Szebelléb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Sebechleby szócikkből átirányítva)
Szebelléb (Sebechleby)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rangközség
Első írásos említés1135
PolgármesterMartin Schvarc
Irányítószám962 66
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámKA
Népesség
Teljes népesség1175 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság231 m
Terület30,42 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 16′ 31″, k. h. 18° 57′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 31″, k. h. 18° 57′ 11″
Szebelléb weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szebelléb témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szebelléb (szlovákul: Sebechleby, németül: Klieb/Sieben Brod) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Korponától 13 km-re, délnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a bronzkorban lakott volt. A hévmagyarádi kultúra telepének maradványait sikerült feltárni.

A falu középkori alapítói valószínűleg selmecbányai német telepesek voltak. 1135-ben "Zebehgleb" néven említik először. Ezt követően 1156-ban "Scebechleb",[2] 1219-ben "Zuyhplip", 1222-ben "Zebehleb", "Zebehlep", 1285-ben "Scebenlyb" alakban említik a korabeli források. Neve szláv személynévi eredetű. A Hont-Pázmány nemzetség birtokolta, majd még 1132 előtt Lampert comes a bozóki apátságnak adományozta. A század közepén a közepes nagyságú falvak közé számított az 1156-ból származó okirat szerint, melyben Márton (Martyrius) esztergomi érsek tizedét az esztergomi káptalannak adta.

1222-ben az esztergomi káptalané lett, mely tényt II. Endre király oklevélben erősítette meg és a falunak vámmentességet adott. Még ebben az évben Detre zólyomi ispán a király parancsára német lakóinak engedetlensége miatt elűzte őket birtokaikból és csak 1233-ban engedélyezte visszatelepülésüket.

A 15. század elején Szebelléb mezőváros lett. 1442-ben Rozgonyi Simon egri püspök serege, 1555-ben a törökök és tatárok fosztották ki. Először 1552-ben volt megyegyűlés színhelye (Drégely, Ipolyság elfoglalása, és a palásti csata után), majd 1595 és 1618 között a török harcok miatt gyakorlatilag Szebelléb volt Hont vármegye központja. A 17. században Szebellében szabó, molnár és kovács céh is működött. A török kiűzése után jelentősége fokozatosan csökkent, mezővárosi rangját is elvesztette. 1715-ben 8 kézművescsalád élt a településen, főként szabók és csizmadiák, mellettük 165 háztartás volt. 1720-ban 174 portát számoltak. 1828-ban 177 házában 1057 lakos élt. 1833-ban lakói fellázadtak az elviselhetetlen robotterhek ellen, de a katonák leverték a lázadást. A 19. században lakói főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "SZEBEKLÉB. Siebenbrod. Tót Mezőváros Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Selmetzhez 2 1/4 mértföldnyire; határja középszerű, fája, legelője, szőleje van."[3]

Fényes Elek szerint "Szebeléb (Klieb, Sieben Brod), tót m. v., Honth vmegyében, Némethihez fél órányira, 1057 kath. lak., kik hajdan németek valának. Kath. paroch. templom. Bor- és gyümölcstermesztés. Derék erdő. Jó és elégséges legelő. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Selmecz."[4]

Hont vármegye monográfiája így ír a községről: "Szebelléb, azelőtt Szebekléb, Klieb, Sieben-Brod, Sebechlabj, a hasonnevű patak mellett fekvő tót kisközség, 190 házzal és 947 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása, távirója és postája Németi. A vármegye egyik nevezetesebb helysége, melynek multbeli szereplése összefügg a vármegye történetével. Alapítóinak a selmeczbányai németeket tartják, más forrás szerint pedig a bátiak vetették meg az alapját; hogy mikor, arra nézve nincsen följegyzésünk. 1135-ben, a bozóki prépostság alapítólevelében, Zebeghleb alakban szerepel a neve. 1156-ban Zebeleb is azon hetven helység között fordul elő, melyeknek dézsmáját Márton érsek az esztergomi káptalannak ajándékozta. Más, XII. és XIII. századbeli oklevelekben Scebleb, Zbehleb, többszörösen Sebheleb alakban akadunk a nevére. Bővebb adatot tartalmaz az 1219. évi oklevél, melylyel II. Endre király Rudger fiát, Hervint megerősítette szebelébi birtokában, a melyet Imre királytól kapott. 1222-ben Hervin és Detre zólyomi főispán, a Balassák ősatyja, száz ezüst márkáért az esztergomi káptalannak adták el a birtokukat. Ugyanebben az évben kelt másik oklevéllel, II. Endre király a helységet a Hunt és Blodich (Bolondócz) várak fennhatósága alól kivonván, a káptalan földesúri hatalma alá helyezte és lakosainak vámmentességet adományozott. A német lakosok azonban nemcsak jobbágyi kötelességüket nem teljesítették, hanem sok kárt is okoztak a káptalannak, melynek panaszára a király a jobbágyokat telkeiktől megfosztván, valamennyiüket kiűzette a faluból, de 1233-ban, a káptalan közbenjárására, Endre király megengedte a német lakosok visszatelepítését, kikkel a káptalan ekkor oly értelmű szerződést kötött, hogy minden gazda 110 holdnyi telke után évenként fél ezüst márkát fizessen, a házas zsellér pedig három forintot; ennek ellenében szabad tetszésükre bízta, hogy német papot tarthassanak, a ki német híveitől tizedet, a magyar és tót lakosoktól pedig a tized negyedét szedheti; a németek még azt a jogot is nyerték, hogy saját bírót (villicust) választhattak, a ki kisebb ügyekben bíráskodhatott. A török hódoltság korában sokat szenvedett a falu népe; 1543-ban és a következő években sok lakosát rabságba hurczolta a török; később azonban, úgy látszik, Szebelléb is megalkudott az ellenséggel, mert a vásárhelyi basa hetvenöt tallérért vásárengedélyt adott a községnek. A kurucz háborúk is nyomot hagytak a faluban. Ez időből több iratot őriznek a község levéltárában: az egyik Leslie tábornok intőlevele, hogy a lakosok ne tartsanak a kuruczokkal; a másik, 1703-ból, Bercsényi Miklós oltalomlevele; a harmadik Heister levele 1709-ből. A kurucz háborúk lezajlása után, egy századon át, kevés fölemlítendőt találunk a község történetéből; az 1833. évben azonban ismét emlékezetes küzdelmet kellett az esztergomi káptalannak az itteni jobbányaival vívnia, a kik megtagadták a robotot; a küzdelem katonai beavatkozást tett szükségessé és az ügy a királyi jutott, míg végre elintézést nyert. Az esztergomi káptalan máig megtartotta ezt a birtokát. A község XV. századbeli pecsétje Krisztus-főt ábrázol, ezzel a gothikus felirattal: Sigillum oppidi Klibensis. Másik pecsétje 1664. évszámmal van ellátva és hasonló az előbbihez. Hont vármegye 1552-től 1565-ig, továbbá 1595-től 1618-ig és 1693-ban itt tartotta a közgyűléseit, a hajdani községi, jelenleg urasági házban. Ez az idő volt Szebelléb fénykora, mely a mult század kezdetéig tartott, a mikor még mindig mezővárosként szerepelt, de régi jelentőségét lassanként elvesztette. Nevezetes szerepe volt a szebellébi régi templomnak is, mely még 1295-ben épült. Ezt a templomot 1584-ben Pálffy és Hardegg császári vezérek, nehogy a török hatalmába jusson, lerombolták és csak a szentélyét hagyták meg; de 1608-ban újra fölépült a templom, melynek szentélye a régi templom maradványa és ezen ma is láthatók az ősi nyomok. A vallásreformácziót Szebellég lakosai is elfogadták, de 1626-ban visszatértek régi hitükhöz. Szebelléb község határában Szentmihály-puszta fekszik."[5]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 877 lakosából 18 magyar és 802 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 877 lakosából 50 magyar és 821 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 937 lakosából 32 magyar és 903 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 937 lakosából 44 magyar és 863 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 953 lakosából 2 magyar és 947 csehszlovák és 4 egyéb nemzetiségű volt.

1930-ban 1023 lakosából 4 magyar és 1010 csehszlovák volt.

1991-ben 1156 lakosából 1 magyar és 1137 szlovák volt.

2001-ben 1202 lakosából 1173 szlovák volt.

2011-ben 1214 lakosából 1099 szlovák, 7 cigány, 3 cseh, 8 egyéb és 96 ismeretlen nemzetiségű.

Neves személyek[szerkesztés]

  • Itt született 1792-ben Kemp Mihály teológiai doktor, főesperes.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Római katolikus temploma eredetileg 1233-ban épült, később gótikus stílusban építették át. 1600 körül a templomot újjáépítették. Gótikus keresztelőkútja van.
  • A községben két 18. századi és egy 19. századi kápolna is található.
  • A Szentháromság-szobor 18. századi.
  • Az Öreg-hegy környékén a népi építészet számos remeke látható.
  • A falu népviselete egyike Közép-Szlovákia legszebb viseleteinek.

Gazdasága[szerkesztés]

  • A borászatnak több évszázados helyi hagyománya van. Lakosainak többsége borospincével is rendelkezik.
  • Almatermesztés.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ A dokumentum és fordítás a Palásti Honismereti Társaság honlapján[halott link]
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szebelléb&oldid=26722405”