Fehér mustár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Sinapis alba L. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fehér mustár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér mustár témájú médiaállományokat és Fehér mustár témájú kategóriát. |
A fehér mustár, más néven angol mustár vagy fehér repce (Sinapis alba) a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó növényfaj. Nyugat-Ázsiából és a mediterrán térségből származik. Több földrészen termesztik, Magyarországon is nagy területen. Magja jelentős fűszeralapanyag.
Megjelenése[szerkesztés]
Egyéves, 50–80 cm magasra nő, levelei szórt állásúak, szárnyasan hasogatottak. Hajtásai szőrösek. Virágzata sátorozó fürt, virága sárga. Termése 3-6 magot tartalmazó becő. Magjai sárgák.
Felhasználása[szerkesztés]
Magyarországon főleg a fehér mustár magját használják fel a mustárpép készítéséhez, más országokban a szareptai mustárt (Brassica juncea) is, ennek íze kissé a tormára emlékeztető. Olaját is felhasználják. Magja nyálkaanyag tartalma miatt enyhe hashajtó hatású; ezen kívül antibakteriális, antivirális, étvágygerjesztő, szélhajtó, emésztést segítő, vízhajtó, hánytató és nyálkaoldó hatása van.[1]
Hatóanyagai[szerkesztés]
Mustárglikozidok, illóolaj, zsírosolaj, nyálkaanyag; erukasav-tartalma kedvezőtlen jellemzője.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PFAF
Források[szerkesztés]
- Bernáth J. (szerk. ). Gyógy- és aromanövények, 3. átdolgozott és bővített kiadás, Budapest: Mezőgazda Kiadó, 532-537. o. (2000). ISBN 963 9239 96 8
- Elizabeth H.: Sinapis alba L.. Plants For A Future, 2003. (Hozzáférés: 2013. október 19.)
