Siklóssy László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Siklóssy László
Siklóssy László.jpg
Született 1881. január 21.
Budapest
Elhunyt 1951. június 19. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása író, ügyvéd, esztéta, újságíró, szerkesztő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Siklóssy László témájú médiaállományokat.

Dr. Siklóssy László (Budapest, 1881. január 21.[1]Budapest, 1951. június 19.) író, ügyvéd, művelődéstörténész, esztéta, újságíró és szerkesztő.

Élete[szerkesztés]

Konzervatív, katolikus budai családban született. A budapesti piarista gimnáziumba járt, ahol 1898-ban érettségizett, majd elvégezte a Pesti Egyetem jogi karát. Megszerezte a doktori diplomát és az ügyvédi oklevelet.

1899-ben az Országgyűlés gyorsíródájában helyezkedett el. A jogi pálya nem igazán érdekelte, ezért inkább a numizmatika és a művészetek irányába fordult. Később régiségekkel kezdett el foglalkozni. 1910-ben írta meg legelső könyvét, amely a modern magyar éremművészetről szólt. 1912-ben indította el a később kilenc évfolyamot megélt A Gyűjtő című, három nyelven íródott művészeti folyóiratot, melynek szerkesztője is volt egyben.

Munkássága mellett gyűjtőszenvedélyének is hódolt. Képeket, könyveket, meséket, történeteket gyűjtött szorgalmasan.

Később gyűjteményeinek darabjaiból megalapította a Gyorsírás- és Sajtónyilvánosság-történeti Múzeumot, amely később beleolvadt az Országgyűlés Múzeumába.

1921-ben jelent meg első Budapest történetével foglalkozó munkája, A régi Budapest erkölcse címmel. Ezen kötetet ebben a könyvsorozatban további két kötet követte. Később megírta a magyar sport ezer évéről szóló szintén háromkötetes művét is.

Bár műveit szórakoztató, könnyed stílusban írta, ám azokban olykor igen sok pontatlansággal lehet találkozni, melyre igen jó példa a Svábhegyről írt műve. Ennek ellenére 1987-ben újra kiadták, mivel az egyik legjobb helytörténeti munkáról van szó, amely ezen témával foglalkozik.

Legfontosabb műve a Fővárosi Közmunkák Tanácsának története, amelyet annak dokumentumai alapján készített el. A Hogyan épült Budapest című műve az első Budapestről szóló történeti képeskönyv.[2]

Művei[szerkesztés]

  • Erdélyi aviatikai riporter százötven év előtt, 1927
  • Jókai—a könyv, 1925
  • Az Erdélyi Simplicissimus, 1926
  • Az Erdélyi exlibris, 1925
  • Horváth Géza, 1924
  • A krinolin, 1924
  • Barabás Miklós, 1925
  • Erdélyi szőnyegek, 1925
  • Érem és plakett, 1925
  • A régi Budapest erkölcse I., 1921
  • A régi Budapest erkölcse II.-III. 1922
  • Hosszú Márton festőművész, 1925
  • Kétszáz év egy erdélyi céh múltjából, 1925
  • Mátyás király és a nők, 1925
  • Deák Ferenc és az erdélyi nők, 1926
  • Táncos püspökeink, 1925[3]
  • Műkincseink vándorútja Bécsbe
  • Svábhegy
  • Hogyan épült Budapest?
  • Aprógyűjtés
  • A magyar sport ezer éve I-III., Bp. Országos Testnevelési Tanács, 1927-1929.[4]
  • A Magyar középkor erkölcse-A prostitúció
  • A Hundred Years of Herend Porcelain[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Budapesti gimnázium levéltára, Régi levéltár (III.9.a), Érettségi anyakönyvek
  2. Siklóssy László élete. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  3. Siklóssy. (Hozzáférés: 2012. december 25.)
  4. I. kötet: A magyar sport őskora a legrégibb időtől Széchenyi István grófig; II. kötet: A modern sportélet előkészítése: 1875-1896; III. kötet: Széchenyi-Wesselényi és még egy nemzedék: 1820-1874. (Az OSZK adatbázisa alapján.)
  5. Siklóssy László. (Hozzáférés: 2012. december 25.)

Források[szerkesztés]