Ugrás a tartalomhoz

Simeon havasalföldi fejedelem

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simeon havasalföldi fejedelem
Simion Movilă sírtakarója a sucevițai kolostorban
Simion Movilă sírtakarója a sucevițai kolostorban
Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1600. november 15.[1] – 1601. július[1][2]
ElődjeII. Mihály
UtódjaIX. Radu
Havasalföld fejedelme
Uralkodási ideje
1601. október 15/16.[1] – 1602. július[1][2]
ElődjeX. Radu
UtódjaIX. Radu
Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1606. június[2] – 1067. szeptember[2]
ElődjeJeremiás
UtódjaII. Mihály
Életrajzi adatok
UralkodóházMovilești-ház
Született1567. május 22.
Coţofeneşti
Elhunyt1607. szeptember 24.
Suceava
NyughelyeSucevițai kolostor[4]
ÉdesapjaIon Movilă[3]
ÉdesanyjaMaria[3]
Testvére(i)Jeremiás
Gheorghe[3]
HázastársaMarghita Hâra[3]
GyermekeiMihály
Gábor
Petru
Mózes
Ioan[3]
Vallásortodox
A Wikimédia Commons tartalmaz Simeon havasalföldi fejedelem témájú médiaállományokat.

Simion Movilă (Coţofeneşti, 1567. május 22. – Suceava, 1607. szeptember 24.) Havasalföld fejedelme 1600. november – 1601. július és 1601. november – 1602. július között, valamint Moldva fejedelme 1606. június – 1607. szeptember között.

Családja

[szerkesztés]

Apja Ion Movilă logofăt azaz kancellár volt, anyja pedig feltehetőleg Petru Rareş egyik kevésbé ismert lánya, Maria. Testvérei voltak Jeremiás moldvai fejedelem, Gheorghe és Ana, illetve féltestvérei (apja első házasságából) Toader, Iuraşco és Greaca.[3]

Felesége, Marghita Hâra, régi moldvai bojári családból származott. Gyermekeik közül 1607-ben öt fiú volt életben: Mihail, Gavril, Petru, Moise és Ioan.[5]

Élete

[szerkesztés]

Jeremiás moldvai fejedelem, Simeon fivére már 1599 nyarán követet küldött a török portára annak érdekében, hogy Simeont trónra juttassa Havasalföldön, de a törököktől akkor még ígéretet sem kapott, nemhogy katonai segítséget.[6] 1600. őszén az elégedetlen bojárok fellázadtak II. (Vitéz) Mihály ellen.[7] Mihály, aki szeptember 18-án vereséget szenvedett a miriszlói csatában Giorgio Basta és Báthory Zsigmond seregeitől, visszatért Havasalföldre, hogy megvédje trónját a lengyelek által támogatott Simeontól. II. Mihály serege kétszer is vereséget szenvedett a Jan Zamoyski(wd) lengyel kancellár vezette seregtől, október 20-án Bucovnál és november 25-én Curtea de Argeşnél.[6] Zamoyski Simeont tette meg Havasalföld uralkodójának, aki viszont szerződésben vállalta, hogy évente 40 000 arany adót fizet a lengyeleknek, háromezer lengyel katonát tart a zsoldjában, a várakat lengyel őrség őrzi, és tisztjeik a lengyel királynak esküsznek hűséget, az arra érdemes lengyelek hivatalt kapnak az országban, és az ott tartozkodó lengyelekre a lengyel törvények vonatkoznak.[8] November végére visszaérkezett a moldvai követ is Konstantinápolyból, aki meghozta a fejedelmi elismerést és jelvényeket Simeonnak.[6]

Rövid uralkodása idején Simeon törökbarát politikát folytatott.[9] Az őt megválasztó bojárok támogatását nem tudta megtartani: többeket kivégeztetett, másoknak elkobozta a birtokát, és fontos tisztségekre moldvaiakat nevezett ki.[10] A Zamoyski ellenfelei által is biztatott bojárok hamarosan ellene is fellázadtak, és elűzték az országból, Radu Șerbant választva a helyére. (Mihályt közben Basta meggyilkoltatta.)[11][12][13] Pár hónap múlva Radu Șerban helyét Radu Mihnea(wd) vette át, majd rövid időre ismét Simeon következett a trónon, amíg a II. Rudolf német-római császár által támogatott Radu Șerban le nem győzte.

Második uralkodása után Moldvában telepedett le, fenntartva havasalföldi trónigényét.[10] 1602-ben a törökök II. Gázi Giráj krími kánt küldték, hogy foglalja el Havasalföldet, és Simeont juttassa a trónra. A tatárok 40 000 fős sereggel Moldva felől törtek be az országba, de szeptember 13–14-én Radu Șerban és Basta seregei Ogretinnél(wd) legyőzték őket.[14][15]

1605-ben Bocskai Istvánnak volt olyan terve, hogy visszasegíti Simeont a trónra, de amikor megtudta, hogy a török porta Radu Șerbant támogatja, elállt szándékától.[16]

1606-ban, Jeremiás moldvai fejedelem halálát követően Simeon követte a trónon, de ez az uralkodása is rövidre sikeredett, mert 1607-ben meghalt.[5] A korabeli krónikák szerint sógornője, Jeremiás özvegye, Csomortány Erzsébet mérgeztette meg, hogy saját fiát, a tizennégy éves Konstantint(wd) juttassa a trónra.[17][18]

Sírja a sucevițai kolostorban található, amelyet fivérével, Jeremiással együtt alapított.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d Dávid Géza, Fodor Pál: Magyar vonatkozású török államiratok a tizenötéves háború korából. I. rész. Hadtörténelmi Közlemények, XXX. évf. 2. sz. (1983) 288. o.
  2. ↑ a b c d Jakó Klára: Adatok Bocskay István erdélyi fejedelem haláláról és gyulafehérvári temetéséről. Erdélyi Múzeum, LXXXIV. évf. 1. sz. (2022) 56. o.
  3. ↑ a b c d e f Gorovei : 10. o.
  4. ↑ a b Manastirile din Bucovina, un adevarat crampei de rai. jurnalul.ro (2004. június 25.) (Hozzáférés: 2025. május 22.)
  5. ↑ a b Gorovei 18. o.
  6. ↑ a b c Andrei Căpuşan: Paharnicul Caraiman: a fi ambasador la Constantinpol te putea costa viaţa. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 21.)
  7. ↑ Erdély történelme: Három kötetben. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 531. o. ISBN 963 05 4203 X  
  8. ↑ Szádeczky : 217. és 392–393. o.
  9. ↑ László Andor: Erdély, Moldva és Havasalföld viszonya Bocskai fejedelemségének idején. A román–magyar közös múlt egy fejezete. Erdélyi Múzeum, LXXXII. évf. 1. sz. (2020) 83–84. o.
  10. ↑ a b Gorovei : 17. o.
  11. ↑ Szádeczky : 247. o.
  12. ↑ Székely felkelés 1595–1596: Előzményei, lefolyása, következményei. Szerk. Benkő Samu, Demény Lajos, Vekov Károly. Bukarest: Kriterion. 1979. 134. o.  
  13. ↑ Dan Falcan: Decăderea lui Mihai Viteazul Care a fost cauza prăbușirii întâiului unificator al Țărilor Române. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 21.)
  14. ↑ Războaiele românilor cu tătarii. www.independentaromana.ro (2023. május 22.) (Hozzáférés: 2025. május 22.)
  15. ↑ Bătălia de la Ogretin din 13 septembrie 1602. turism.drajna.ro (Hozzáférés: 2025. május 22.)
  16. ↑ T. Orgona Angelika: A göncruszkai Kornisok: Két generáció túlélési stratégiái az erdélyi elitben (1546 k. –1648) [doktori értekezés. doktori.btk.elte.hu (2007) (Hozzáférés: 2025. május 22.)
  17. ↑ Gheorghe I. Brătianu: O oaste moldovenească acum trei veacuri. Revista istorică, II. évf. 3–6. sz. (1916)
  18. ↑ Elisabeth Bouleanu: Destinul doamnei Elisabeta Movilă. De ce şi-a tăiat părul şi cum a ajuns violată de turci în harem. historia.ro (Hozzáférés: 2025. május 21.)

Források

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Simeon_havasalföldi_fejedelem&oldid=28162566”