Sharpeville-i hatok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A sharpeville-i hatok – Mojalefa Sefatsa, Theresa Ramashamola, Reid Mokoena, Oupa Diniso, Duma Khumalo és Francis Don Mokhesi – dél-afrikai fekete tüntetők voltak, akiket 1984-ben halálra ítéltek Sharpville település polgármester-helyettesének meggyilkolásáért. A nemzetközi felháborodás hatására az ítéletet hosszú börtönbüntetésre módosították. Az érintettek az apartheid rendszer bukása után szabadulhattak.

A tüntetés és az ítélet[szerkesztés]

1984. szeptember 3-án a sharpeville-i feketék tiltakozó menete erőszakba csapott: a tömegből többen kövekkel dobálták meg Kuzwayo Jacob Dlamini polgármester-helyettes házát, aki fegyverrel válaszolt. Az ezt követő zavargásokban Dlamini életét vesztette. A hat tüntetőt a következő hónapokban őrizetbe vették, bíróság elé állították, amely kötél általi halálra ítélte őket 1985. december 12-én Christian Mokubungot és Gideon Mokonét nyolc-nyolc év börtönbüntetésre ítélték. Valamennyiüket Prakash Diar ügyvéd képviselte.[1][2][3][4]

Az ítélet széles körű nemzetközi tiltakozást váltott ki, mivel azt az apartheiddel szemben álló közösség jogtalannak és rasszistának tekintette. A dél-afrikai bírósági döntést a 610. és 615. határozatában elítélte a biztonsági tanács is. Az ügyben a dél-afrikai jogászszakma is megosztott volt: a The Star című újság 11 jogászprofesszort kérdezett meg, közülük csak öten értettek egyet az ítélettel.[5][6]

A hat halálra ítélt közül csak négyen fellebbeztek. A fellebbviteli bíróság 1988 júniusában elutasította a fellebbezéseket. Végül a nemzetközi nyomás hatására mind a hat halálos ítéletet 18 és 25 év közötti börtönbüntetésre változtatta Pieter Willem Botha elnök.[7][8]

Az apartheid bukása után, 1991. július 10-én először Diniso és Khumalo szabadult a börtönből, őket december 13-án Ramashamola és Mokoena, majd 1992. szeptember 26-án Mokhesi és Sefatsa követte.[9]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sharpeville six című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.sahistory.org.za/pages/governence-projects/liberation-struggle/2_1984_1990.htm#rent. [2011. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
  2. More 'Sharpeville Six' Inmates Freed
  3. Wellens, Karen. Resolutions and statements of the United Nations Security Council (1946-1989): a thematic guide. BRILL, 172. o. (1990). ISBN 978-0-7923-0796-9 
  4. Bassiouni,, M. Cherif. The protection of human rights in African criminal proceedings. Martinus Nijhoff Publishers, 222–225. o. (1995). ISBN 978-0-7923-2888-9 
  5. The Star, April 25, 1988.
  6. Parker, Peter. In the shadow of Sharpeville: apartheid and criminal justice. NYU Press, 2. o. (1998). ISBN 978-0-8147-6659-0 
  7. Diar, Prakash. The Sharpeville Six. McClelland & Stewart, 289. o. (1990). ISBN 978-0-7710-2717-8 
  8. "Sharpeville Six plea is rejected". The Guardian. June 14, 1988.
  9. Noonan, Patrick. They're burning the churches: the final dramatic events that scuttled apartheid. Jacana Media, 49. o. (2003). ISBN 978-1-919931-46-3