Sinano (repülőgép-hordozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Shinano (repülőgép-hordozó) szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sinano
Shinano photo.jpg
Hajótípus Repülőgép-hordozó
Névadó Shinano Province
Üzemeltető Japán Birodalmi Haditengerészet Japán Birodalmi Haditengerészet
Hajóosztály Jamato osztály
Pályafutása
Építés kezdete 1940. május 4.
Szolgálatba állítás 1944. november 19.
(félkész állapotban)
Sorsa 1944. november 29-én az USS Archer-Fish tengeralattjáró elsüllyeszti
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 62 000 t (üresen)
72 000 t (harckészen)
Hossz 266 m
Szélesség 40 m
Merülés 10,8 m
Hajtómű 12 Kanpon kazán
4 gőzturbina
4 hajócsavar
153 000 LE
Sebesség 27 csomó (50 km/h)
Hatótávolság 18 400 km 27 csomós (50 km/h) sebesség mellett
Fegyverzet 16 (8x2) darab 127 mm-es légvédelmi ágyú
35 darab háromcsövű 25 mm-es légvédelmi gépágyú
40 darab egycsövű gépágyú
12 darab 28 csövű, 127 mm-es légvédelmi rakétavető

Legénység 2 400 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinano témájú médiaállományokat.

A Sinano (信濃) egy japán Jamato osztályú csatahajóból repülőgép-hordozóvá átépített hadihajó volt a Császári Japán Haditengerészet kötelékében.

Felépítése[szerkesztés]

A 110-es számot viselő, utóbb Sinano névre keresztelt hajó építését 1940. május 4-én kezdték el a haditengerészet jokoszukai szárazdokkjában, mely ekkor még maga is építés alatt állt. A kimondottan a leendő csatahajó kedvéért a közelben épülő új acélgyár szintén nem volt még kész erre az időpontra, így aztán a hajó építése két testvérhajójához képest viszonylag lassan haladt csak előre.

A Sinano az előző két egység némileg módosított változata lett volna. A japán tervezők úgy gondolták, kissé túlméretezték a csatahajók páncélvastagságát, ezért a Sinanón azt mindenhol 10–20 mm-rel csökkentették volna. Az így felszabaduló súlyt a vízvonal alatti részek, elsősorban a hajófenék védelmének erősítésére szándékoztak fordítani. A hajón a 127 mm-es légvédelmi ágyúkat az új 100 mm-esekre cserélték volna, melyek kisebb kaliberük ellenére sokkal nagyobb harcértékkel bírtak, mint elődeik.

A háború kitörése azonban még jobban lelassította a munkálatokat, melyeket ekkor már csak azért folytattak tovább, hogy a hajótestet vízre bocsátható állapotba hozzák, s így felszabadíthassák az értékes dokkot.

A midwayi csata után azonban a Sinano félkész hajóteste ismét felértékelődött a flottavezetés szemében. A 45%-ban kész hajó kiváló alapanyagnak tűnt ahhoz, hogy repülőgép-hordozvá alakítsák át, mint korábban az Akagit és a Kagát. Az átalakításhoz a szintén ekkoriban épülő Taihó általános elrendezését vették mintának. A páncélvastagságot természetesen jelentősen csökkentették, az övnél 160 mm-re, a főfedélzeten pedig 100 mm-re. (A fedélzet enyhén lefelé hajló szélein maradt csak meg a 230 mm vastagság.) A repülőfedélzet 75+20 mm vastag páncélzatot kapott, mely a számítások szerint az 500 kg-os bombáknak is ellent tudott állni.

A gépi berendezés ugyanaz maradt, mint az eredetileg tervezett, és mint amelyet az előző két csatahajón is használtak, ám a nagyobb üzemanyagkészletet vihetett magával.

Hogy a repülőgépek különösen robbanékony üzemanyagkészletét biztonságosan tárolják, a hatalmas tartályokat betonfallal vették körbe. Összesen 2 400 tonna cementet használtak fel a tartályok körbebetonozására. A tűzvédelemre, az addigi harcok során szerzett tapasztalatokból okulva, egyébként is igen nagy figyelmet fordítottak. A hajóra a korábbiaknál sokkal jobb szellőzőrendszert építettek be – megakadályozandó a benzingőzök felgyülemlését – és új tűzoltó berendezésekkel szerelték fel az egyszintű hangárfedélzetet.

A többi japán repülőgép-hordozóéhoz képest hatalmas parancsnoki híd is a Taihó mintájára készült. Az itt elhelyezett kéményt, hogy a füst ne zavarja a repülőfedélzeten zajló munkákat, 26 fokban kifelé döntötték.

A Sinano légvédelmi fegyverzetének gerincét a szokásos módon, a fedélzet szélein beépített erkélyeken elhelyezett 16 (8x2) darab 127 mm-es légvédelmi ágyú jelentette, és ugyanígy került elhelyezésre az összesen 105 darab (35 darab háromcsövű) 25 mm-es légvédelmi gépágyú is. Ezen felül beépítésre került volna még 40 darab egycsövű gépágyú, és 12 darab 28 csövű, 127 mm-es légvédelmi rakétavető is.

A hatalmas hajó a tervek szerint meglehetősen kevés repülőgépet, a tervek szerint csupán 20 vadász és 20 bombázó, valamint hét felderítőgépet szállított volna. Ennek nyilván a hajó tervezett felhasználási módja lehet az oka. A Sinano ugyanis ránézésre teljesen szabályos repülőgép-hordozónak tűnik, pedig valójában nem volt az. A japán parancsnokság elképzelései szerint ugyanis a Sinano ütközetben a repülőgép-hordozók mögött haladt volna, az ellenséges légierő hatótávolságán kívül, és elsődleges feladata az lett volna, hogy a harcokban megsérült gépeket fogadja és kijavítsa, illetve, hogy saját tartalékaiból – 139 darab szétszerelt repülőgép a raktárakban! – pótolja a harcoló hajók veszteségeit.

Története[szerkesztés]

Az új hordozó átadását eredetileg 1945 áprilisára tervezték, azonban ahogy a háborús helyzet egyre romlott, úgy siettették egyre jobban a munkálatokat. Ez persze azzal járt, hogy a gyári munkások a szokásosnál jóval gyengébb minőségű munkát végeztek.

A hajógyár végül 1944. november 19-én adta át a Sinanót a haditengerészetnek. A hajó még nem volt teljesen kész, négy kazánja még nem működött, többségükben nem voltak felszerelve a vízzáró válaszfalak ajtói és egyéb nyílászárói, és csak részben működött a tűzoltó- és a szivattyúrendszer is.

Az repülőgép-hordozó felszerelését a haditengerészet Kuréban akarta befejezni, ezért miután a hajót ellátták a legszükségesebb készletekkel, a teljesen még el sem készült Sinano november 28-án kifutott a tengerre.

Az anyahajó ideiglenes jelleggel megbízott parancsnoka, Abe Tosio sorhajókapitány volt. A japánok úgy gondolták, nagyobb biztonságban lesznek, ha éjszaka hagyják el a Tokiói-öblöt, ezért a hajó délután hat órakor futott csak ki.

Ez alkalommal is úgy tűnik tehát, hogy a japánok egész egyszerűen nem voltak képesek felfogni a radar jelentőségét és az általa nyújtott lehetőségeket. A Tokiói-öböl bejárata előtt járőröző amerikai USS Archer-Fish tengeralattjáró számára ugyanis a sötétség egyáltalán nem jelentett problémát, s kiváló radarjának köszönhetően este is jól látott. Nem sokkal kilenc óra előtt vették észre a három romboló kíséretében kifutó hatalmas hajót, és azonnal üldözőbe vették azt. 1944. november 29-én, hajnali negyed négy körül, az USS Archer-Fish mind a hat torpedóját kilőtte a hatalmas célpontra. Négy torpedó talált, a hajó jobb oldalán. A válaszfalak szegecselése a rossz minőségű hajógyári munkának köszönhetően, a szokásosnál is gyengébb volt, s a találatok helyén szétnyíltak a lemezek. Hatalmas vízbetörések keletkeztek, melyek rövid idő alatt elárasztották a jobb oldali gép- és kazánházakat, s jóformán akadály nélkül tovább terjedtek a hajó belsejében.

Hiányos válaszfalai, üzemképtelen szivattyúi ellenére a Sinanónak mégsem lett volna szabad négy torpedótalálattól elsüllyednie. Azonban a hajó legénysége és parancsnoka tehetetlensége, hozzá nem értése végül a hajó pusztulásához vezetett.

A hajóba jutó vízmennyiség következtében a dőlés egyre fokozódott, s hat óra után leálltak a hajó gépei is. A Sinano ekkor már nyilvánvalóan menthetetlen volt, s nyolc óra körül a legénység, anélkül, hogy parancsot kapott volna rá, megkezdte a hajó elhagyását. Utolsó kísérletként a kísérőrombolók megpróbálták vontatóba venni az anyahajót, hogy partra futtassák, azonban a kis rombolók meg sem bírták mozdítani az anyahajó hatalmas tömegét. 10.18-kor a dőlés elérte a 30 fokot, és Abe végre hivatalosan is kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Pár perccel 11 óra előtt aztán a Sinano felborult, és elsüllyedt (é. sz. 32° 00′, k. h. 137° 00′).

A hajóval együtt merült el annak parancsnoka, Abe kapitány is, és rajta kívül még mintegy 1400 tengerész és hajógyári munkás. Ez érthetetlenül magas szám, hiszen a legénység órákkal a süllyedés előtt megkezdte a hajó elhagyását, és a mentést semmi nem zavarta.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Japanese aircraft carrier Shinano című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]