https://www.yfull.com/tree/Q-YP1695/ YF08827(Sisa, Hungary), YF02841(M. Y., Kazakhstan, najman)

Források[szerkesztés]

  • L. Rásonyi. Valacho-Turcica. - In: Aus den Forschungsarbeiten der Mitglieder des Ungarischen Instituts und des Collegiem Hungaricum in Berlin dem Andenken Robert Graggers gewidmet. Berlin-Leipzig, 1927, 68-96
  • Bátky Zsigmond. Csicsó és társai. Népünk és Nyelvünk. A Szegedi Alföldkutató Bizottság közérdekű folyóirata, Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt. 35—3744, 1934, 190-195
  • Valery Stojanow. Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century. ISBN 978-954-2903-04-8 (т. 1), 2011
  • Cem Oğuz. Osmanlı: Toplum. 5. ISBN 975678203X, 9789756782033, Yeni Türkiye Yayınları, 1999
  • Unterländer, M., F. Palstra, I. Lazaridis, A. Pilipenko, Z. Hofmanová, M. Groß, C. Sell, et al. 2017. “Ancestry and demography and descendants of Iron Age nomads of the Eurasian Steppe.” Nature Communications 8 (1): 14615. http://nrs.harvard.edu/urn-3:HUL.InstRepos:32072003
  • Tabyldy A. Akerov. On the origin of the Naiman. International University of Kyrgyzstan 255 Chui, Bishkek, 720001, Kyrgyzstan http://elib.sfu-kras.ru/bitstream/handle/2311/21633/11_Akerov.pdf;jsessionid=299A864C893D8C449FAFFDB456AB3511?sequence=1