Sisa (vezetéknév)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 14. századtól adatolható régi magyar családnév.[1].

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Török népek a honfoglalás előtt

Eredetére vonatkozóan 3 válasz lehetséges.

1. A Sisa vezetéknév a török Sisman (Şişman) név rövidebb változata.[2] A sisman szó jelentése ’kövér’. Ennek alapja az ótörök sis (şiş) melléknév, aminek a jelentése ’duzzadt’, ’puffadt’. Főnévi jelentése: ’nyárs’, 'hegyes csúcs'. A şişa vagy şişe szó pedig a török nyelvekben ’palack’, ’flaska’, ’üveg’ jelentésű. A Sisman (Şişman) és a Sis (Şiş) különböző variánsai (Siskin,Sisko,Sisek,Sisoğlu,Sise,stb.) gyakori nevek Törökországban és megtaláljuk bármelyik török nyelvű nép névtárában is.

2. A Sisa név palóc ragadványnévből kialakult vezetéknév. A történelmi Nógrád, Gömör és Hont és Heves megyékben, de főleg az Ipoly menti palóc községekben közismert szó a ’sisa’ és azt jelenti, hogy ’rossz gyerek’.[3] [4] Nógrád megye több palóc településén még ma is használják mint ragadványnevet. Így kapta meg a Sisa nevet Benkó István és lett belőle betyár Sisa Pista néven. A 18. és 19. századi római katolikus anyakönyvek és más okiratok tanulsága szerint több mint 60 helységbe telepítettek Sisa nevű családokat szinte minden esetben Nógrád és Heves megye katolikus palóc településeiből.[5] Ebből a Vajdaságba 19 településre, Erdélybe pedig 3 településre kerültek Sisa nevű nógrádi és hevesi palóc családok. Az 1570-es török összeírásban Balassagyarmaton jegyzik fel. Balassagyarmat mezővárost ekkor még kizárólag katolikus magyarok lakták a város etnikai összetétele csak 1690 után változott meg.

3. A családnév kialakulhatott még egy Sis személynévből, ami megkapta az –a birtokjelet. A név jelentése így 'Sisé' azaz 'egy Sis nevű személy fia, leszármazottja' lett. A Sis személynevet 1273-ban a Vas megyei Köcsk községben jegyezték fel, mint megnemesített vasvári várjobbágyot.[6] Köcsk település neve a török Kuscku személynévből ered. A Köcskiek Szent István korától fogva mint a szent király jobbágyai és várkatonák voltak és Vasvár védelmére szolgáltak. 1273-ban IV. László, Vas vármegye ispánja előterjesztésére megnemesítette őket. A nemesítés oka az volt, hogy vitézül harcoltak II. Ottokár cseh király ellen. A szent király jobbágyai a várjobbágyok legmagasabb rendje volt, akiket Szent István a vármegyék rendezésének idején a katonáskodó, határőr népekből állított össze. Ezek általában székelyek, és besenyők voltak.

Kunország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kunország 1190-ben

Észak-Bulgária, Havasalföld, Besszarábia, Moldva és Dobrudzsa területét régen Kunországnak nevezték. Ezen a területen a 7. század óta váltották egymást a török népek. Először a bolgár-törökök érkeztek. Társadalmi rendszerük csúcsán a bojárok álltak, akik egyben nemesek és katonai vezetők is voltak. A bolgár-török nemesség alsó és felső bojárokra oszlott ez utóbbiak alkották a Nagy Bojárok Tanácsát. Utánuk érkeztek a besenyők majd a kunok, de nagy számmal éltek itt tatárok is.[7] Ezek a török népek alkották azt a bojárságot is akik a 13. századtól nagyobb tömegben költöztek Krassó, Szörény és Hunyad vármegyékbe. Velük érkeztek a Sisman és Sisa nevek is amiket a 14. századtól folyamatosan nyomon lehet követni. 1415-ben innen, kun bojárok költöztek a Bükk a Mátra és a Cserhát aljára is.

Oklevelek és összeírások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1325-ben a Sisa nevet feljegyzik a csallóközi Fél településen mint féli birtokost.[8] Fél első említése 1240-ben történik, amikor a Pozsonyi vár tartozékának írják. Lakói várjobbágyok és udvarnokjobbágyok. 1250-ben ismét említik a települést egy perben, ahol összehívták a csallóközi udvarnokjobbágyok századosait 13 századost és kapitányukat. A féli százados neve Féli Becse. A századosok által képviselt falvak nagy részét, még Mátyás király korában is besenyő telepeknek nevezik és ugyanitt említették a Pozsonyi vár szolgálatában álló besenyő testőrséget.

A csallóközi századosok nevei: Bulcsú, Ebes, Becse, Mihály, Póka, Tege, Hetény, Csát, Erős, Dér, Moksa, Pókos, Péter[9]

Féli nevek 1300 és 1325 között: Balcsár, Bedő, Benk, Bodó, Botond, Csoma, Csapó, Ernyei, Féli, Györke, Chun (Kun v. Csúnya), Látos, Lator, Pető, Sisa, Szakadó, Vekil (egy másik olvasat szerint Etel)[10]

1404-ben a Valkó vármegyei nemesek között említik Hazafalvi Sisa Gergelyt aki Hazafalva település birtokosa volt.[11] Hazafalva település Berekszó táján volt közvetlen a Marótiak és Hosszúbácsiak birtokai mellett. Sajnos a mohácsi csatavesztés után a települést felégették.

1415-ben 2 havasalföldi bojár testvér nevei: Sisa és Bolya. A tatár eredetű Basarab dinasztia rokonságába tartoztak.

Az 1570-es török adóösszeírásban Balassagyarmaton az adóköteles férfi lakosok nevei között jegyzik fel Sisa Pétert és Sisa Andrást.

1570, nógrádi szandzsák, Gyarmat város (Varos-i D'armat):[12]

Bence András fia János, Varga Antal, Varga Tamás fia Ferenc, Holló Tamás, Mészáros Péter fia Pál, Juhász Tamás fia Balázs 100 juh, Herceg Tamás fia Mátyás, Dejtári János fia Máté, Boriska Balázs fia János, Istenes Ferenc fia András, Juhász Alberd 90 juh, Juhász Benedek, Ferenc Pál, Buda Máté, Csóka Tamás fivére Benedek, Varga Kilián, Szabó Benedek fiai Pál és Máté, Kormos Benedek, Szabóki Antal fia János, Szabóki Gergely, Pusztás Benedek fia Márton, Pusztás Mihály, Jankó Péter fia Tamás, Pintér Dénes, Kis Miklós, Kun Mihály, Hódor János fia János, Varga Tamás fia Ferenc, másik Szabó Benedek, másik Varga Tamás fia Ambrus, Sisa Péter fia András, Durai Gáspár fia János, Kun János, Kun Pál, János Mihály, Csetneki Mihály, Vörös Alberd fia Tamás, Kis-Balázs Benedek, Molnár Tamás, Doktor Albert, Doktor Máté, Kovács János, Szabóki János fia Mátyás 120 juh, Molnár Gergely, Szakács János, Szakács Péter, Kocsi András, Csóka Antal fia János, Csóri István, Saruka Benedek, Vadros Antal fivére Tamás, Simon Demeter, Pásztor Zsigmond, Csile Péter, Uzsa Benedek fia Pál, Saruka Mihály, Molnár Péter, Ribai András

1604-ben egy karánsebesi végrendeletben tanúként szerepel Vitézlő Sisa János neve.[13] Karánsebes volt a nemes bojárcsaládok legfőbb városa. A régi kun származású bojárok nagy számban telepedtek meg a városban és az idők folyamán a magyar nemességbe tagozódtak.

Az 1600-as években Nógrádmarcalon[14], Mezőkövesden[15] és Jászberényben[16] jegyeztek fel Sisa családokat. Jászberénybe a tizenöt éves háború után a város újbóli megszállásakor érkeztek az 1620-as 30-as évek körül. Mezőkövesdre pedig 1665-ben. Mindkét esetben Nógrád megye palóc községeiből származtak a betelepülő családok.

A 18. században a palóc térségből hatalmas áradat indult meg az ország újranépesítésére. Nógrád és Heves megyékben nagy számban éltek Sisa családok így az ország nagy részére sőt a mai határokon túlra a Vajdaságba és Erdélybe is telepítettek belőlük.

Mai elterjedése közepes jellegű. Az ország viszonylag nagy részén megtalálható, kivétel a Balatontól délre eső területek, ahol kevésbé ismert név. Leggyakoribb Nógrád megye, Heves megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye, területén. Közepesen gyakori Pest megye, Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye, Csongrád megye, Hajdú-Bihar megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Bács-Kiskun megye területén. A többi megyében csak ritkábban bukkan föl a délnyugati területen egyáltalán nem jellemző. A Felvidéken és a palóc telepítések következtében a Vajdasági magyarok között elég gyakori. Romániában a Pécska környéki magyarság palóc eredetű, itt szintén gyakori vezetéknév.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar nyelv, 41-42. kötet, 57. old. Akadémiai Kiadó, 1945
  2. Valery Stoyanov: Cumanian Anthroponymics in Bulgaria during the 15th Century, 3. old.
  3. Nógrád Megyei Levéltár: Sisa Pista a híres nógrádi betyár
  4. http://geocaching.hu/poi.geo?id=4354
  5. Hungary Catholic Church Records, 1636-1895
  6. Hazai Okmánytár I.,141
  7. Rásonyi László: Hidak a Dunán, 138. old.
  8. Anjou-kori Oklevéltár 1325, 28. old
  9. Árpád-kori Új Okmánytár, 17. okl. Róland nádor Nádasdi Mihály fiait a csallóközi udvarnokok ellenében szabadságaikban megerősíti. Oltva, 1250.dec.4.
  10. Anjou-kori Oklevéltár
  11. Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék, 294.old
  12. Bayerle Gusztáv: A nógrádi szandzsák 1570. évi adóösszeírása, 100-102.p.
  13. Tüdős Kinga: Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei 1600-1660, 47. old
  14. Zólyomi József: Nógrádmarcal története, 9-10. old.
  15. Dr. Sárközi Zoltán: Mezőkövesd tötrénete 1275-1918, 73-75. old.
  16. Kocsis Gyula: A Jászság társadalma, népessége, gazdálkodása a 16-17. században, 353. old. (Pentz-féle 1699. évi adóösszeírás)