Sharovipteryx

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sharovipteryx
Evolúciós időszak: 230–225 Ma
kora triász
Sharovipteryx BW.jpg
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Alosztály: Diapsida
Alosztályág: Archosauromorpha
Rend: Prolacertiformes
Család: Sharovipterygidae
Tatarinov, 1989
Nem: Sharovipteryx
Tudományos név
''Sharovipteryx mirabilis''
(Sharov, 1971)
Szinonimák

Nem szinten:

  • Podopteryx Sharov, 1971 (non Selys, 1871: foglalt)

Faj szinten:

  • Podopteryx mirabilis Sharov, 1971
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sharovipteryx témájú kategóriát.

A Sharovipteryx ('Sharov szárnya', korábbi nevén Podopteryx, 'láb szárny'), az egyik legkorábbi repülő hüllő, amely a korai triász időszakban élt. Teste, melyhez hosszú farok tartozott, körülbelül 20,32 centiméter hosszú volt, míg a tömege 7,5 gramm lehetett. Ez az állat feltehetően a pteroszauruszok rokona vagy őse,[1] a maradványai azonban viták tárgyát képezik. A pteroszauruszoktól eltérően a fő szárnyhártyái a rövid mellső lábai helyett a hosszú hátsók között feszültek.

Anatómia és életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Sharovipteryx mirabilis rekonstrukciója
A csontváz másik értelmezése David Peterstől

Ha a Sharovipteryx a pteroszauruszok rokona volt, akkor a szárnyhártyáinak a mellső lábaihoz kellett volna kapcsolódnia, vagy azok között kellett volna lennie. Elülső szárnyai azonban nem voltak, David Peters vizsgálata alapján[2] az ujjak a Cosesaurus és a Longisquama ujjaihoz hasonlítottak és kevésbé voltak kiterjedtek, mint a pteroszauruszok ujjai. Vannak, akik azt feltételezik, hogy ugró állatok voltak, melyek a levegőbe felszökkenve a szárnyaikkal irányították a zuhanásukat. Ez egybevág azzal az elmélettel, ami alapján a pteroszauruszok futó és ugró hüllőkből fejlődtek ki. Egyes tudósok szerint ugyanis a Sharovipteryxnek nem voltak a falakó életmódhoz szükséges adaptációi, míg mások úgy vélik, hogy az éles hátsó karmai segítségével (még ha azok nem is látszanak alkalmasnak a mászásra) képes volt felfutni a fák törzsére, és azokról elugorva került a levegőbe. A mellső lábak túl rövidnek tűnnek a futáshoz vagy a mászáshoz. Ez a testfelépítés talán ahhoz volt szükséges, hogy mentesítse a mellső lábakat a járás feladatától, lehetővé téve, hogy az állat másra használja e két végtagját.

A Sharovipteryx két lábon járt, a mai két lábon való futásra is képes gyíkokhoz hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy a csípője fejlettebb volt, emellett pedig több keresztcsonti csigolyával, hosszabb hátsó lábakkal, rövidebb felsőtesttel és vékonyabb farokkal rendelkezett. A farokizmok gyengülése és a csípő izmainak megerősödése arra utal, hogy a Sharovipteryx anyagcseréje a pteroszauruszoké felé fejlődött, elképzelhető, hogy meleg vérű (homeoterm) volt. Mivel a felsőtestét nem kellett mozgás közben oldalra hajlítania, a Carrier-féle megszorítás nem akadályozta a légzését a futás során.

A deltaszárnyak segítségével vitorlázó Sharovipteryx

2006-ban G. J. Dyke és szerzőtársai[3] egy tanulmányt jelentettek meg a Sharovipteryx lehetséges siklórepülési technikáival kapcsolatban. A kutatók úgy találták, hogy a szárnyhártyája, ami a meglehetősen hosszú hátsó lábak és farok között feszül, lehetővé tehette, hogy egy deltaszárnyú repülőgéphez hasonlóan vitorlázzon. Ha a vékony mellső lábakhoz szintén hártyák tartoztak, azok segítségével az állat egy kacsaszárnyhoz hasonlóan nagyon hatékonyan állíthatta az emelkedési szöget. A szerzők feltételezése szerint az elülső szárny nélkül az irányított vitorlázás igen nehéz lehetett (sajnos az egyetlen ismert fosszíliánál a mellső végtagok körüli területeket eltávolították, így nem fedezhetők fel az esetleges hártyák nyomai). A nyak körüli ráncos bőr egy újabb hártyát alkotott, aminek a maradványa hatszor szélesebb a vékony nyakcsigolyáknál. A toroktól kiindulva vékony és hosszú rugalmas porcok feszültek a nyaknak. Ha ezek a porcok oldalirányban nyíltak szét, ahogyan a ma élő gyíkoknál, akkor a ráncos nyakbőr is kinyúlt kétoldalra egy-egy kisebb szárnyat alkotva, azokhoz hasonlóan, amik a modern sugárhajtású gépeknél is láthatók. A mellső lábakon levő kacsaszárnyak a nyaki hártyákkal együtt feltehetően kitűnő irányítófelületként szolgáltak a vitorlázás során.

A. G. Sharov 1971-ben[4] mindkét kéz ujjhegyeit a IV., meghosszabbodott ujj alapján ábrázolta. Egy másik, 2006-ban elvégzett vizsgálat során Peters rátalált valamennyi ujjra, és kijelentette, hogy ha a kacsaszárnyak léteztek, nem olyanok voltak, mint amilyennek Dyke és társai leírták azokat, ők ugyanis nem tanulmányozták az ujjakat.

Hivatkozások és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sharovipteryx című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Peters, D. (2000.). „A Redescription of Four Prolacertiform Genera and Implications for Pterosaur Phylogenesis”. Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 106 (3), 293-336. o.  
  2. Peters, D. (2006.). „The Front Half of Sharovipteryx”. Prehistoric Times 76, 10-11. o.  
  3. Dyke, G.J., Nudds, R.L. and Rayner, J.M.V. (2006.). „Flight of Sharovipteryx mirabilis: the world's first delta-winged glider”. Journal of Evolutionary Biology.  
  4. Sharov, A.G. (1971.). „New flying reptiles from the Mesozoic of Kazakhstan and Kirghizia”. Trudy of the Paleontological Institute, Akademia Nauk, USSR, Moscow 130, 104–113. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]