Simanovszk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Simanovszk (Шимановск)
Shimanovsk-railway-station-amur-oblast.jpg
Simanovszk zászlaja
Simanovszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám 676300
Körzethívószám 41651
Népesség
Teljes népesség18 643 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Simanovszk (Oroszország)
Simanovszk
Simanovszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 52° 00′, k. h. 127° 40′Koordináták: é. sz. 52° 00′, k. h. 127° 40′
Simanovszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Simanovszk témájú médiaállományokat.

Simanovszk (oroszul: Шимановск) város Oroszország ázsiai részén, az Amuri területen. A Simanovszki járás székhelye, de nem része a járásnak. Népessége: 19 815 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Blagovescsenszk területi székhelytől 251 km-re északra, az Amur–Zeja-síkság középső részén, a Bolsaja Pjora (a Zeja mellékfolyója) felső folyásán helyezkedik el. Vasútállomás a transzszibériai vasútvonalon. A település mellett vezet az „Amur” nevű R297-es főút (oroszul: P297-RUS.svg).

35 km-re van Ciolkovszkij fiatal várostól, Oroszország „Vosztocsnij” nevű új űrrepülőterének központjától, mellyel közút és rendszeres autóbuszjárat köti össze.

Története[szerkesztés]

1910-ben, a vasútvonal építésének idején alapították Pjora néven. 1912-ben az elkészült vasútállomást és a települést is az akkori kormányzóról, N. L. Gondatti etnográfusról nevezték el. 1920-ban az állomás nevét Simanovszkra, a települését Vlagyimiro-Simanovszkra cserélték, de az utóbbi előnevét fokozatosan elhagyták. Simanovszk 1950-ben kapott városi rangot.

Erőteljesen fejlődött a Bajkál–Amur-vasútvonal (BAM) építése idején, számos gépipari, építőipari és építőanyag-ipari üzeme létesült. Beton- és vasbetonszerkezetek kombinátja, útépítőgépeket és darukat, hidraulikus kovácssajtó berendezéseket gyártó vállalatai működtek («Кранспецбурмаш»).

Helytörténeti múzeumának elődjét 1969-ben két szobában nyitották meg. Azóta az intézmény új épületbe költözött, szervezete, gyűjtőköre jelentősen bővült.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
  2. Itogi vszerosszijszkoj perepiszi naszelenyija 2010 goda. Tom 1. (pdf). Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 1.)
  3. Немного истории (A múzeum honlapja. Hozzáférés: 2018-11-09]

Források[szerkesztés]