Shakespeare síremléke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Shakespeare síremléke
Közigazgatási adatok
OrszágEgyesült Királyság
TelepülésStratford-upon-Avon
Építési adatok
Felállítás ideje1619–1623 k.
Elhelyezkedése
William Shakespeare síremléke (Anglia)
William Shakespeare síremléke
William Shakespeare síremléke
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 52° 11′ 12″, ny. h. 1° 42′ 27″Koordináták: é. sz. 52° 11′ 12″, ny. h. 1° 42′ 27″
A Wikimédia Commons tartalmaz William Shakespeare síremléke témájú médiaállományokat.

William Shakespeare síremléke (angolul: Shakespeare funerary monument) az író szülővárosában, a warwickshire-i Stratford-upon-Avonban, a Szentháromság-templomban (Holy Trinity Church) áll. Ebben a templomban keresztelték meg Shakespeare-t 1564-ben, és ennek szentélyében temették el őt 1616-ban.[1]

Leírása[szerkesztés]

A homokkőből faragott emlékmű a szentély északi falán található. Felállításának pontos időpontja nem ismert, 1623 előtt történt. Ebben az évben jelent meg Shakespeare műveinek Első Fóliója, ennek előszava, Leonard Digges költeménye már említi a „stratfordi emlékművet”. A vésett felirat elemezése és a kortársak levelezésének vizsgálata alapján valószínű, hogy a szerző az emlékművet 1618 után láthatta, annak a keletkezése e két időpont közé tehető.[2]

Henry Wallis 19. századi festő művén Gerard Johnson faragja a szobrot Shakespeare halotti maszkja alapján, melyet Ben Jonson tart (1857)

Hagyományosan[3] Gerard Johnson szobrász művének tartják. Lena Cowen Orlin Shakespeare-kutató szerint valószínűbb, hogy Gerard bátyja, Nicholas Johnson készíthette még Shakespeare életében. [4] A fél-alakos emlékmű Shakespeare-t szemből ábrázolja, egyik kezét kezében valódi lúdtollat tart, másik keze egy papírlapon nyugszik. Ez az ábrázolási mód a 17. század első felében igen divatos volt, tudósok, tanárok és más „tanult” személyek emlékművein.[5][6]

Az emlékmű felső részén Shakespeare címerpajzsa látható, két allegorikus figura (puttó) kíséretében, egyikük a Munkát, a másik Pihenést (Elmúlást) jelképezi.[7] A címer tartó oszlopai csiszolt fekete márványból vannak, a puttók homokkőből. Az architráv és a fríz eredetileg vörös erezetű alabástromból volt, 1749-ben márványra cserélték.[8] A művet többször javították, 1748–49-ben restaurálták.

Feliratai[szerkesztés]

A szobor alatti vésett táblán egy latin nyelvű sírvers (epitáfium) és egy angol nyelvű költemény olvasható.

Az emlékmű felirati táblája
A latin sírvers (az első két sor):

„IVDICIO PYLIVM, GENIO SOCRATEM, ARTE MARONEM,
TERRA TEGIT, POPVLVS MÆRET, OLYMPVS HABET


„Ítéletei, mint ama Püloszié, géniusza, mint Szókratészé; művészete, mint Maróé”.
„A föld betakarja őt, az emberek gyászolják őt, Olümposz befogadta őt.”

A kétsoros latin szöveg első sora az elhunyt Shakespeare-t magasztalja: utal Nesztórra, Pülosz bölcsen ítélkező királyára; a nagy Szókratész filozófusra; és Vergilius költő-íróra, akinek utóneve (cogmome) „Maro” volt. A második sor az Olümposz hegyére, az ógörög istenek lakóhelyére utal.

A régi angol nyelven írt, hatsoros költemény (3–8. sorok):

„   STAY PASSENGER, WHY GOEST THOV BY SO FAST,
   READ IF THOV CANST, WHOM ENVIOVS DEATH HATH PLAST
   WITH IN THIS MONVMENT SHAKSPEARE: WITH WHOME,
   QVICK NATVRE DIDE: WHOSE NAME, DOTH DECK YS TOMBE,   
   FAR MORE, THEN COST: SIEH ALL, YT HE HATH WRITT,
   LEAVES LIVING ART, BVT PAGE, TO SERVE HIS WITT.

Modernebb angol nyelven:[9]

„   Stay Passenger, why goest thou by so fast?
   Read if thou canst, whom envious Death hath plast
   Within this monument Shakspeare: with whom
   Quick nature died: whose name doth deck this tomb   
   Far more than cost: sith [since] all that he hath writ
   Leaves living art, but page to serve his wit.”

Magyar nyelven
Legalul, kisebb betűkkel, rövidített latin nyelvű eligazítás:[7]

 OBIIT AŃO DOI 1616
 ÆTATIS٠53 DIE 23 APR.

„Meghalt az Úr 1616-ik esztendejében, 53-ik életévében, április hó 23-án.”

Stanley Wells Shakespeare-kutató szerint a hatsoros angol szöveg stílusa arra utal, hogy azt eredetileg egy szabadban felállítandó síremlékhez írhatták, mely az előtte elhaladó idegen vándorok, járókelők figyelmét akarta megfogni.[10]

Története[szerkesztés]

Az emlékmű az 1748–49-es restaurálás előtt, John Hall festményén

Az emlékmű első nyilvános leírása és ábrázolása Sir William Dugdale régiségekről szóló művében jelent meg.[11] Az ebben található metszetet nagy biztonsággal Wenceslaus Hollar készítette, Dugdale 1649-es vázlatrajza alapján, Shakespeare unokájának, egyben utolsó élő leszármazottjának, Elizabeth Barnardnak támogatásával.[12] Hollar metszetét sok későbbi metsző is másolta.[13]

1725-ben a Shakespeare-művek Alexander Pope-féle kiadásában megjelent az emlékmű egy igen pontosan elkészített metszete, George Vertue 1723-as rajzának mása.[13][14]

Az emlékművet in 1748–1749-ben. A költségek fedezésére Shakespeare-színielőadást szerveztek. Parson Joseph Greene stratfordi iskolaigazgató megegyezett John Ward színtársulatával, hogy 1746. szeptember 9-én a városházán előadják az Othellót, és a teljes jegybevételt az emlékmű javítására adományozzák. Ez volt az első, dokumentált Shakespeare-előadás Stratford-upon-Avonban.[15][16]

Az emlékmű festését többször javították. 1793-ben Edmond Malone Shakespeare-szakértő javaslatára a szobrot fehérre festették, a korban divatos neoklasszicista stílust követve. 1861-ben ezt a réteget eltávolították, és a szobrot korábbi színeire festették.[17]

1973-ban betörők leszedték a szobrot a helyéről. Értékes Shakespeare-kéziratokat kerestek, melyeket a pletykák szerint a síremlékbe (vagy Shakespeare sírjába) rejtettek. A szobor kisebb sérüléseket szenvedett, melyeket kijavítottak.[7] A szobor kezébe helyezett lúdtollat többször ellopták. Hagyománnyá vált, hogy a lúdtollat évente újra cserélik.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Adam White: William Shakespeare’s monument, Holy Trinity, Stratford upon Avon Warwickshire. Church Monuments Society, 2010. 03
  2. Duncan-Jones, Katherine, and H. R. Woudhuysen, eds. (2007) Shakespeare's Poems London: Arden Shakespeare, Thomson Learning. ISBN 978-1-90343-687-5, pp. 438, 462.
  3. Honan, Park. Shakespeare: A Life. Oxford University Press. 1998. pp. 402–03 ISBN 0-19-811792-2
  4. Dalya Alberge. „'Self-satisfied pork butcher': Shakespeare grave effigy believed to be definitive likeness”, The Guardian, 2021. március 19. (Hozzáférés: 2021. április 27.) 
  5. Brian Kemp. English Church Monuments. London: Batsford, 77. o. (1980). ISBN 0713417358 
  6. Peter Sherlock. Monuments and Memory in Early Modern England. Aldershot: Ashgate, 150. o. (2008). ISBN 9780754660934 
  7. a b c S. Schoenbaum. William Shakespeare: A Compact Documentary Life. Oxford University Press, 308. o. (1987) 
  8. Fox, Levi, ed. The Correspondence of the Reverend Joseph Greene, HMSO, 1965, p. 171.
  9. Katherine Duncan-Jones. Ungentle Shakespeare: Scenes from His life. Arden Shakespeare, 272. o. (2001) 
  10. Stanley Wells. Shakespeare For All Time. Oxford Shakespeare, 48. o. (2002) 
  11. William Dugdale. The Antiquities of Warwickshire Illustrated. London: Thomas Warren, 520-523. o. (1656) 
  12. Tom Reedy (2015). „William Dugdale on Shakespeare and his Monument”. Shakespeare Quarterly 66 (2), 188–196. o. DOI:10.1353/shq.2015.0026.  
  13. a b Diana Price (1997). „Reconsidering Shakespeare’s Monument”. Review of English Studies 48, 175-177. o.  
  14. (2000) „Shakespeare’s monument at Stratford: a new seventeenth-century account”. Notes and Queries 245, 464. o.  
  15. szerk.: Allardyce Nicoll , Kenneth Muir: Shakespeare Survey 19. Cambridge University Press, 145. o. (2006) 
  16. Fox 164.
  17. B.C.A. Windle. Shakespeare Country, 35. o. (1899) 

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]