Simon Judit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Simon Judit („Ballada a csókgyilkos anyáról”)[1] Kiss József életének, irodalmi pályafutásának meghatározó balladája, mely 1875-ben látott napvilágot.[2]

Keletkezése[szerkesztés]

1871-ben, egy üdülés alkalmával, Kiss József összeismerkedik egy házaspárral. Rövid időn belül bizalmas kapcsolatba kerülnek egymással. Beszélgetéseik során a feleség beavatja a költőt házas életük megpróbáltatásaiba: Férje sokat utazott, volt, hogy hónapokig nem látogatott haza. A folytonos távollét bizalmatlanná, féltékennyé tette az asszonyt, ezért minden utazás előtt megeskette férjét JHVH-ra, „hogy idegen asszonyt nem csókol soha.”[3] Az eskü a gyermektelen házasélet tartósságának, boldogságának záloga lett, bizonyosság és megnyugvás a nő számára. Felhasznált motívumok: a feleség féltékenysége, a hűségeskü – csók-eskü – a csók ereje, a gyermektelenség, a férj betegsége.[4]

A ballada sikertörténete[szerkesztés]

Kiss József az 1875-ös esztendőben Budapestre költözik, ahol a Nemzeti Hírlap szerkesztőségében kap újságírói állást. A húsvéti szám irodalmi mellékletéhez a lap szerkesztője, Toldy István gyűjt anyagot. Valaki figyelmezteti, hogy van Kiss Józsefnek egy elég jóra sikeredett balladája, amit fűnek-fának kínál, de senki sem veszi. Elkéri a kéziratot és megmutatja apjának, Toldy Ferencnek, aki azonnal felismeri benne a lappangó lehetőséget. Toldy Ferenc jóvoltából a ballada eljutott a Kisfaludy Társaság ülésére, ahol felolvasásra került, két újság is közölte, később még huszonkétszer szerepelt a lapok hasábjain. Az első két kiadás alkalmával, a költő nagy bánatára, egy sajtóhiba következtében a „Lakzinak beillő keresztelőt csapnak” „keresztelő”-je helyett az értelmetlen, a szövegösszefüggésbe nem illeszkedő „lakodalom” szóval „Lakzinak beillő lakodalmat csapnak”-változatot közöltek.[2]

A ballada a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható.

Történet[szerkesztés]

„Simon zsidóéknál minden esztendőbe' Kis deszkakoporsót tesznek le a földbe, Kis deszkakoporsó - alig-alig rőfnyi, Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni!“[5]

A ballada felütéséből kiderül, hogy Simon családnál minden évben csecsemőt temetnek. Filmszakadás. A következő képben már Simon Juditot látjuk, ahogy ébredezik szunnyadó lelkiismerete. Engesztelni akarja az égieket, ezért levágja kincs-arany haját. Rövid időn belül ráeszmél, hogy ennél nagyobb áldozatra lesz szükség. Titokban a szent pap elé siet és kétségbeesetten kérdi tőle:

„Te szent pap, te szent pap! mondd meg azt az egyet: - Hát én már gyermeket föl se nevelhessek?“

A szent pap szembesíti Juditot múltbéli tettével, amit a szükség és fiatalság jegye alatt, a megszégyenítéstől tartva cselekedett:

„Kellene most, kéne? Volt idő, nem kellett: Legelső gyermeked, Judit, hova tetted?“

Judit:

„Gyilkos két kezemmel enmagam megöltem.“

Judit mentegetőzik, magyarázza tettét. A pap megoldáson töpreng. Az ítélet és a fogadás, melyet Juditnak ki kell állnia ahhoz, hogy életben maradjon gyermeke, a következő: mivel ajkán viseli a gyilkosság bűnét, a feloldozás/megváltás csak az anyai csók nemlétével/kiiktatásával következhet be. A tiltás a születendő gyermek násznapjáig érvényes.

„Gyilkos a te ajkad, ha ártatlant csókol: Eltiltalak téged az anyai csóktól!“

A Simon család boldogan éldegél mindaddig, amíg gyermekük lázas beteg nem lesz. A gyerek kérleli anyját:

„Tüzel a homlokom, lelkem anyám, úgy ég - Ha te megcsókolnál, mindjárt meggyógyulnék!“

...

„Kipattogzott szácskám, édes anyám lelkem, Ugy-e, ugy-e azért nem csókolsz te engem?“

Judit keserves kínok közepette, de megtartja fogadalmát, nem csókolja meg lányát. A férj ebből csak annyit lát, hogy felesége kegyetlen, érzéketlen gyermekük iránt. Felmérged és elűzi Juditot otthonából. Judit földönfutóvá lesz.

A ballada utolsó képkockája a násznap. Nagy az öröm, a vígasság. Simon zsidóék lányát elveszi a Náthán. A násznép között egy asszony, egy koldus tör magának utat előre, hogy csókjával üdvözölje a menyasszonyt.

Gyermekem! leányom!...« Odaborul rája,

Hülő ajkát nyomja égő ajakára, - Ez a Simon Judit szomorú nótája.“

A tragédia betetőzik – ez Simon Judit életének utolsó csókja, melyre az életét tette fel, az életet adta hozományul.

A ballada szereplői[szerkesztés]

  • Simon Judit
  • A szent pap
  • Simon Judit lánya
  • Simon Judit férje
  • Násznép

Népiesség a balladában[szerkesztés]

Kiss József pályafutását balladával kezdte és később is a ballada műfajában ért el jelentős sikereket. Arany János költészetének egyik legtehetségesebb epigonjaként tartják számon. Ebből következik, hogy irodalmi munkásságának jellemző sajátossága a népies-nemzeti vonás, ugyanakkor új tárggyal gazdagítja és frissíti a kiegyezés utáni magyar irodalom kincsestárát – a zsidó tematikával.[6] Kiss József jelentősége a magyar irodalomban és a magyar-zsidó irodalomban azonban nem az Arany-jellegben mérhető. Nem érte be a népies-nemzeti iránnyal, nyitott az európai irodalmi áramlatok irányába is, egyfajta kozmopolita álláspontot képviselve. A Hét című szépirodalmi lap alapító szerkesztőjeként egy új alternatívát nyújtott a magyar irodalmi fejlődésnek, mely a ’70-es, ’80-as években zátonyra futni látszott. Az ő éltető jelenléte alatt – A Hét szerkesztőségében – növekedik fel az a nemzedék, amely a Nyugat megalapításával világirodalmi színvonalra emeli a magyar irodalmat.[7] Magyar-zsidó vonatkozásban Komlós Aladár Kiss Józsefet tekintette „az első művészi értékeket is felmutató írónak”,[8] a kettős kötődés jegyében teljes egészében magyarnak és teljes egészében zsidónak.[9]

Érdekességek[szerkesztés]

A balladát 1915-ben, Mérei Adolf rendezésében, Cs. Aczél Ilona és Somlay Artúr főszereplésében vászonra vitték – némafilmet készítettek belőle.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Rubinyi Mózes, Kiss József (Budapest: Népszerű zsidó könyvtár, 1923), p. 25.
  2. ^ a b Rubinyi, Kiss, pp. 25–27.
  3. Glatz Károly, Kiss József (Budapest: Politzer Zsigmond és Fia, 1904), p. 103.
  4. Glatz, Kiss, pp. 102–103.
  5. Hegedős Mária, szerk., Kiss József összegyűjtött versei (Budapest: Argumentum, 2001), p.52.
  6. Rubinyi Mózes, Kiss József élete és munkássága (Budapest: Singer-Wolfner, 1926), pp. 99–100.
  7. Glatz, Kiss, pp. 12–22.
  8. Török Petra, „A zsidó irodalom értelmezésének fordulópontjai a magyar zsidó sajtóban 1880–1944 között”, in: Török Petra, szerk., A határ és a határolt (Budapest: Az Országos Rabbiképző Intézet Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja, 1997), p. 137.
  9. Török, „A zsidó irodalom”, pp. 136–139.
  10. „Simon Judit”, Magyar Nemzeti Filmarchívum – http://www.filmobserver.hu/filmintezet/search.php?id=65000221 (lekérés ideje: 2014.4.30.)

Források[szerkesztés]

  • Ferenczy Károly et al., Illusztrációk, Kiss József költeményei (Budapest: Révai Testvérek, 1897)
  • Hegedős Mária, szerk., Kiss József összegyűjtött versei (Budapest: Argumentum, 2001)
  • Kiss József, „Meg tudnék halni: válogatott versek”, Magyar Elektronikus Könyvtár – http://mek.oszk.hu/01900/01929/01929.htm#1 (lekérés ideje: 2014.4.26.)

Szakirodalom[szerkesztés]

  • Glatz Károly, Kiss József (Budapest: Politzer Zsigmond és Fia, 1904)
  • Komlós Aladár, „Kiss József emlékezete, vagy: A zsidó költő és a dicsőség”, in: Kőbányai János, szerk., Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest–Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), pp. 188–202.
  • Rubinyi Mózes, Kiss József (Budapest: Népszerű zsidó könyvtár, 1923)
  • Rubinyi Mózes, Kiss József élete és munkássága (Budapest: Singer-Wolfner, 1926)
  • „Simon Judit”, Magyar Nemzeti Filmarchívum

http://www.filmobserver.hu/filmintezet/search.php?id=65000221 (lekérés ideje: 2014.4.30.)

  • Szilágyi M. – Vaderna G., „Az irodalom rendi intézményrendszerétől a polgári intézményekig (kb.1830-tól kb. 1905-ig)”, in: Gintli Tibor, szerk., Magyar irodalom (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2010), pp. 470–479.
  • Török Petra, „A zsidó irodalom értelmezésének fordulópontjai a magyar zsidó sajtóban 1880–1944 között”, in: Török Petra, szerk., A határ és a határolt (Budapest: Az Országos Rabbiképző Intézet Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja, 1997)