Ugrás a tartalomhoz

Sedramić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sedramić
Sedramić vasútállomása
Sedramić vasútállomása
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségDrniš
Jogállásfalu
Irányítószám22323
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség168 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság332 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 47′ 42″, k. h. 16° 10′ 31″43.794907°N 16.175181°EKoordináták: é. sz. 43° 47′ 42″, k. h. 16° 10′ 31″43.794907°N 16.175181°E
SablonWikidataSegítség

Sedramić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 23, közúton 35 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délre, Dalmácia középső részén, a Moseć-hegység lábánál fekszik. Nyugati részén halad át a Drnišről Trogirba menő út és a Zágráb-Split vasútvonal.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorban is lakott volt. Elnevezése a kelta „sedra” (várföld) szóból származik, melyhez az „m” végződés járult. Első írásos említése 1298-ban történt , amikor a žitnići plébániához tartozott. Neve 1434-ben is felbukkan a gazdag horvát főnemes Ivaniš Nepilič birtokaként. A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 486, 1910-ben 619 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A csendes falu 1991-ben a délszláv háború harcainak közepében találta magát. Tőle közvetlenül északra húzódott a Krajinai Szerb Köztársaság határa. A honvédő harcokban több mint száz helybeli lakos vett részt. A folyamatos szerb ágyúzásnak három helyi polgári lakos esett áldozatul egy személy pedig eltűnt. A településnek 2011-ben 206 lakosa volt.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
486 496 503 553 620 619 600 709 612 633 615 575 443 391 238 206

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1876-ban épült egy barokk kápolna bővítésével, melyet már 1757-ben említenek. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, amely egyúttal a régi kápolna megmaradt része. Harangtornyát 1967-1968-ban építették a homlokzat elé. A délszláv háború során a szerb ágyúzás következtében súlyos károkat szenvedett. A háború után harangtornyát újjáépítették, belsejét teljesen felújították. A drniši plébániához tartozik. Misét csak egyszer egy évben tartanak benne, gondozását a žitnići Szent György Testvériség látja el.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]