Siderius János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Siderius János
Emléktáblája Tarcalon
Emléktáblája Tarcalon
Született 1550. előtt
Szikszó
Elhunyt1608. augusztus 2.
Szepsi
Foglalkozása lelkész,
esperes

Szikszai Siderius János (Szikszó, 1550. előtt – Szepsi, 1608. augusztus 2.) tarcali, szepsi lelkész, abaúji esperes.

Élete[szerkesztés]

Szikszón született, magyarországi tanulmányai után 1583. május 15-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Miután a magyar csoportnak seniora is volt, 1584-ben vagy 1585-ben haztért, és előbb kassai, majd tarcali, 1599-től pedig szepsi lelkész lett, és ebben az időszakban lett az egyházmegye esperese, mely hivatalától 1604 körül megvált.

Támogatta a lelkipásztornak készülő fiatalok külföldi egyetemeken tanulását. Többek között kapcsolatban állt Dobó Ferenccel, felvidéki főúrral, Bars vármegye főispánjával, Thököly Sebestyénnel, segítette Szenczi Molnár Albertet és a tarcalon született, későbbi zempléni esperes Miskolczi Csulyak István egyházi karrierjének beindulását is.

Munkássága[szerkesztés]

Legjelentősebb munkája: Kisded gyermekeknek való Catechismus, az az a keresztyéni hitnek fő ágazatairól rövid kérdések és feleletek által való tanítás.
Tartalmát tekintve követi az általános formát; a református hit alapvető tételeit fejti ki kérdés-felelet formájában, melyet imádságok követnek, Heidelbergi Káté tanítása szerint. A közvetlen elődei közül Félegyházi Tamás és Szikszai Hellopoeus Bálint példáját követi a szerkesztésben és a káté anyagában. Eredetisége abban rejlik, hogy kátéját az akkor még csak éppen körvonalazódó népiskolai tanításra szánta, tehát gyermekek javára és ezért sok helyen tömörítette és egyszerűsítette a szöveget. A káté végleges formája a XVIII. században alakult ki és 1597-es első kiadása óta már 37 további kiadást ért meg.

Az első 1597-es Debreceni kiadás egyetlen megmaradt példányából 16 lapot az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek, melyet a Rheda nyomdában készítettek, de nem kizárt, hogy nem egy kiadásból valók. A kövezkező ismert kiadás 1624-ben Pápán készült el, de egyetlen példánya sem maradt fenn. A szintén 1624-es debreceni kiadás egyetlen törede Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Cserey-Múzeum gyűjteményében volt megtalálható, azonban a II. világháborúban megsemmisült, mikor a múzeum anyagát a Dunántúlon légitámadás érte. Az 1632-es debreceni kiadás jelentőségét az adja, hogy bár csak az első négy lap maradt fenn belőle, de Siderius előszavával, mely a későbbi kiadásokban is ismétlődik, így az feltételezhetően már az első kiadásban is szerepelt. Az 1662-es kassai kiadás egyetlen fennmaradt példánya egy szintén 1662-ben kiadott énekeskönyvben található több művel, köztük Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításaival egybekötve.

Emellett írt még gyászverset a leánya halálára (1586), üdvözlő verset Tolnai Fabricius Tamás: Modesta et christiana disceptatio (1594.) című munkájába; "Dedicatio"-t a Gönczi István «Panharmonia» (1599.) című munkájába és egy temetési éneket.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon
  • Régi magyarországi nyomtatványok I. 1473–1600, II. 1601–1635
  • RÉGI MAGYAR KÖNYVTÁR I.
  • Tirek.hu