Secessionville-i ütközet

	Secessionville-i csata
	Secessionville-i csatamező
Konfliktus	Az Amerikai polgárháború
Időpont	1862. június 16.
Helyszín	Charleston (Dél-Karolina)
Eredmény	Konföderációs győzelem
	Szemben álló felek
Amerikai Egyesült Államok (USA, Unió)	Amerikai Konföderációs Államok (CSA, Konföderáció)
	Parancsnokok
Henry Benham	Nathan Evans ; T. G. Lamar
	Szemben álló erők
6600	2000
	Veszteségek
685	204
	Térkép
	Secessionville-i csata Pozíció az USA térképén
	é. sz. 32° 42′ 14″, ny. h. 79° 56′ 53″Koordináták: é. sz. 32° 42′ 14″, ny. h. 79° 56′ 53″
	A Wikimédia Commons tartalmaz Secessionville-i csata témájú médiaállományokat.

A secessionville-i ütközet (más néven az első James Island-i ütközet) az Amerikai polgárháború egyik csatája volt, melyet 1862. június 16-án vívtak. A konföderációs sereg visszaverte az Unió Charleston elfoglalására indított kísérletét.

Az ütközet[szerkesztés]

1862 júniusának elején David Hunter vezérőrnagy átszállíttatta Horatio G. Wright és Isaac I. Stevens dandártábornok hadosztályát a Dél-Karolinában fekvő James Island-re, ahol Henry Benham dandártábornok közvetlen parancsnoksága alatt beásták magukat Grimball's Landingnél, a konföderációs állások déli végétől nem messze. Benham 6500 fővel szállt partra, a 3. New Hampshire-i, a 8. Michigani, a 7. Connecticuti, a 28. Massachusettsi és a 79. New York-i önkéntes ezred katonáival a James Island délkeleti végén és Charleston felé nyomult. Június 14-én Nathan "Shanks" Evans, a CSA dandártábornoka vette át a James Island-i 3000 fős véderő fölötti parancsnokságot és alig maradt ideje megszervezni erőit, mert június 16-án hajnali 4:30-kor az északi sereg megtámadta a Secessionville melletti konföderációs erődöt, ahol T. G. Lamar ezredes védekezett 500 katonája élén. Egységének nagyszámú nehézlöveg állt rendelkezésére és nyílt, belőhető terep az erőd alatt. Heves harc után az erőd védők körülbelül 1000 fős erősítést kaptak a közelben levő más déli egységektől, így megtartották állásaikat.

Következmények[szerkesztés]

Az Unió vesztesége 683 fő volt (ebből 107 halott), a Konföderációé 204 fő (ebből 52 halott). Az ütközet csekély fontosnak bizonyult a Konföderáció számára, mivel propagandaértékét kihasználva megpróbálták általa a nyugati hadszíntéren 1862-ben elszenvedett vereségeket és területveszteséget feledtetni, illetve a konföderációs katonák morálját helyreállítani.

Noha az ütközetben részt vevő katonaság létszáma nem volt jelentős, az ütközet tétje a Secessionville melletti, később Fort Lamarnak nevezett erőd birtoklása, s ezzel a kikötő hajóforgalmának ellenőrzése volt. A hajóforgalom meggátolása esetén az Unió blokádja kiterjedt volna Charlestonra is. Benham a James Island elfoglalását világos parancsainak ellenszegülve kísérelte meg, ezért hadbíróság elé került a vereséget követően. Az Unió később további próbálkozásokat indított Charleston bevételére, melyek azonban a déliek fegyverletételét közvetlenül megelőző hónapokig nem vezettek eredményre.