Silifke
| Silifke | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Törökország |
| Testvérvárosok | Lista
|
| Népesség | |
| Teljes népesség | 119 303 fő (2018) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | UTC+03:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 36° 22′ 42″, k. h. 33° 55′ 34″Koordináták: é. sz. 36° 22′ 42″, k. h. 33° 55′ 34″ | |
| Silifke weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Silifke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Silifke (görög nyelven: Σελεύκεια, Seleukeia, latin nyelven: Seleucia ad Calycadnum) egy város és körzet Törökország déli részén, Mersin tartományban, a Torosz-hegységben, 80 km-rel nyugatra Mersin városától. Silifke a Földközi-tenger közelében fekszik, a Göksu-folyó partján, amely a közeli Torosz-hegységből folyik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Silifke-t korábban Seleucia-nak nevezték a Calycadnuson - az évszázadok során különféleképpen említették, hogy a Seleucia Cilicia, Seleucia [az] Isauria, Seleucia Trachea és Seleucia Tracheotis. A város nevét az alapítója, Seleucus I Nicator királytól kapta. Az ókori görög olba (török: Oura) szintén a mai Silifke határain belül volt. A modern név a latin Szelukiának a görög Σελεύκεια-ból származik.
Fekvése[szerkesztés]
Anamurtól 10 kilométerre, a tengerparttól kissé beljebb, a Gösku-folyó mellett fekvő település.
Történelme[szerkesztés]
Silifke nagyon régi település. Helyén I. Szeleukosz alapított várost az i. e. 3. században, melynek neve Kalykandosz (Ez volt a Gösku-folyó ókori neve) menti Szeleukia volt.
A folyón átívelő kőhidat az 1. században építtette a helyi kormányzó, Octavius Memor, az akkor uralkodó császár, Vespasianus és fiai: Titus és Domitianus tiszteletére. Az azóta többször is ujjáépített kőhíd máig megbízhatóan szolgál.
A német Barbarossza Frigyes, a harmadik keresztes hadjárat vezére itt halt meg; leesett lováról és a Kalikadnosz vizébe fulladt.
A szeldzsuk birodalom szétesése után a Karaman dinasztia egy ideig még harcolt fennhatóságának megőrzéséért, de 1471-ben Gedik Ahmet pasa sikeres hódítása Silifkét is véglegesen az oszmán birodalom részévé tette.
A mai város[szerkesztés]
A mai város zömmel a legújabb kori építkezések által alakult ki. Környékének ásatási eredményeiről és a vidék múltjáról a Régészeti Múzeum anyaga tájékoztat. Római korban épült templomából mindössze néhány bordázott oszlop maradt fenn korinthoszi oszlopfővel, közelében néhány oszloptalapzattal. Egykori színházából is csupán a bejárati rész töredéke maradt fenn, a mögötte elterülő terület beépült modern épületekkel.
A település két legjelentősebb dzsámija az Ulu-dzsámi és a Sultan Resit-dzsámi, melyek a város központjában találhatók. Mindkettő építésénél felhasználtak római kori építőelemeket, márványoszlopokat, oszlopfőket is.
A várostól északi irányban, Konya felé vezető út mentén húzódó domboldalon kiterjedt nekropolisz és temetkezőhely található. A környék messziről is felfedezhető látványossága a településtől nyugatra, egy 184 méter magas dombon álló vár-erőd, a Silifke Kalesi.
Silifke Kalesi[szerkesztés]
Az erődvár, Silifke Kalesi története a hellenisztikus korban kezdődött, később a rómaiak vették birtokukba. Az örmény királyság idején is fontos szerepet töltött be,ez idő alatt is gondosan restaurálták, erősítették. A várhoz kanyargós út vezetett fel.
Az erődvár ma is szilárdan álló magas falainak kerülete 4827 m, 23 különböző formájú és méretű bástyatorony szolgálta a fokozottabb védelmet.
A vár belsejében a Szeleukidák idejéből származó épületmaradványok, bizánci kori vízvezetékek láthatók.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Régészeti Múzeum
- Silifke Kalesi erődvára
Galéria[szerkesztés]
-
A vár látképe -
Ősi ciszterna maradványai Silifkében -
A ciszternába levezető csigalépcső -
A múzeum anyagából -
-
-
-
Források[szerkesztés]
- Békési B. István: Törökország ISBN 963 243 150 2
